Axare: Sötét Titkok

8: Panna

Sírni kezdek. Mellettem Win arca teljesen lefagyott. Eltörlöm könnyeim, és bátorságot veszek. Nem adhatom fel!
Valahogy biztos meg fogom menteni! Gyanakvóan vetek oda egy kérdést a szobában lévő lánynak.
-Win. Ki vagy te?
Rémült tekintettel figyel. Pislog párat, aztán megcsapja az arcát. Nem értem, miért csinálja.
-Bocsánat, csak nagyon meglepett ez a sok információ. Engedd meg, hogy újból bemutatkozzak! - szólal fel. - A nevem Hajdú Panna. Nem ismerem a szüleimet, és azt sem, hogy honnan származok, de azt igen, hogy nagyvárosi vagyok, csak száműztek egy faluba. A hely nagyon kicsi volt. A nevére már nem is emlékszem. - nevet fel. - Itt találkoztam egy nagyon kedves fiúval, Vörös Istvánnal. Nagyon hamar jó barátok lettünk. 10 éves koromig élhettem itt nyugalomban egészen addig, amíg a Begyűjtők megtámadták a falut. Mindenkit elvittek. Engem is. A következő dolog, amire emlékeztem az az volt, hogy egy koszos cellában fekszek. Mellettem volt az akkori legfontosabb ember számomra. Mindkettőnkön különböző kísérleteket hajtottak végre. Olyan dolgokat műveltek velem az ottani férfiak, amit sose fogok elfelejteni! Játékszerek használtak, és csak egy élvezeti tárgy voltam nekik. Azt hittem, hogy innentől kezdve ez lesz a sorsom. Kegyetlen volt. - könnyezni kezd. - Napi 2 órám volt, amit egyedül töltöttem. Aludni is csak ebben az időben aludhattam. A további 22 órában folytatták azt, amit minden lánnyal tettek. Egyszer azonban meglátogatott egy fiú, amikor a szokásos cellámban feküdtem. István volt az. A két keze hiányzott. A teste tele volt sebekkel és tiszta vér volt. Sírva rohantam az ajtóhoz, rázni kezdem. Összeesett előttem, s ekkor aktiválódott először az én igazi erőm. Magamba szívtam István vérét, és amikor porrá vált az is belém került. Eggyé váltam vele. Az én erőm az Olvadás volt. Megjelent előttem az Axare menü. 2 új erőt kaptam. A Váltás és Gravitáció Manipuláció nevű képességeket. Megjelentek az erők útmutatói is. Egy dolgot jegyeztem meg akkor. Ordítsam hangosan azt, hogy "Le" és ekkor minden a földhöz nyomódik. - vesz egy mély levegőt. - Szembe találtam magam egy fiúval. Velem egykorú lehetett és úgy nézett ki, mint te. De ellenfél volt. Fekete ruhája volt. A mellette lévő embereket ellenem küldte. Megöltem őket, azonban ez a fiú csinált valamit, és újra éltek. Ezt eljátszottuk még párszor, de hiába. Menekülni kezdtem. Persze utánam jött, de nem ért el a képességem miatt. Eltörtem a csontjait, de nem tudtam megölni bárhogy is próbálkoztam. Mindig egy dolgot mondott, megállás nélkül. „Vissza". Amint ezt kimondta a teste meggyógyult. - mondja nekem. Ez csak Zsolt lehet. Mondani akarnék valamit, de folytatja mondanivalóját. - Végül kimenekültem. Csak ő volt ott akkor vezető, és még nem tudta használni az erejét folyamatosan. Nem volt nehéz leráznom, mert gyenge fizikuma volt. Befordultam egy utcába, egy hatalmas épületbe bebújva. Ekkor lehettem már 13 éves. Ő amint meglátta az épületet, visszafordult. Mint kiderült az iskolában bújtam el. Az ottani diákok el akartak zavarni, de behívtak az igazgatóhoz. Elmondtam neki mindent, aztán megkértem, hogy senkinek ne mondja el a történetem. A nevemről azonban hazudtam. Így kerültem az iskolába. Nagyon nehéz volt. Mindenki csak piszkált, mert nem voltam nemes. Sokszor dobáltak kajával, pénzzel, és ami a kezükbe jutott. - mondja, majd felnevet. - Ez a mai napig így van, de az életem sokkal jobb lett. Főleg most, hogy te is itt vagy. Az igazgató kérésére megmutattam neki az erőimet. Rájöttem, hogy mit jelent a második erőm. Úgy nézek ki, mint amilyen István volt. Megijedtem, amikor először megláttam. Féltem. Mai napig félek! - megfogja ekkor a kezem, beleszorít. - Elméletileg erősebb vagyok abban a testben, de félek egy halott ember külsejét felvenni! - sírja el magát. Pár perc múlva ismét beszélni kezd. - Egy valamit megfogadtam! El fogom pusztítani a Begyűjtőket, szóval emiatt ne aggódj! Az lepett meg, hogy valaki képes irányítani a testem. Ezért kérek tőled valamit! Ha valaha is a Begyűjtők játékszere lennék ismét, verd agyon Zek-ket, hogy állítson vissza ebbe az állapotomba. Az ő ereje az, hogy visszaállítsa az embert egy korábbi állapotába, tehát vissza tudja hozni Esztert! Feltéve, ha nem hal meg ő is! - mondja egy nagy levegőt véve.  
