Axare: Sötét Titkok

5: 'Zek'

Egy kórházban ébredek fel. 9 ágy van bent. Az egyiken én fekszek, a többin diák. Ebből 4-et ismerek. Csenge, Tom, Eszter és még Angéla is súlyos állapotban van. Rajtam azonban nincs egy seb sem. Akkor miért vagyok itt?
Ajtónyilást hallok. Egy ápolónő jön be, de amikor megpillant, egyből kiszalad. Rá pár percre visszajön rendőrökkel. Nem mernek közelebb jönni. De miért?
-Jöjjön velünk uram! Amennyiben nem teszi azt, amit mondunk, súlyos következményekkel fog szembenézni! - az ajtóból szólnak rám fenyegetően.
Mit csináltam? És miért félnek ennyire? Nem akarok ellenszegülni, ezért kimászok az ágyból. Meghátrálnak.
-Nem fogok ellenszegülni! Tudaton kívüli állapotba kerültem! Én magam sem tudom mi történt! De kérem tegyék azt, ami a kötelességük! - mondom kezemet a magasba emelve.
Elindulok feléjük, és pár biztonsági őrt is észreveszek. Félelem nélkül jön nekem egy. Magas, széles. Barna bőrű, kopasz és szemüveg van rajta. Fekete öltönyben közeledik, aztán rám helyez egy bilincset. Ez nem egy egyszerű bilincs. Nem tudom mit csinál. Kezdek félni. 
-Gyere csak velünk! Megyünk a börtönbe! - mondja a férfi.
Nem szólok semmit. A folyosóra érve látom a diákokat. Sok fekete és szürke öltönyös is jelen van. Beszólnak, de nem jönnek közel. Van egy enyhe sejtésem, hogy ezt nem fogom megúszni! 
A folyosó vége felé érve pár földdarab repül nekem. Mintha semmi sem történt volna, megyek tovább. 

*
Egy ismerős helyen vagyok. Cellák sorakoznak ismét végtelen számban. Még tovább visznek. A sok cella végére érünk, ahol a fal egy szkennelés után kinyitódik, mintha egy ajtó lenne. Egy számomra ismeretlen térségbe érünk. Az itteni cellákba nem látni be, és egy fém ajtó van a szokásos kis rács helyett. Sötét színű minden.
Kék fény veszi körbe az egész helységet. A vezetőm egy ujjlenyomat leolvasás után kinyitja az egyik ajtót, majd beküld.  
Ez egy speciális szoba, mint az összes itteni. Nem sok van ilyenből, maximum 40, de mind máshogy működik.
A szobában egy fából készült téglatest van, rajta egy vékony lepedő. Ez lenne az ágy? Ezentúl van rajta egy füzet és egy tol. Gondolom az unalom elűzése miatt hagyták itt. Leülök az úgynevezett ágyra. Eszembe jut, amit ez a bizonyos személy mondott nekem. Aki úgymond az eredeti Peti.
Megnyitom a státuszom. 
___________________________________
Név: Fekete Péter 
Erő: Másolás 
Érték: 5+
Egyéb erők: 
-Axare: Láthatatlanság 5* 
-Axare: Lassítás 5* 
-Axare: Teleportálás 5* 
-Axare: Klón 5* 
-Axare: Föld fal 4* 
-Axare: Tűz fal 4* 
-Axare: Víz fal 4* 
-Axare: Szél fal 4* 
-Axare: Robbanó Ütés 4* 
-Axare: Gyógyítás 4* 
-Axare: Leggyorsabb Futás 4* 
-Axare: Legmagasabb Ugrás 4* 
-Axare: Érzékelés 4* 
-Axare: Tűz lövet 3* 
-Axare: Víz lövet 3* 
-Axare: Föld lövet 3* 
-Axare: Szél lövet 3* 
-Axare: Éjjellátás 3* 
-Axare: Jég Tüskék 3* 
-Axare: Tüskék 3*  
______________________________________
Hihetetlen. Annyi erőt kaptam,  hogy sokat használni se fogok belőle. Nem csoda, hogy kikaptak. Majd odaadom a gyengébb tanulóknak. Talán. 
