A jégherceg

6. fejezet:

Iseul

Reggel a vendégszobában ébredtem, mely egyből eszembe juttatta a tegnap este történteket. Próbálok rá minél kevesebbet gondolni, hisz mi értelme a múlton feszengni? Kivánszorogtam a nappaliba, és egyből szemet szúrtam a sör foltra a falon, mely egy újabb emléket idézett fel bennem a tegnapról. De semmi baj, nem szabad a múlton feszengni, ismételtem magamban. Majd szerzek egy festéket és nyoma sem lesz a rossz emléknek. Férjem már dolgozik, szóval egyedül az enyém az egész ház. Felraktam egy kávét főni, és amíg vártam megpillantottam egy levelet a postaládában. A királyi ház címe állt a borítékon. A szívem heves dobogásba kezdett, hisz elég valószínű hogy az állással kapcsolatban értesítettek. Félve olvastam szavait a levélnek, hisz ezen múlik javarészt a megélhetésem. Amikor megláttam a "felvettük" szót hinni sem akartam a szememnek. Jó, nyilván ez nem egy olyan bonyolult munka, de nekem ez most nagyon sokat jelent. A borítékban állt még egy levél, ami elgondolkodtatott hogy valóban jó címre lett-e küldve.

Sunghoon

Utálom a szerda reggeleket. Valami oknál fogva az összes hülye környező országbeli politikus ilyenkor talál meg minden féle problémájával, ami az esetek nagy százalékában pénz kuncsolás. És nyilván apám ki másra hagyná ezen levelek megválaszolását mind drága fiára... Délután 5kor indul a repülőgépem Svájcba. Még a mai nap eljuttattam a levelet a rejtéjes lány házába úgyhogy neki is ott kellene majd lennie a repülőn. Talán most az egyszer jobban várom az utazás részét a munkámnak minthogy találkozzak a hülye svájci miniszterrel. Annyi kérdésem lenne a lány felé és egyre jobban azt érzem hogy képtelen vagyok kivárni az út kezdetét, sajnos viszont nincs más választásom hisz csak 5re hívtuk be dolgozni.
Miután befejeztem a levelek megválaszolását, elindultam a királyi gym-be, ahol a megszokottan Jay barátom várt rám.
- A herceg leméltatott végre jönni köreinkbe?- üdvözölt.
- Mi az hogy végre? Egy hete voltam itt.- forgattam a szemem válaszul.
- Hát az meg is látszik...- mért végig lekezelően.
- Ugye tudod hogy a munkáddal játszol?- fenyegetően rá mutattam.
- Nem lenne szíved kirúgni, ahhoz túlzottan szeretsz engem.- mosolygott gúnyosan.
- Szappan opera helyett edzhetnénk is végre?
- Én már egy hete készen állok...