A talajt nézem miután elmondta a történetét. Ez lesokkolt. Ismét ránézek.
-Sajnálom, hogy gyanúsítottalak! - én is megszorítom a kezét. - Nem tudtam, hogy ilyen szörnyű múltad van! Számíthatsz rám! Itt leszek neked! Tudom, hogy erős vagy! Egy dolog viszont érdekel. Te ismered a vezetőket az ikertesómon kívül? - kérdezem.
-Sajnos nem. Csak Zek volt körülöttem. De szeretnék kérni tőled valamit. Ne beszélj senkinek rólam! Még a húgodnak se! Ezt még az igazgató se tudja ilyen részletesen, csak te! Te vagy az egyetlen egy ember, akiben megbízok. Igaz még van egy titkom, de azt majd egyszer elmondom. Mert neked elfogom! - magához húz, és megölel.
-Értem. Mindent meg fogok tenni, hogy segítsek neked! - megsimogatom a sokszor megfigyelt haját. Nagyon furcsa és jó érzés. Eszter hajának teljesen más felépítése volt.
-Nem nekem kell most a segítség, hanem neked! - mosolyogva rám néz. Erősebben megölel, majd elenged. Feláll. és elindul ki. Megáll az ajtóban.
-Később látjuk egymást, második barátom! - mosolyog rám még egyszer.
-Viszlát, Panna! - mosolygok rá vissza.
*
Egyedül vagyok. Át kell gondolnom mindent, ami eddig történt. Nekem kellesz cselekednem! Az ikertestvéremet kihasználja a szervezet, és ha Zek az ellenfelem lesz, akkor X is. Eszter is ellenem fog küzdeni. A saját barátnőm ellen kellesz harcolnom...
Erős képességei vannak. Képes elaltatni egy 6*-os embert is! Ha erre rájönnek, akkor szinte semmi esélyem se lesz ellenük. Valamint ott van Zark és Eszter apja. Tökéletes és veszélyes duót alkotnak. Beszélnem kellesz erről X-nek, mert ha nem teszek így, akkor őt is elveszítem! Semmi esélyem nem lenne ellenük. Erősebbnek kell lennem! A legerősebbnek! Olyan erősnek, hogy senki se tudjon legyőzni! Még a Begyűjtők vezetője se!
Elindulok ki, de aztán visszamegyek. Nem tudok most edzeni. A városban se jó ötlet most sétálnom.
Megpillantok egy lányt mielőtt becsukom az ajtóm. Ő az. A lány, aki Eszter helyett harcol. Szürke pulóver van most rajta, kapucni a fején. A nadrágja is ilyen színben pompázik, cipője szintén. Ő észreveszi, hogy megállás nélkül nézem, aztán elindul felém. Be akarom zárni az ajtót, de már semmi értelme. Figyelem ahogy jön. A kezei a pulóvere zsebében vannak. Nem jön gyorsan. 
Itt van előttem. Szó nélkül elmegy mellettem, és bemegy a szobába. Az ágyra fekszik. Én csak nézem.
-Szia. Hogy hívnak? - kérdezem.
Nem válaszol. A feje a párnán van. Magára húzza a takarót.