Pár óra rajzolás elteltével egy szellem szerűség jelen meg előttem. Hasonlít rám. 
-Ne aggódj, mások nem látnak! - nevet.
Már csak ő hiányzott. 
-Mit akarsz? Miattad ülök itt! - mondom az örömében ugráló embernek.
-Csak jöttem megnézni a szánalmas helyzeted. Nem hiszed el, mennyire boldog vagyok! - mosolyog.
-Ennyire élvezed ezt? Nem elég, hogy rendes magyarázatot sem kapok a múltamról, még a többieket is majdnem megölöd! . szólalok fel idegesen.
-Nem is okoztam akkora kárt bennük! Csak kipróbáltam, hogy tényleg meggátolja-e a halált a köd. Mivel az X hamar kiesett, így nem bírtam visszafogni magam! - vigyorogva jön felém.
-Te tényleg nem vagy normális! És most szerinted hogy nézzek a szemükbe? Nem fognak hozzám szólni! - kérdem mérgesen.
-Hidd el, hogy meg fogják tenni! Most is épp az X, vagy ki beszél az őrrel! - nevet, majd mutat a falon túl.
-És ezt te honnan tudod? , kérdem gyanakvóan.
Ekkor még közelebb lép, majd felém hajol. 
-Közöd? - mondja lenézően.
Elfordulok.
Csend. Pár percig ignorálom a létezését, de a sok gondolat kiakaszt. Ráadásul még nevet is rajtam. 
-És most mi lesz? Innentől kezdve éljem úgy az életem, hogy te bármikor elveheted azt? - fordulok felé.
-Pontosan! Innentől kezdve az én markaim között leszel! - válaszol hatalmas vigyorral.
Ismét észreveszem a hazugság jeleit rajta. Megkönnyebbülten nézek el. 
-Valami korlátod biztos, hogy van! - mondom információt remélve.
Ismét felém dől, ami nagyon nem tetszik nekem.  
-Az az én testem! - súgja.
-És? Korlátok akkor is vannak! - mondom kicsit morcosan.
-Buta. Egyszer úgy is rájössz az igazságra. De figyelmeztetlek! Ha az ikertestvéred érdekel, akkor boldog lehetsz. A harcok valamelyikén meg fog jelenni! Talán. - vonja vállait.
Most nem hazudik. Vagyis így érzem. 
-És ezt te miből gondolod? - kérdem gyanakvóan.
Ekkor hatalmas beszédbe kezd. 
-A Begyűjtők emberei drasztikusan csökkentek! Vagy 5000 tagot és 400 vezetőt elvesztett a szervezetünk összesen! Sürgősen kell tagokat keresnünk! A mostani párbaj tökéletes lehetőség lesz a tagok toborzására! A megfigyelés is hatalmas előny lehet nekik, nemhogy a pénzjutalom! - mondja nagy vigyorral.
Figyelmen kívül hagyom azt, hogy elárulta magát.  "Sűrgősen kell tagokat keresnünk", mi?
Nem vagyok benne biztos, hogy ki ő. Nem akarok rossz viszonyban lenni vele, mert képes irányítani engem! 
-Van értelme annak, amit mondasz. De ettől még Zsolt miért jelenne meg? . érdeklődök.
Ekkor kissé lefagy, mintha leesett volna neki, amit mond, viszont nem tart sokáig ez a gondolat, mert ismét beszélni kezd.
-Ő lehet az egyik vezető, tudod, a megmaradtak között! És ha megfelelő tagot akar magának, akkor itt megtalálhatja! Nagy valószínűséggel nem egyedül lesz itt! - néz félre. - A Begyűjtők vezetői sose dolgoznak egyedül, mindig velük vannak a szolgáik! Szóval ha nyerni akarsz, akkor le kell győzni őket! - mormogja.
