Vérvörös szenvedély

Ötödik-Scarlett

Igen Sebastian? Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem meglepetten miközben beléptem az irodájába és a szívem egyre jobban dobogott, ahogy közelebb kerültem hozzá. Zöld íriszei ellenállhatatlanul dögösek voltak, és ahogy a fekete kócos haja bele lóg valami elképesztő látványt nyújt. Viszont Sebastian mindig is határozott volt, de most észrevettem a szemeiben a vágyt. Mintha lángolna a teste a túlfűtöttségtől, és a félhomályban az égető szenvedély látványa ragyogna. A szívem egyre csak vadul dobog, ahogy közelebb lép hozzám, a testünk közötti feszültség pedig olyan perzselő, hogy az érzékek határait súrolja.

-Scarlet…- Morogta miközben bezárta mellettem az ajtót.

-Ugye azt tudod, hogy nincs a helyén az edzéseimen a hibázás? –Majd azzal a lendülettel neki lökött az előbb bezárt ajtónak és falni kezdte a nyakamat. Csókokkal hintette be a testem minden apró porcikáját és úgy éreztem mintha a világ összes gondja és terhe eltűnt volna az édes pillanatokban. Olyan volt, mintha az idő megállt volna, és csak mi ketten lennénk, testünk összefonódna és egy egészet alkotva lángolna, ami minden érzékszervemet megsemmisített.

-Értetted kicsilány?- Lihegte a csókok közepette

-Ha hibáznom kell ahhoz, hogy olyan mohón csókolj, mintha az utolsó alkalom lenne, hogy érintkezhess velem, akkor szívesen elkövetek még több hibát az óráidon.- Mondtam kaján mosollyal

-Ohh kicsilány ha azt akarod, hogy úgy szétszedjelek, hogy kő kövön ne maradjon, akkor még csak kérned se kell.

-És ha azt akarom?

-Akkor tartsd be a szabályokat édes. Ugye nem gondoltad, hogy megúszod büntetés nélkül?

-Büntetés??? Azért mert meg botlottam??? –Háborodtam fel teljesen jogosan, hiszen a többiek is ugyanúgy hibáztak, mint én. Nem véletlenül emeltem fel a hangomat is.

-Pontosan! Térdre! Most! – Parancsolta én pedig inkább csak engedelmeskedtem neki és leguggoltam elé. Elkezdtem a V vonalát végig csókolni majd lehúztam róla a melegítőjét így már csak egy boxer választott el a farkától. Felnéztem rá, hogy lássam, mennyire ki van rá éhezve, hogy az ajkaim közé helyezzem a férfiasságát.

-Azt szeretnéd, hogy úgy leszopjalak, hogy a szemeid fennakadjanak?

-Igen. Morogta majd azzal a lendülettel lelökött a földre a térdem koppanása törte meg a csendet. Levettem róla a boxert és szembe találtam magam a farkával. –Azta kurva ez rohadt nagy…  Egy kicsit nézegettem a méretét majd a hosszán végig húztam a nyelvemet. Csókokkal szórtam be és nyalogattam, mint a fagyit. Nem kaptam be teljesen csak az elejével szórakoztam, hogy tovább húzzam az agyát hamár egy kis botlásért megbüntet, akkor ő is szenvedjen egy kicsit. Ohh és bizony szenvedett is. Feszültté vált viszont élvezte a szituációt egy bizonyos pontig. Halk nyögései töltötték be az iroda légkörét, amely vegyült a férfias illatával, az izzadságával és a melegséggel, ami köztünk jött létre, pontosabban a számban jött létre.

-Bazdmeg szopd már rendesen!- Utasította felemelt hangszínen eléggé idegesen majd az egyik kezével rámarkolt a fejemre a hajamat lófarokba össze fogta a másik kezét az ajtónak támasztotta és elkezdte a fejemet ráhúzni a hatalmas farkára. Eleinte finoman lassan diktálta a tempót bár így is fuldokoltam a méretétől mivel így is olyan mélyre hatolt a torkomban. Nem kellett neki sok idő, hogy már eléggé gyorsan vezesse a fejemet a farkán már olyannyira gyors volt, hogy a szemeimben könnycseppek gyűltek a fájdalomtól. Kellemes fájdalom volt.

-Kislány… El fogok menni…-Nyögte halkan már amennyire visszabírta magát fogni, majd elengette a fejem és mind a két karját az ajtónak támasztotta átvettem az irányítást és elkezdtem magamtól szopni és a kezeimmel is rásegítettem viszont ekkor megcsörrent Sebastian telefonja és azzal egyidőben bele élvezett a számba. Leguggolt elém és miután adott egy homlok puszit felsegített a földről. Viszont továbbra is csörgött a telefonja biztos fontos hívás lehet.