A jégherceg

1. fejezet:

Iseul

Kora reggel ébresztőm fülsüketítő zaja ébresztett, bár be kell vallanom már vagy egy órája is fent voltam csak 10 percre tudtam visszaaludni amit a vekkerem meg is szakított. Nem csoda hogy nem tudok aludni hisz ma lesz a meghallgatásom a királyi palotában. Egyszerű bejárónői szolgálatra jelentkeztem, és erősen izgulok hogy én leszek-e majd a megfelelő a posztra.
Lecsaptam vekkerem majd átfordultam az ágy másik vége felé, de párom hült helye maradt az ágyban. Sejtettem hogy már dolgozik de reménykedtem, hogy itt van még. Reménykedtem hogy aznap éjjel nem üt meg, és reménykedtem hogy többé nem iszik és betartja ígéretét. Talán az a legnagyobb hibám hogy túl sok reményt öltem bele, vagy talán az hogy még mindig együtt vagyok vele. De nem olyan egyszerű elengedni azt az embert akit szeretsz. Szeretem azt a vicces, kedves, törődő és egyben romantikus oldalát, de közben ott vannak a hibái amikkel elfogadom hisz semmit sem adnak ingyen. El kell türnöm azt az agresszív öntudaton kívűli állapotát, melynek fizikai tanúja is vagyok. Viszont tudom hogy ez nem ő, ezért minden egyes alkalommal megbocsájtok neki, és egyben hibáztatom magam hogy hogy vagyok ilyen hülye.
Talán megváltozott, már 2 hete nem ütött meg, talán hallgatott rám és belátta hogy ez így nem fog menni, a saját egészségét roncsolja, és én aggódom érte.
Viszont kell ez az állás, hogy az általa okozott tartozásokat ki tudjuk fizetni. Viszont ha továbbra is itt fekszem, akkor el fogok késni és az nem keltene túl jó benyomást már az első napon.
Olyan szetre esett a választásom, ami talán azt sugallja hogy én egy megbízható, felelősségteljes nő vagyok aki erre az állásra született, vagy csak egyszerűen azt sugallja hogy nagyon kell ez a munka, amiben azért van valami. Egy natúr sminket készítettem majd útba vettem a királyi palotát.

Sunghoon

Már kora reggel tárgyaláson kellett részt vennem mely az új úthálózati tervekről szólt, asszem. Igazából nem is érdekelt hisz sosem éreztem azt hogy én királyoskodni akarok. Persze a királytól még messze álltam hisz apám hosszú időre tervez maradni amiért hálás vagyok hisz milliónyi terhet levesz a hátamról egy időre. Viszont kötelez hogy részt vegyek az összes tárgyaláson, és eseményen, hogy gyakoroljam az uralkodást. Nem akarok neki csalódást okozni egy szem fiaként, ezért elválallom, de mindegy egyes ilyen programon szívesebben lennék máshol. Sokat állmodoztam milyen lehet Amerikában vagy Európában, milyen lehet ott az étel, az emberek, a nevezetességek, a szabadság, és hogy milyen szerencsések akik ott élnek. Olyanok akik nem köteleződtek el ahhoz hogy szabályok szerint éljenek, hogy minden léptüket figyeljék, hogy minden döntést helyettük hozzanak meg. Egyszerűen csak szabadon és boldogon élik az életüket, és ami a legfontosabb, maguknak válasszák a szerelmet. Sokszor képzelődöm azon hogy vajon milyen lehet szeretni, milyen lehet a szerelem, milyen lehet az első kézfogás, az első csók és az első alkalom. Milyen érzés lehet mindennap egy olyan lány mellett felkelni akit szeretsz, milyen lehet ott állni az oltárnál és megpecsételni a szerelmeteket egy életre, milyen lehet közös gyereket nevelni, milyen lehet együtt megöregedni.
Ezernyi kérdés merül fel bennem a téma kapcsán, azonban tudom hogy ilyenben sosem lesz részem. Tudom hogy egy olyan hercegnő fog mellettem állni aki az integetésen és mosolygáson kívül semmihez sem ért, csak egy modell lesz mellettem kinek a csillogás a dolga, és tudom hogy semmilyen érzés nem fog hozzá kötni. Bele kell törődnöm sorsomba, hogy életem végéig belül magányos leszek, nem lesz meg a másik felem ki ki egészítsen.
A tárgyalás lezárására újra visszatértem a valóságba, majd elindultam a mosdó felé hogy némi hideg vízzel felfrissítsem magam.