Most se hazudik. Képes lennék megérezni, ha valaki hazudik? Egész hasznos képesség! De nem értem, minek árulja el magát. Azt hiszi, maga mellé állíthat?
-Félig hiszek neked! Mindent el fogok mondani rólad a többieknek! - mondom a reményeit összetörve.
-Csak nyugodtan! Amúgy is jobban ismernek engem, mint te! - kellemetlenül mosolyog.
-Lenne még egy kérdésem feléd. - szólok neki.
Hiába beszélek. Köddé válik.
* 
Rajzolni kezdek. Unalmas egyedül. Nincs mit csinálnom. Azt mondta a „másik énem", hogy Angéla kint van, de nem vagyok biztos benne. Ha ott is lenne, miért jönne ide? Lehetséges, hogy fél tőlem! Vagy azt hiszi, hogy elárultam!  
Lehet ki se jutok innen, és át kell adnom az erőmet valakinek!  Nem akarom 
ezt! Ki kell jutnom innen, és el kell mondanom nekik az igazat! Nem akarok rab lenni. Nem is én csináltam!
Megütöm magam. Ismét túl gondolok mindent. Biztosan tudják, hogy nem én vagyok! 
*
Kis idő elteltével lépéseket hallok. Egy személy áll az ajtó előtt. Nem tudom ki az, de reménykedek.
-Nick, itt vagy? - megszólal au általam várt személy.
-Igen, kérlek segíts! Nem én voltam! - hadarni kezdek.
Az ajtó kinyílik. Angéla áll mögötte. 
-Nick vagy? - kérdi a lány valamit várva.
-Igen. Miért? - kérdek vissza.
-Zek. Ha te vagy benne, akkor csinálj egy klónt, és gyere ki kérlek! - lép közelebb X.
Hogy érti, hogy Zek? Ez nem ő! Beszélnék, de nem tudok. 
-Miért tenném? - kérdi ez a valaki az én testemből.
Megint átvette az irányítást. 
-Beszédem van veled! - kiált fel Angéla.
-És én ezzel mit nyerek? - kérdi a bennem lévő alak.
-Nem fognak megölni! - válaszol X.
-Nem tudtok megölni! - nevet fel.
-Csak csináld, kérlek! - mondja könnyezve társam.
Megjelen mellettem egy klón. Nem mozdul meg. Felvillan a szeme fehéren. A kezét kezdi el mozgatni. Ki-be csukja öklét, aztán X-re néz. 
-Na mondjad! Nem tudok sokáig fenntartani ezt az állapotot! Siess! - parancsol a klón.  
Közelebb lép felé a lány. 
-Mi az? - kérdi hátrálva.  
-Zek vagy, igaz? Mondd, hogy te vagy az! – sírva kérdi.
-Zek vagyok! Te honnan ismersz? - válaszol a klón.
Ismét hazudik. Ennyire már bízok magamban!
-Annyira hiányoztál! Miattam szenvedtél! Kérlek bocsáss meg! - öleli át X a klónt.  
-Miről beszélsz? - kérdi "Zek".
-Én itt vagyok, Zek! Használj engem! - jelenti ki neki a lány.
Nem érti, de én igen. Tehát tényleg nem ő Zek! 
-Szeretlek Zek! Te nem ismersz, de én mindent tudok rólad és arról, hogy mit fogsz csinálni a jövőben! - szorosabban öleli meg X a klónt.
-Látod a jövőt? - kérdi a másik énem csodálkozva.  
-A jövőből jöttem! Ott egy lány miatt megöltél mindenkit! - X válaszol, majd elengedi a srácot. 
-Egy lány miatt? Na ne nevettess! - nevet fel a fiú.
-Igen. Feltéve, ha te vagy Zek! Láttál mindent eddig, azt mondtad! Azt is tudod, hogy Tom és X mit mondott nekem akkor! - szólalok fel. - Eddig csak hallgattalak titeket, de nekem te gyanús vagy! 
-Most miért lövöd le a poént? Kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani! - nevet kínosan ez a valaki.