-Mit csinálsz? - kérdezek ismét.
Nem szól semmit. Pár perc múlva hallom, ahogy horkol. Elaludt? Most komolyan bejött egy fiú szobájába, lefekszik az ágyára, majd alszik? Miért?
Nem értem. Ez szabálysértés! Ő is egy versenyző, ezért nem jöhetne be. Ha vannak itt kamerák, akkor végünk. Fel kell keltenem! Közelebb megyek hozzá, és ekkor veszem észre, hogy tényleg alszik. Kicsit megbököm az oldalát, de nem reagál. Hirtelen akkora erővel meglököm, hogy le esik az ágyról, mégis ugyanúgy alszik tovább. Muszáj cselekednem!
Elindulok a folyosóra. Kiérek az ajtóhoz, ahol megpillantok egy tanárt. Odamegyek hozzá, és közlöm vele a történteket. 
-Hogy néz ki? - kérdi a tanár.
-Szürke haja és ruhája van. Nem idevalósi. Nem az iskola diákja. - válaszolom.
Ekkor a tanár a telefonjához nyúl, majd hívja a biztonságiakat. Pár perc múlva ideérnek. A szobaszámomat kérik el. Fél óra elteltével kijönnek, de nincs velük a lány. Átnézték az egész épületet, de nem találták meg az illetőt. Látták a biztonsági kamerákon a folyosón, de eltűnt. Felhívják a figyelmemet, aztán behívnak egy szobába. Egy ember bejön, és beszélget velem. Azt kérdezi, hogy került be a lány. Elmondom azt, hogy csak bejött. Miután végez, kimegy, és kijelenti, hogy nem hazudok. 
*
Tom és Csenge is visszatértek. X és Win is bent van. Pannára nézek, és ő elmondja a történetét a többieknek. Angéla csak maga elé néz.
-Manipulálják Zsoltot! Segítenetek kell! Le kell győznünk őket! - jelentik ki komoly fejjel.
-Hős vagyok! - kiált fel Angála. - Az 1-es számú hős jelenleg. Megpróbálom megkeresni őket, de nem fogok még velük szembeszállni. Megvárlak titeket, és közösen nézünk szembe velük! A jelenlegi társaim még az itteni diákok legtöbbjétől is gyengébbek és makacsabbak. - mondja. Ez elég elszomorító.
Mindannyian egyetértünk ebben. Egyedül nem ér jelenleg semmit ellenük. Az is lehet, hogy ellenünk fordítanák! 
*
Beszélgetünk. Mesélnek a mostani harcokról. Mint kiderült ez a lány volt Wolf. Rá tippeltek a leírás alapján. Először nem hittek a történteknek, de amikor észrevették, hogy nem nevetek, akkor elgondolkodtak. Így korlátozni fogják őt. Engem nem, mert szóltam nekik, valamint egy hazugságvizsgáló képességű ember is alátámasztotta, hogy nem csináltam semmit. Nem értem, miért csinálta ezt. 2 nap van és folytatódik a harc. A 3. forduló fog jönni. 50 ember maradt.
Megnézem a listát. Az én ellenfelem Sapling lesz.
-Idáig eljutott volna? Akkor tudhat valamit. Kíváncsi vagyok rá! - mondom vigyorogva.
-Az én ellenfelem pedig egy Fresh nevű ember lesz. Nem tudom kitalálni, hogy mi az ereje. Tökéletes! - ugyanúgy vigyorog Panna is. Tom meg is jegyzi, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk.
-Aggódok. Az én ellenfelem egy tűzre specializálódott személy lesz, de muszáj lesz nyernem! Be kell kerülnöm a top 10-be! - kiált fel testvérem. X megfogja a vállát.
-Személyesen foglak edzeni, és egy-kettőre hős leszel, ahogy mindenki! Egy hónap se fog eltelni, máris hivatalos hősök lesztek! - bátorítja Angéla Csengét, majd ránk néz. 
Izgalmasnak és veszélyesnek hangzik. Hős leszek? Hős leszek! Elég erős leszek ellenük? Több éve nyernek ellenünk. Aggódok emiatt. Hamar meghalhatunk emiatt. De legalább hősi haláluk lenne, igaz? Az emberek tisztelnének emiatt, nem? Őket mentsük meg, akkor természetes, hogy bíznak bennünk és tisztelnek minket!
