Vérvörös szenvedély

Harmadik

                             Scarlett

Ugy ébredtem szeptember elsején, mintha az álmokból szőtt rémálom nyomta volna lelkemet. Az egyetem utolsó évének kezdete közeledett, és a sötétség már most körülvett. A szívem a múlt sebei marják, melyeket sosem gyógyít meg az idő. Készülődésem mögött titkok rejlenek, melyek súlya nehezen hordozható. De a sötétség mélyén ott lobog a vágy, a vágy egy új kezdetre, melynek lángja gyengéden érinti lelkem. Ám a múlt árnyai mindig követnek, és a sors szálai szövik hálónkat a jövőbe. Felkészültem az ismeretlenre, miközben a sötétség és a vágy közt billeg a szívem egy sorsfordító év kezdetére várva.
                                  
                                 ....

Az iskolában utolsó órára készülődtem, szívemben a múlt árnyai, melyeket csak a sötétség borított el. Barátnőm. Morgana, hű társam a sötétségben, mellettem állt, mint mindig.

"Morgana, miért érzem úgy, mintha az egész világ összeesküdne ellenem?" suttogtam, miközben tekintetem a múlt homályába veszett.

"Az élet kiszámíthatatlan, Scarlett. De emlékezz, mindig is leszünk egymásnak, bármi történjék is" - válaszolta Morgana megnyugtatóan, szemeiben a remény lángja égett.

Ahogy elindultunk a box edzésünkre, szívemben zakatolt a vágy és a félelem keveréke. Az új edzővel való találkozás izgatottan borzongatta a bőrömet, különösen azután, hogy az előző terhes lett és távozott. De a múlt kísértése mindig ott lebegett a tudatomban, mint egy sötét felhő.

Ahogy beléptünk a terembe, az új edző már várt ránk, mosolya olyan bűvkörbe ejtő volt, mint a holdfény az éjszakában. Szívem hevesen dobolt, ahogy az edző szemei találkoztak a sajátoméval.

"Üdvözöllek, lányok" - szólalt meg az edző hangja, mely olyan mélyen vibrált, mint az éj sötétjében rejlő titkok.

Lélegzetemet visszatartva néztem az edzőre, akinek arcán valami ismerős csillogás tűnt fel. Ahogy az edző közelebb lépett hozzánk, egy emlék kavargott fel a lelkemben. Emlékezett a bárra, ahol nem elég hogy találkoztunk, de többet is csináltunk a kelleténél, na meg az utazásra, ahol Sebastian közvetlenül kislánynak hívott.

Morgana észrevette hogy zavartan nézem az edzőt és félre húzott.

"Miért van az, hogy úgy érzem, mintha már találkoztatok volna valahol?" - kérdezte kíváncsian.

"Nem, nem dehogy csak elkaladoztam" - Mondtam Morganának, hogy megnyugodjon.

"A sors különös játszmái mindig összefonódnak, nem igaz Miss. Valkyrie? - Mondta ez edző, miközben egy sötét mosoly játszott az ajkain.
Szívem lüktetni kezdett, miközben az edző szavai újra és újra visszhangzottak a fejemben. A múlt és a jelen találkozása kísérteties módon összefonódott, ahogy az edző elöttünk állt, mint a sötétség és a vágy egyesített ereje.