-Kérlek, Zek! Ne válj olyanná! Mi itt vagyunk neked! Én itt vagyok neked, történjen bármi! - térdre borul a leendő hős.
-De én egyedül harcolok. - jelenti ki a fiú. 
-Ezért leszel olyan, amilyen! Tudom, hogy nem vagy rossz ember, csak azt nem tudom, hogy miért harcolsz! Én miattad! - közelíti X ismét a klónt.
-X gondolkodj már! Ez az alak nem a te kiszemelted! - szólalok fel, de nem ér semmit. Levegőnek néznek.
-És ha én nem akarlak téged? - kérdi a hozzám hasonló alak.
-Nem tudok ellened küzdeni. Tisztában vagy vele. Támogatni viszont tudlak! - szólal fel Angéla hangosan. 
-Király Angála, térj már észhez! - közelítek a megszólított személy felé, aki csak mérgesen néz rám.
-Tudod mit! Vegyél részt a most következő harcokban. A nyertessel majd megküzdök. Légy te az ellenfelem, és győz le! - áll be közénk, nekem háttal ez a valaki.
-Rendben! - jelenti ki boldogan a lány.
-Megint irányítani akarsz? - kérdem hangosan.
-Csak akkor! Addig nem találkozunk! - és ezzel eltűnik a klón végre.
Ketten maradunk Angélával.
-Nem kellett volna szerelmet vallanod! Ő nem Zek! - mondom őt közelítva.
-Hagyjuk ezt! - fordul meg mérgesen. - Menjünk ki! - parancsol rám.
-Jó, és köszi, hogy kiviszel. - mondom hálásan.
*
Ismét a szokásos iroda. Ahhoz képest, hogy alig vagyok itt pár napja, már egy párszor voltam itt. A többiek is felépültek már.  
Mindent elmondok nekik Angéla beszédén kívül. Apjának nem tetszik, hogy nem lesz azonnal hős. Sok baj lesz ebből, de nem szól be neki. Ezután valami miatt kimegy az öreg.
-Hisztek nekem? - felteszem reménykedve e kérdést. Biztosra akarok menni.
-Ő az a Peti, akit ismerek. - közli húgom.   
-Talán. - mondom. Csenge ekkor közelebb jön felém.
-Ezért vagy más! Ezért nem emlékszel semmire!  Az általam ismert Peti jelent meg akkor. - mondja kezét összeszítva. - Féltem! - teszi hozzá.
-Nem csak te. - mondja Tom, miközben megfogja a húgom vállát. - Iszonyatosan erős volt. - néz le a földre.. 
-Téged is bántott? - kérdem, majd pillantásom barátnőmre szegeződik.
-Igen. - néz szomorkásan a talajra.  
-Bocsánat. - mondom halkan. Eszter rám néz, és mosolyog.
-Nem a te hibád! - szólal meg mögülem Angéla. - Az az alak nem te voltál! Te hozzá képest gyenge vagy! - jelenti ki.
-De akkor lehet nem is én vagyok Peti? - kérdem kicsit aggódva. Nem tudom eldönteni, ki is vagyok igazából már. Őszintén kicsit elbizonytalanodtam. 
-Peti vagy! Csak más a személyiséged. - vállam csapva válaszol sógorom. Próbál megnyugtatni.
-Örülök, hogy jól vagy. Ő nem Zek, ebben biztos vagyok! - vígasztal meg Eszter is, majd megölel.
Ekkor X ordibálni kezd. 
-De ő az! Ráismertem! Ő pontosan úgy nézett ki, mint Zek! - ordibál hevesen X. Nem értem, miért nem látja be az igazat. Eddig nem szóltam különösebben, de már végképp nem bírom.
-Hagyjuk ezt. Én is mondtam már neked, hogy nem ő az általad szeretett személy, de te csak a saját fejed után mész!  Egyáltalán miből gondolod, hogy az az alak Zek? Tudom, hogy hazudik neked! - mondom kiakadva, mire Angéla mérges tekintettel indul felém. Tom és Csenge áll be közénk.