A vállamat megcsapva térek vissza a gondolataimból. Tom az.
-Ne aggódj, haver! - nevet rám. - Látszik, hogy Csenge bátyja vagy!
-Nyerni fogunk Peti! - mondja Panna.
-Igazatok van! Eszter elmondása szerint képes vagyok 2 vezért fél kézzel megölni. Akkor nem lehetnek annyira erősek! - mondom magabiztosan. 
*
A szobámba vagyok Tommal.
Sakkozunk. A lányok szokás szerint különváltak. Tom nagyon jó szinten játszik. Nemrég magyarázta el az alapokat. Elég komplikált játék. Mivel észreveszi, hogy nem értem ezért más ötlete támad. Egy kissé régi kártya csomagot vesz elő. 
-Nagyon sokat játszottam az öcsémmel. Könnyű megérteni. A játék neve Uno. – elmosolyodik.
Pár kört játszunk. Tényleg nem nehéz, de rájöttem közben valamire. Ez a játék noha egy egyszerű kártyajátéknak tűnik, de nem az! Az jött le belőle, hogy minél jobban cselezd ki az ellenfeled. Idegesítő lett, amíg meg nem értettem teljesen. A tizedik kör után én nyertem. Nagyon jó érzés. Dicsekszek a nyerésemmel, hátha felhúzza magát, de ő nem így tesz. Mosolyog büszkén.
-Végre érted! Akkor most már nincs miért visszafognom magam! - nevet fel Tom. - Elő is veszem a többi fajtáját!
Pislogok kettőt.
-Mi?
*
Végeztünk. 2 és fél óráig megállás nélkül nyomtuk. Én 15-ször nyertem, ő nagyon, de tényleg nagyon sokszor. 3 fajta Uno-t játszottunk. Uno Flip, Uno No Mercy és a sima Uno. Készülünk lefeküdni, amikor felszólal.
-Mondd, lenne kedved holnap eljönni velem valahova? Csengével akartam menni, de ő Pannával tartanak majd egy ilyen lányos napot. Mi is csinálhatnánk egy fiús napot! - kérdezi reménykedő hanggal.
-Jól hangzik! - szólalok fel. - Ránk fér a kikapcsolódás.
*
Felöltöztem. 8 óra van, amikor elindulunk. Tom először egy játékterembe visz. Retró Játékoknak hívják az épületet. Itt olyan játékokkal lehet kevés pénzért játszani, vagy megvenni azokat, amik már kimentek a divatból. Az egyik ilyen játék felkelti az érdeklődésem. Egy farmer fiút vagy lányt irányítunk, aki a faluban lévő személyekkel ismerkedik, közben különféle feladatokat is lehet csinálni. A főszereplőink egy romos farmon élnek, amit a nagyapjuk hagyott hátra nekik. A terület telis-tele van fákkal és kövekkel. Kisebbekkel, nagyobbakkal. A farm kitisztítása az egyik alap feladat, ha lehet annak hívni. Van benne egy bánya is. Meg lehet horgászni is. Tökre tetszik! Ezeket a játékokat meg lehet venni. Egy QR kód beolvasása után a telefonon is lehet velük játszani. Nekem sajnos nincs rá pénzem, de Tom megvesz belőle 3-at. Nekem, neki és Csengének. 
*
A város utcáin sétálunk. Mint kiderült lehet egyszerűen pénzt keresni. Pár segéd munkát elvállalunk. Egy idős nőnek kell segíteni fát vágni. Egyszerűen megcsináljuk. Szél erőt használva simán összevágjuk őket pár perc alatt. 120000 Ft-ot ad nekünk. Nagyon soknak tűnik, de nem az. Abból kiindulva, hogy egy egyszerű szalámis szendvics 3000 Ft. 60-at kapok én, 60-at ő. A játék, amit vett az 15000 volt, de nem fogadja el tőlem ezt az összeget. Ilyen munkákat vállalt el eddig is. Ezért van most pénze. Én visszamegyek a boltba venni egy farmos játékot Pannának is. Tom addig bement ajándékot venni párjának.