De, de hogyne...-Válszoltan lekezelően
Rendben! Akkor most 15 kör futás mindenkinek ! - Kiáltotta az edzőnk. Baszki, 15 kör??? Ez normális? Év eleje van basszameg!
Az edzőnk szigorú tekintete égett, miközben keményen erősíteni kezdett minket az első box edzésünkön. A sötétség árnyai között feszült izmok és lihegő tüdők versenyeztek az idővel, ahogy a küzdelem hevétől megperzselődött testek az éjszakában kígyóztak. Kaján mosollyal néztem a tanár úrra, mintha a sötétség maga lenne, ami a tekintetemből sugárzott. Az edző szemeiben lángoló düh lobbant fel, ahogy megpillantotta a mosolyom. A sötétség és a vágy csatazajában figyelmeztető pillantást vetettem az edzőre, miközben a kínzó 15 kör futásnak tettük ki magunkat. A homály keze finoman simította végig a bőrünket, miközben az Sebastian keményen megpróbált minket megedzeni. A kettőnk közti feszültség, mely sötét és szenvedélyes volt, mint az éjszaka maga, csak még inkább fokozta az edzés izzadtságszagú intenzitását. Ahogy az a tanár úr keményen vezette a gyakorlást, elkezdtem kihívóan  rámosolyogni, felvillantva vonzó tekintetemet, mely olyan mélyen a sötétségbe hívogatott, mint egy veszélyes örvény. Sebastian dühösen intett, hogy fókuszáljak, de csak egy  kacér mosollyal válaszoltam ami csak tovább súlyosbította a helyzetet. Ahogy a testek izzadtak és a köröket teljesítettük, a szenvedély lángjai égetően táncoltak az edző és közöttem, mint a pokol lángjai a sötét mélységben. Próbált szigorúan figyelmeztetni, hogy hagyjak fel a provokációval, de csak még inkább kihívóan próbáltam kikezdeni őt, mintha a sötétség maga lenne, ami átjárja a lényét. A kemény edzés közepette a sötétség és a vágy egyre inkább összefonódott, miközben  csábító mosolyom és az edző dühös tekintete egyre közelebb hozott minket egymáshoz, egy olyan világba, ahol a szenvedély és a veszély veszélyesen összefonódott. A tanóra végén a zuhanyzó felé vettem az irányt, hiszen eléggé leizzasztott minket ez a kemény "futtatás". Szóltam Morganának hogy várjon meg egy 10 perc és utánna megyek. Viszont utánna mondott még valamit de nem igazán értettem. Ahogy kiléptem a csarnokból, a testem forrón pulzált az edzés után, miközben a sötétség és a vágy lángjai egyre csak lobbantak bennem. Útközben Morganához intéztem még egy gyors mosolyt és a zuhanyzó felé indultam, miközben a sötétség keze finoman kísértetiesen simította végig bőrét.

Ahogy befordult a zuhanyzóba, a sötétség kelepcéjében az edző nevemmel szólított meg, aki dühösen várta, hogy végezzünk. Az edző szemeiben lángolt a bosszú tüze, miközben sötét hangon szólt:

"Scarlett, elég volt a játékból. Nem fogok tovább tűrni az ilyen kihívó viselkedést."

Érzéki mosollyal fordultam felé, testemet pedig finoman körülölelte a zuhanyból kiáradó forró gőz, miközben a sötétség és a vágy kavargott bennem.

"Ugyan, edző úr, hol van a humorérzéke? Csak játszottam egy kicsit" - suttogtam kacér mosollyal a szájamon.

Az edző dühösen lépett közelebb, testünk között feszülő feszültség mintha elég lenne a levegőt is megégetni.

"A játékod veszélyes játék, Scarlett. De én nem vagyok játékszer" - morogta, miközben testünk közelében a vágy lángja egyre csak lobbant.

Halkan felnevetem, miközben a sötétség és a vágy között táncoltam, mintha egy sötét románc káprázatos világában járnák. Majd érzéki mozdulatokkal vetkőztem le, testemnek minden kicsi rezdülése a homály és a szenvedély káprázatos kavalkádját idézte elő. Ahogy meztelen testem a zuhany alá vezettem, a forró vízsugár égetően cirógatta bőrömet, miközben a heves érzelmek körbefonódtak körülöttem, mint egy titokzatos éjszaka szirmai.

Az edző figyelte, ahogy a testemet érzéki mozdulatokkal szappanozom be, minden egyes mozdulatom a szenvedély és a vágy csábító varázsát tükrözte. A feszültség, mely testünk között lüktetett, mintha a levegőt is megégette volna, miközben a köztünk lévő távolság mindig csak egyre szűkült.

"Scarlett, ne kísérts! Nem fogok engedni a bűbájodnak" - szólalt meg az edző hangja, miközben teste közelében a vágy lángja egyre csak lobbant.

Csak kacér mosollyal válaszolam, testemet lassan simogatva a vízsugár alatt, mintha a szürkület és a vágy istennőjének adnám át magam. Ahogy a zuhany alatt mozogtam, érzéki mozdulatokkal minden porcikám érzékien ébredő tüzét csalogatta elő, egy olyan világban, ahol a szenvedély és a veszély veszélyesen összefonódott.