-Az a fontos, hogy nyerjünk a harcban, igaz? Nyugodjatok le! - mondja Csenge a hangulatot hűtve.
-Akkor mi lesz?  - kérdem kiakadva.  X megtorpan valami miatt.
-Megoldjuk valahogy! Ne veszekedjetek, ez nem rátok vall! - mondja haverom, majd felhoz egy ötletet. - Inkább nézzünk valami filmet közösen!
A hirtelen jött gondolat mindenkit meglep. X viszont szó nélkül elhagyja a helyet. 
-Hihetetlen ez a lány. - mondom a fejemet megrázva. - Na mindegy, menjünk!
Bólint rá a társaság.
*
A napi rutinom megváltozott. 
Reggel 5-kor kelek. 6 órától X-el gyakorlok. Kemény edzésben veszek részt. Észrevettem, hogy visszafogja magát. Nem használja az összes erejét, hanem csak párat. Biztos amiatt teszi, hogy tudjam tartani a lépést vele, de lehet csak fél. Megértem.
*
Edzésből hazaérve az ágyba dőlök tüstént. Eszter még alszik. Tegnap mondta Tom, hogy nagyon megerőlteti magát. Ennek nem örülök, de megértem. Most, hogy elvesztette fő erejét, más életmódhoz kell alkalmazkodnia. Nézem. Feltűnik egy heg a bal szeme alatt. Közelebb hajolok, hogy jobban megfigyeljem. Új seb. De miért nem gyógyította be? Képes rá, de mégse tette meg. Majd később megkérdem.
*  
Reggeli fény süt rám. Kimászok az ágyból, aztán a fürdőbe indulok. Elég gyengének érzem magam mostanában. Ahogy beérek a mosdóba, megmosom a fejem és a kezem. Nem szoktam reggel fogat mosni, ami nem tetszik a páromnak. Napi egyszer mosok csak. Belenézek a tükörbe, és egy új sebet fedezek fel magamon. Tegnap reggel még nem láttam. Nem adok nagy figyelmet neki. Visszamegyek a szobámba, majd átöltözök. Párom ébredezik.  
-Még nyugodtan aludhatsz!  - hajolok közelebb hozzá , majd megpuszilom. Ásít egyet, és felül az ágyban.
-Reggeliztél már? - kék szemei rám ragyognak. Eddig is kék volt mindkettő? Nem így emlékszem.
-Nem. - jelentem ki mosolyogva. - Nem eszek reggel, mert....
-Akkor várj egy kicsit. Gyors csinálok neked valamit! - szakítja félbe mondanivalóm.
-Nem muszáj. - nem akarom elmondani neki, hogy lehet kihánynám az edzésen.
-De! – közli erőteljes hangon, és egyből kipattan az ágyból. Pizsamában indul ki a konyhába. Követem én is. 
-Nem kéne felöltöznöd? - kérdem sorsomba beletörődve. Ő erre megáll, és szembe fordul velem.
-Baj számodra, ha pizsamában látsz? Csúnya vagyok benne? - kérdi szomorúan.
-Dehogy, jól áll rajtad! - mondom legőszintébb tekintetemmel. Közelebb lép.
-Valóban? – mosolyog – Annak örülök! - megsimogatja fejem.
-Mit csinálsz kajának? - kérdem kis adag kaját remélve. Pazarlás lenne a sok kaja jelenleg.
-Rántotta jó lesz? - kérdi vissza. Megkönnyebbülök.
-Persze, de csak akkor eszek, ha te is! - mondom bizakodva, hogy egy tányér megosztásával még kevesebb jusson belém.
-Akkor két adagot csinálok! - mosolyogva válaszol, amivel minden kis reményem szertefoszlik.
-Rendben. - mondom sorsom elfogadva. - Segíthetek valamiben?
-Nem kell! Megoldom én! Te ülj le! - egy határozott karnyújtással a konyhába terel.