Dél van. Egy olcsó éttermébe megyünk be. Olcsó Falatok néven ismert, de egy egyszerű étel, például 3 db rántott hús meg egy kis krumplipüré 20000 Ft. Még szósz sincs hozzá! Rendesen emberrablás ez város! Jó mondjuk nem teljesen. Annyi pénzt lehet itt keresni, hogy ha jól beosztod, akkor még félre is tudsz belőle tenni.
Végeztünk. Délután van, ekkor indulunk haza. Mikor a kolihoz érünk, akkor látjuk húgomékat is.
-Hát ti? - kérdi Csenge meglepetten.
Tom boldogan szalad hozzá, aztán megcsókolja. Kissé kellemetlenül állok mellettük. Mond neki valamit, odaadja ajándékát, és ketten elmennek. Itt vagyok Pannával.
-Ketten maradtunk. - mondja a talajt nézve.
-Igen. - mondom halkan.
Kínos csend veszi át a társalgást, amikor egymás mellett indulunk be. Ahogy ránézek, látom, hogy kissé feszült állapotban van.
-Mi történt? - kicsit hangosabban kérdezem, mint akartam.
Kicsit arrébb ugrik, amikor megszólalok.
-Semmi! Csodás napot töltöttem Csengével, nem volt vele baj. - mondja halkan.
Nem hazudik, de akkor is van vele valami.
-Panna, mi történt? - kérdezem aggódva.
Rám néz.
-Nos, miért nem keresünk egy parkot, vagy egy nyugodt helyet? Ott tudok beszélni nyugodtan. - mondja Win kezét nyújtva.
-Rendben. - meg fogom a puha kezét. Kisebb, és sokkalta hidegebb, mint az enyém.
*
Megérkezünk egy romos épületbe, majd egy körre állunk. Panna oldalra néz, bólint, majd hirtelen zuhanni kezdek. Megijedek, de ekkor veszem észre, hogy nem esek, hanem már állok.
Egy kis horgásztó, tele hallal. Zöldellő fű veszi körül. Mintha nem is a városban lennénk. Tél van, itt mégse tűnik annak. Ő csak mosolyog rám.
-Ez az én titkos helyem. Ide jövök, ha feszült vagyok. Itt mindig eszembe jut ő. - leguggol a víz mellett. Ez a hely nagyon ismerősnek tűnik, de honnan?
-Tudod, mostanában egyre többet álmodok azokról a napoktól. A gyerekkoromról és tudod, amikor még István velem volt. Nem ismertem annyira, de egy kedves fiú volt. - leül Win.
Én is mellé ülök. Kellemes az itteni idő.
-Szeretted? - kérdezem. Nem tudom, miért ez jutott eszembe, de kijött belőlem.
Pár másodperc követi a kérdést.
-Igen. De nem szerelem volt. Olyan volt nekem, mint a testvérem. – kissé sír, majd folytatja. – Hiányzik!
-Ismerem ezt az érzést. Tökéletesen egyetértek veled. Tudom, hogy fáj, de elmondanád mi történik ezekben az álmokban? - kérdem kézfejem övére rakva.
Lepődve néz rám, majd felnevet boldogan.
-Te vagy az első, aki emberként kezel. Tudod, amióta itt vagyok számtalanszor próbáltam öngyilkos lenni, de nem tudtam eldobni azt az életet, amit ő adott nekem. Na meg nem hagyhatok valakit magára. Nem élhet úgy, ahogy én éltem. Ezen álmomban egy kellemes szobában vagyok, ő pedig csak néz. Nem csinál semmit, még ha hozzá szólok, akkor sem. Nem tudom felemészteni a halálát. - közli szomorúan, majd megfogja a kezem.
Ekkor eszembe jut egy gondolat.
-Biztos meghalt? Beléd olvadt, és eggyé vált veled. Biztos vagy te abban, hogy meghalt? - kérdem halkan az éget nézve. Ismerős ez a táj, de nem tudom, honnan. Bolygókat, csillagokat látok. Mintha az űr lenne.
-Ezen még sose gondolkodtam el. Igazad van, lehet nem is halt meg! Amikor magam előtt látom, akkor mindig sírok neki, hogy vissza akarom kapni. - sírja el magát.
-De mi van, ha benned él? Úgy mint Zark, de mégis más értelemben. A hiányát nem tudod feldolgozni, és félsz felvenni az alakját. Elmondanád hogy emlékszel rá? - nézek szemébe.
