Vérvörös szenvedély

Negyedik

                             Sebastian
___________________________________________

A zuhany mellett állok, sötét szemekkel figyelve, ahogy Scarlett testét a víz gyengéd simogatása éri. Az éjszaka rejtélyes fátylában fürdő alakja oly édes és mégis veszélyes látványt nyújt. Szemeim végigkövetik minden mozdulatát, ahogy a víz csorgásától csillogó bőre lassan életre kel, és vágyaim őrjítő tüzében egyre mélyebbre húz. Érzem, ahogy a vágy lassan kezd átjárni engem is, és mégis próbálok ellenállni ennek a kísértésnek, miközben a sötétség és az áhítat tüzében egyre mélyebbre sodródom.

Scarlett halk sóhajokkal fejezi ki élvezetét, miközben a víz finoman érinti bőrét, hangja hívogatóan édes, mint a méz. "Nem tudsz ellenállni nekem, ugye, Sebastian?" - kérdezi, a hangja átható és vágytól égető.

Egy keserű mosoly húzódik az arcomra, miközben suttogom: "Próbálom..." Hangomban érződik a vágy és az akarat közti harc, ahogy a sötétség és a vágyak tüze elnyel.

Nézem, ahogy testét a vízben ringatja, érzem, ahogy az érzelmek egyre inkább uralkodnak rajtunk. De mégsem tudok lépni, csak figyelem, ahogy az érzések lángoló szenvedélyébe egyre mélyebbre hanyatlik. Csak figyelem a testét a zuhany alatt és érzem hogy egyre jobban elvesztem a józan eszem.
"Tudod, hogy nem bírok ellenállni neked, Scarlett. Nem ezt akartam, de nem tudom megállni magam." - mondom őszinte hangon, miközben a nyilvánvaló vágyak között küzdök.

Kihívóan mosolyog, és közelebb lép hozzám, miközben vízcseppek peregnek le róla. "Akkor ne is próbálj meg ellenállni, Sebastian. Engedd, hogy a szenvedély vezessen minket." Hangja mélyen vibrál, mint az éjszakai sötétségben fellobbanó láng.
A hangja olyan édes, és én már nem tudok ellenállni. Közelebb lépek hozzá, és reszkető hangon suttogom:
"Hagyd, hogy az éjszaka megkínáljon minket az érzelmek örök tüzével, Scarlett." Ahogy közelebb hajolok, és érezzük a szenvedély lángját, hirtelen ráébredek a helyzet abszurditására.
"Várj csak..." - szólalok meg hirtelen, miközben félreállítom magam Scarlett elől. Meglepetten néz rám, érezve a változást a hangomban.
"Mi a baj, Sebastian valamit rosszul csináltam?" - kérdezi, miközben a zuhany alatt állva figyel rám.

Felkapom a zuhanyfüggönyt, és rápillantok Scarlettre, aki általában édesen csábító, most mégis egy kicsit kínos helyzetbe hozott.
"Tudod, Scarlett, az edződ vagyok... ez nem... ez nem helyes." - vallom be neki halkan, arcán a szégyen árnyéka.

Megértően bólint, és mosolyt erőltet az arcára.
"Igen, igazad van. Talán jobb lenne, ha most abbahagynánk" - mondja, miközben gyorsan befejezi zuhanyozását.

Én pedig csak állok ott, a zuhanyzó ajtajában, miközben megpróbálom elfelejteni ezt a kínos pillanatot. Tudom, hogy most nem a legalkalmasabb idő az érzelmeknek engedni. Ahogy félrelépek a zuhanyzó elől, eszembe jut Morgana szava, aki korábban panaszkodott, hogy nem tudja haza vinni az edzés után. Egy pillanatra megállva a zuhanyzó mellett, hirtelen felcsillan bennem a gondolat.

"Megvan a megoldás!" - mondom magamban, és aztán rápillantok Scarlettre, akinek az arcán még mindig ott a kínos pirosság.

"Scarlett, talán én is segíthetnék ebben a helyzetben. Morgana nemrég panaszkodta, hogy szólnom kellene neked, hogy most nem tudna elvinni haza, de én szívesen hazakísérnélek." - mondom neki, próbálva kedvesen és segítőkészen hangzani.

Meglepetten pislog rám, de aztán egy mosoly ül ki az arcára. "Tényleg? Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm szépen." - válaszolja, és láthatóan megkönnyebbül a felajánlásomon.

Én pedig csak bólintok, és elmosolyodom. "Igazán nincs mit. Gyere, inkább induljunk haza, mielőtt még valaki belépne a fürdőbe." - mondom, és segítek neki összeszedni a holmiját.