-Hát jó. - sétálok kifele.
*
Elővettem 2 tányért, és kivettem egy üveg kólát. Igaz nem kérte, de akkor is segítek neki. A kóla legalább segít egy kicsit. Talán.
Behozza a kaját, aztán kiszedi. 
-Jó étvágyat! - mosolyogva mondom. - Tiéd az első harapás!
-Jó étvágyat neked is kicsim! Rendben. - hasonló arcot vágva kezd neki kajájának.
Ezért tartott tovább megcsinálni. Szalonnát és szalámit is tett mellé, valamint a tojásra fűszereket is tett. Muszáj leszek szólni a morcos királynőnek, hogy fogjuk vissza a mai edzést, mert nem szeretném újra kint látni.
Boldogan eszem meg az egészet, de túl hamar elfogy. Csak mosolyogva tolja elém tányérját. Alig fogyott valami belőle. 
-Na! Egyél csak szépen! - nem akarok még többet enni. Rakom elé.
-Nem vagyok éhes, edd meg! - bizakodva teszi ismét ide.
-Te eszed meg! Ha túl sokat eszek, nem fogok tudni rendesen edzeni! - mondom őszíntén.
-Rendben, akkor megeszem én! - válaszol durcogva. 
-Helyes! - teszek a duzzogásra, majd végig nézem, ahogy megeszi, és csak azután indulok. Igaz késésben vagyok, de akkor is így teszek.  
6:16, ekkor lépek ki a házból. 
*
Nem sietek, hisz általában Angéla is később jön. Ahogy odaérek már ott van.  
-Te hol voltál eddig? Csak nem Eszterrel huncutkodtál? – gúnyos vigyor ül ki arcára. Kissé megkönnyebbülök, hogy nem mérgesen várt.
-Nem hagyott az asszony kaja nélkül távozni! -nevetek enyhén. Közelítem nagy levegőt véve.
-Érthető. Na mindegy. Kezdjünk neki, mert ma korábban kell elmennem! Pár kellemetlen alak akar kifaggatni a hőssé válásom eltolása miatt. - nevet nyaka hátát megfogva, oldalra nézve. 
-Kellemetlen emberek mindenhol vannak. - válaszolok, amire ismét rám tekint.
-Így igaz! - nevet fel. - Ma akkor gyenge edzés lesz, nehogy felmossam a padlót. - közli gúnyosan. De, teljesen igaza van. Sőt, öröm hallani.
Ismerős erőket használ. Robbanó Ütés, Víz lövet, Tűz lövet. Ezt a 3 használja csak, mégis nehéz ellenfél. Képességei használata nélkül is le tudna győzni jelenlegi állapotomban. A sok képességem zavaró, de hasznos. Tegnap majdnem sikerült megütnöm. Semmilyen tippet nem ad. Annyival letud, hogy az ösztöneim szerint cselekedjek. 
Így megy el 3 óra. 9:45 van, ekkor egy végső mozdulatot használ. Egy Robbanó Ütést használva a falnak csapódok. Rendesen odaverem a fejem a falnak, majd zuhanok a fűre.    
  Mire összeszedem magam, és visszamászok, már nincs itt. A Gyógyítást használva minimalizálom a sérüléseket. Rájöttem, hogy az itteni köd csak a halált előzi meg. A sebek nem gyógyulnak be maguktól. 
*
Elindulok a kapuba, amikor egy vékony hang szól rám.
-Te sem vagy nemes, igaz? - kérdi egy kíváncsiskodó hang.
Ránézek az illetőre. Egy szó jut eszembe egyből. Gyönyörű lány. Esztert tartom a legszebbnek, de ez a lány tényleg szép. Szépen kifésült, hosszú világosbarna haja van. Az arca, mint egy ártatlan kisgyermek, aranyos. Két szeme is szintén barna, de még milyen barna. Ilyen szép szemet még nem láttam. Eszter szemei váltakozóak, a fehér szeme volt a legijesztőbb, a kék a leggyönyörűbb, amiben most is pompázik, és a sárga szemei is tetszettek, de e két szem mégis más. Nehéz megfogalmazni. A lány alakjára térve, alacsonyabb tőlem, körülbelül egy fél fejjel. Szép barna, csíkos öltönyben áll, sötétbarna nadrággal. Ebben az a furcsa, hogy a lányoknak szoknyát kell viselniük. De ő mégse így van.