-Viselkedésben hasonlít rád, ezért vagyok ilyen nyugodt melletted. Ma Csenge mellett nagyon feszült voltam. Mondjuk mindig is az vagyok. - neveti el magát, majd megölel. - Te vagy az, aki mellett nem nincs ilyen érzésem. A fejem a melleihez nyomódik. 
-Lehetséges az, hogy ő nem meghalt, hanem benned él tovább. Volt már alkalom arra, hogy használtad a váltás képességed? - hajolok ki a Paradicsomból. 
Lefekszik a fűre.
-2 alkalom volt, amire emlékszem. Az egyik, ami az iskolában történt. Egy fiú nagyon sokszor piszkált, és nem hagyott békén. Annyira mérges lettem rá, hogy akaratom ellenére a testét használtam. Akkor tűnt fel, amikor megöltem. Olyan szintű volt a manipulált terület, amire én nem vagyok képes. Amikor ránéztem a kezemre, akkor jöttem rá, hogy egy fiú testében vagyok. Ezután egyből el is múlt. - mondja halkan, majd elcsendesül.
-És mi volt a másik? - kérdezem hasonló hanggal.
Látszik rajta, hogy nem szívesen beszél róla, mégis megteszi.
-Amikor az egyik Begyűjtő vezetőt megöltem. De azon gondolkodok azóta, hogy lehet nem is én voltam. Egy lány volt, akárcsak Eszter. Képessége erős volt, de nem tudom, hogy mi. De amikor nekem támadt, akkor elsötétült minden. Amikor újra láttam, akkor már nemcsak a lány, hanem még vagy 20 ember halott volt. - mondja elgondolkodva. Én csak bámulom. Megölt már egy Begyűjtő vezetőt? Ez hihetetlen.
-Van egy sejtésem. Lehet hogy képes irányítani téged, mint ahogy engem Zark engem. Lehet amikor vészhelyzet van, akkor képes erőt adni. - mondom elmélkedve.
Felül, majd rám néz. Kissé boldog.
-Akkor lehet, hogy olyan mint egy őrangyal! Talán. Mindig érzem azt a védelmet, amit a gyermekkori emlékekben szereztem. Sokszor megölelt, ha sírtam. Igazából nem vagyok egy erős lány, csak valami mindig késztet a fejlődésre. Nem mutathatom meg senkinek, hogy gyenge vagyok, főleg nem a... - ekkor elhalkul, majd megszólal. - számomra legfontosabb ember előtt.
-Lehet István véd?
-Lehet. Lenne értelme. 
-Próbálj megbékélni azzal, hogy lehet ő az, de lehet csak egy általad alkotott változat. - mondom neki.
Feláll, majd rám néz.
-Te vagy az első, akivel tudok ilyenről is beszélni. Hálás vagyok! - mosolyog rám, és ismét megölel. Érzem a mellemen a puha nyomást. Pontosan tudom, mi ez.
Sajnálom. Szörnyű élete volt.
-Ha valaha társaságra lenne szükséged, akkor itt vagyok! - mondom fülébe súgva.
Rám néz, és mosolyog.
-Köszönöm, Peti! Na, ideje visszamenni. - mondja az eget nézve. - Menjünk!
-Igaz. - megint a romokban találom magam.
*
Ismét a nyüzsgés. A szokásos terem. 50 versenyző maradt. 
2 harc van és én jövök. Sapling elég feltűnően figyel engem. Megpillantom Wolf-ot. Ő is rám néz, majd közelebb jön. Ahogy ideér, megfogja az arcom, és kicsit megnyomja.
-Mit szeretnél? - kérdem tőle.
-Semmi érdekeset. Hogy hívnak? - kérdezi. Lányhoz képest mély hangja van.
-Péter, miért? - kérdem vissza.
-Akkor tényleg nem Dominik vagy. Bocsi a tegnapért, összekevertelek valakivel. - engedi el az arcom.
-Rendben, de akkor is fura voltál. - mondom nevetve.
Beszélgetünk. Muszáj jó barátságot ápolnom vele, hiszen ő is tagja lesz a hősöknek. Mint kiderült volt egy barátja, akit nagyon szeretett, de eltűnt. Fodor Dominiknak hívták. A leírás alapján szó szerint úgy nézett ki, mint én.
