~pár hónappal később Taehyung szemszög~
Akkor úgy döntöttem, nem érdekel. Nem érdekelnek a lelki problémáim. És láss csodát, félre raktam őket, és most itt vagyok a Vogue magazin címlapján.
Nem érdekel már Jungkook, lemondtam róla, ha úgyse fog vissza jönni, hát oké. Szenvedtem, igen, de most nem érdekel, mert mindenem megvan, ami kell. Kocsi, ház, kutya, medence... És pénz, rengeteg pénz.
Erre volt szükségem az egész életemben, meg.. egy kis szeretetre, de az már nem számít. Mindenkit vissza utasítottam, nem érdekelnek az ilyen plázacicák, akik azért lennének velem, mert pénzem van. Ha Kook jönne vissza, igaz idővel, de megadnám neki magam.
Szóval, feltornáztam magam oda, fel. És azt hiszem, ez jó döntés volt, mert ma fogok modellkedni Jeon Jungkookkal.
És alig várom már, látni akarom az arcát, amikor meglátja, valójában mennyire nagy hibát vétett el, amikor ott hagyott engem. Bármennyire is fog próbálkozni, nem fogom megadni magam. Még nem. Persze, jelentene nekem valami, de ennyire nem bízom meg benne sem.
Na de alig várom már, itt ülök egy fél órája... És meglátom azt az alakot, aki éppen felém tart. Jeon Jungkook, most akkor ki tartja a puskát a kezében, és ki az áldozat?