2 dolog bizonyítja, hogy lány(ha ez nem lenne egyértelmű). Először is, az arca, s haja. Lányos arcvonásai leírják ezt. Másodszor pedig. Nos, hogy is mondjam. Elég.... öhm.... Nagy keblekkel rendelkezik, ha szépen kell megfogalmazni. De úgy tényleg. Ezelőtt X vezetett ezen téren, de meg lett döntve a rekord. Noha, ez egy személyes vélemény, nem tudtam nem felfigyelni erre.
Elég sokáig bambulom, s ez fel is tűnik neki, ami miatt ismét elismétli kérdését.
-Ö... Igen....Egy faluból jöttem. Bár mások nyomornegyedként emlegetik. - észbe kapva válaszolom is.
A lány közelebb lép, megnéz, majd ijedt tekintettel hátra ugrik. Nagyon megijedt. Ennyire félelmetes vagyok?
A lány csak bámul reszketve. Kínos csend alakul ki.
-Elnézést, mi miatt ijedtél meg? - kérdem e csendet megtörve. Ő pislog párat, s ismét közelebb jön.
-M..m..megkérdezhetem hogy hívnak? - kérdi a lány reszketve.
-Péter a nevem. - válaszolom a helyzetet furcsálva.
-Mi a teljes neved? A rendszerben lévő neved? - hasonló hangnemben kérdez ismét.
-Fekete Péter vagyok és Nick a becenevem, vagy rendszernevem. - válaszolok ismét. A lány egy kérdést tesz fel válaszul.
-Biztos? - kérdi gyanakvóan és félve. - Megmutatnád a státuszod? - kér meg.
-Persze. Nem tudom, mi miatt félsz, de nem akarlak bántani, ha azt hiszed. - mondom, majd kis szünetet tartva előhívom a státuszom. Lassan megközelíti, szemügyre veszi, majd megkönnyebbülve vesz egy nagy levegőt.
-Köszi. - mondja kissé mosolyogva. - Elnézést a kellemetlenségért, csak nagyon hasonlítasz egy rossz emberre. De megnyugodtam.
-Rossz személyre? Kire pontosan? - kérdem érdeklődve. Félrenéz.
-Ezt nem szeretném elmondani. A legrosszabb emlékeim idézi fel a neve és a csapata.
-Értem. Elnézést emiatt. - mondom halkan. Őszintén sejtem, kiről beszél. - És te amúgy ki is vagy pontosan? - kérdem érdeklődve.
-Bocsánat, elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Win. Elég, ha ennyit tudsz. - válaszol távolságtartóan.
-Örülök a találkozásnak, Win. . mondom neki. - Egyébként mit is csináltál?
Néz rám, majd felhökken, mint aki elfelejtette.
-Bocsánat, nem is akartalak zavarni, csak sebesnek tűntél. Nem is tudom, miért szólítottalak meg. - nevet fel. - Igazából mennem kell tovább, de örülök, hogy tudtunk egy kicsit beszélgetni. Részt fogsz venni a versenyen? - kérdezi érdeklődve, miközben lassú ütemben elindul.
-Igen. Ott leszek! - válaszolom magabiztosan, amire Win csak mosolyog.
-Akkor látjuk ott egymást Peti! - mondja, majd elkezd gyorsabban sétálni.
-Rendben! Legyen szép napod! - szólok utána, aztán elindulok ki a másik irányba.
-Neked is! - ordítja a már pár tíz méterre lévő, futásba váltott lány.
Elindulok előre, s mikor hátranézek, már nem is látom. 
Ez egy igen érdekes találkozás volt.
*