Wolf neve Vadász Jázmin. Képessége az, hogy vagy olyan erős lesz, mint egy farkas, vagy szó szerint farkassá alakul. A büntetése része az, hogy el kell mondania ezt nekem. A többi versenyző ezt nem tudja, csak mi. Win viselkedése kissé megváltozott. Valamiért kerül. Pedig azt hittem, bízik bennem. Segítenem kell majd neki! Sok időm nincs ezen gondolkodni jelenleg, mert én jövök.
*
Ismerős folyosón sétálok. Ellenfelem megállás nélkül beszél, magát dicsőíti. Amikor végre különválunk, akkor lesz csend. Ismerős ajtó, ismerős bevezető.
„Üdvözöljük versenyzőket immár a 3. fordulón. A mostani két harcos a rendíthetetlen Sapling és az a személy, akire az egész közönség kíváncsi. Nem más, mint Nick! A menetet tudjátok. Gyertek be, amint kinyílik az ajtó!"
Elkezd emelkedni. Épp hogy felmegy a szemem előtt, már ez a Sapling a pályán ordibál, hogy siessek.
Ilyen embert, még a módját se tudja megadni egy rendes harcnak!
Kiérek a pályára.
-Ideje volt már! Attól, hogy kiválasztottak az nem azt jelenti, hogy menőnek kell játszanod magad! - fennhangon magyarázkodik nekem. Elmosolyodok. Végre beverhetem a pofáját.
-Kérem nyugodjon le uram, amint elkezdődik a harc megmutatom, hogy ki hiszi menőnek magát. - mondom nevetve. Közelítek felé lassan.
Mosolygok rá gúnyosan. 
-Te kis- a műsorvezető félbeszakítja a mondandóját, és odaadja neki a facsemetéket.
„Remélem mindketten felkészültetek! Amint jön a jel, kezdhetitek!"
Beszél magában, s amint megszólal a hang, egyből felém dob egy facsemetét. Körbevesz vele, és érzem, ahogy fogy a levegő. Érdekes, mert pont az ellenkezőjének kéne történnie. Szóval így iktatja ki az ellenfeleket! Egy tűz golyót eldobok, de magába szívja a fa. Kipróbálom még vízzel és széllel, de ugyanez történik. Kezdek szédülni, s ekkor próbálok teleportálni. Sikerül. Itt vagyok mellette, mégse esik le neki. A közönség reakciója elárulja a helyzetem. Rémülten tekint rám. Az ereje ezek szerint egy speciális fafaj irányítása lehet. Felém növekszik a fa, de én készülök másolni. Még úgysem próbáltam. Ahogy ránézek, s rágondolok erőmre felbukkan a menü. Arrébb sietek. Gyorsan ránézek a másolt erő leírására. _____________________________________
Sikeresen lemásoltad a következő erőt:
Axare: Fa irányítása.

Képzelet alapján lehet eldönteni merre és mennyire nőjön  kiválasztott fa.
_____________________________________
Ennyi pont elég nekem, mert épp az arcom előtt van a fa, amikor sikerül átvennem a hatalmat felette. Ez nyilván fel is tűnik neki. A kezemmel oldalra mutatok, majd arra gondolok, hogy menjen a kezem irányába. Működik. 
-Mi történik? Miért nem működik? – ordít fel Sapling.
Sikeresen körbeveszem őt a saját növényével úgy, ahogy ő is tette.
Hangosan szól. Megállás nélkül, de elhalkul. Annyit veszek észre pár perc után, hogy a fa lassan eltűnik. Szürke állapotba került a teste. Felszólal a műsorvezető.
„Nem véletlen lett Nick a kiválasztott! Ez a versenyt Nick nyerte!"
Boldogan nézem, ahogy a közönség hangja a fülembe jut, de szomorú is vagyok. Még csak meg se ütöttem... Ez szívás!
Mindenki boldog, és örül. Ekkor egy elég meglepő dolog érinti a fülemet, amit eddig el is felejtettem.
„Gratulálunk Nicknek! Nyert egy lehetőséget a Black Mask Hősképző iskola elit részlegében! Ez rajta áll, hogy használja a lehetőséget, vagy sem!"
El is felejtettem. Elit tag lehetek, és ha a következőt is megnyerem, akkor akár már hős is!
*
Vidáman megyek az úton. Majd kiugrok örömben. Az emberek az utcán is felismernek, sőt egyre többen felém jönnek. Csak az iskolába tartok, ami körülbelül 200 méter, mégis majdnem 10 ember képet csinált velem. Érzem rajtuk a hazugságot. Az olyan egyszerű mondatnál is hazudnak, hogy „Bíznak bennem!", „Remélik, hogy hős leszek!" ami persze érthető, mégis csak egy álca mosollyal tudok csak válaszolni.
*
Végre beértem az iskolába. Nyugalom van és magány. Még a többieket se láttam. Nem tudom, hol vannak.
Nem csak ez a furcsa. Nincs senki az épületben! Egy árva lelket nem látok, ami ijesztő. Sokan nem is szoktak lenni, de ez akkor se tetszik. Rossz érzésem van.
A szobámba sietek, amikor egy ismerős hangra leszek figyelmes.
Ő az! Ő az! Ő az! Ez a gondolat van bennem, amikor futok. Eszter hangját hallom! Ahogy benyitok a szobába, akkor látom meg. Ez tényleg Eszter! 
-Üdv itthon! - mosolyog rám. Könnyezni kezdek. - Hogy ment a verseny? - kérdezi mosolyogva. Odarohanok, és megölelem.
Annyira boldogan kezdek el mesélni neki a fás fiúról, meg Love-ról. Ő is boldogan fejti ki, hogy megnyerte a mostani versenyt is. Ennek örülök! Annyira boldog vagyok, hogy nem esett ki az 50. fordulóban! Ő is hős lesz, mint én, és közösen menthetjük meg az embereket! Boldogan meséli el az eddigi versenyeit. Furcsa az, hogy én valamiért nem emlékszem rájuk, de nem meglepő, hát tilos elmondani egymásnak az ellenfeleket. 
*
Beszélek barátnőmmel. Nagyon is sokat. Úgy érzem magam, mint valami rossz kisgyerek, aki megkapta azt, amit akart. Annyira jó minden! 
Elterveztük, hogy egy újabb randira megyünk. Boldogan mondja, hogy a tegnapi nyaklánc, amit vettem neki, az nagyon jól áll rajta. Mégis úgy érzem, mintha hazudna. Ahogy sétálunk megpillantok egy kis tavat. Zöld mező veszi körül. Olyan nosztalgikusnak tűnik. Az ég, mint valami elmosott festmény. Lila árnyalatai vannak itt. Valamiért nem így emlékszem rá.
-Itt voltunk tegnap is. Csodás emlék volt! Ma is ide menjünk? - kérdi Eszter kezemet megfogva. Hideg a keze, és kemény.
-Aha. Mit is csináltunk itt amúgy tegnap? - kérdem szemébe nézve.
Mosolyog rám.
-Butus, hát itt tettél esküt nekem. Nem is emlékszel rá? - nevetve kérdi.
Hazudik. 
-Milyen esküt? - kérdem gyanakvóan.
-Arról, hogy feleségül veszel! - kiált fel, majd mérgesen, csípőjét fogva rám néz. - Már el is felejtetted? - kérdi durcisan.
-Eszter. - szólalok meg halkan.
Rám néz.
-Igen kicsim? - kérdez ismét. Közelebb hajol.
-Miért hazudsz? Egy pár vagyunk! - jelentem ki halkan. Ez fura.
Közelebb húz magához.
-Megint ez az érzés? - szomorúan kérdezi, majd lenéz a földre. - Tegnap is ezt mondtad. Én nem hazudok neked. Én szeretlek, Peti! - szorítja meg a kezem. Elhúzom azt. Most is hazudik.
-De valamiért úgy érzem, hogy hazudsz! Miért? - kérdem idegesen. Közelebb lép. Simogat.
-Ez csak a stressz. Te egy túlgondoló típus vagy! Itt vagyok neked, Peti! Nem vagy egyedül! - mondja megölelve.
Ez a mondata felől nagyon durván érzem az igazságtalanságot. Most már nem tudom eldönteni, hogy mi történik. Tényleg csak a stressz ez? De akkor miért hazudik? Itt van velem, hát itt áll előttem! Miért érzem azt, hogy hazudik? Nem értem. Nem értem. Nem értem. Nem értem!
*