A jégherceg

5. fejezet:

Iseul

Nyílt az ajtó és félelmem beigazolódott. Részegen dőlöngélve ép hogy be tudott lépni az ajtón miközben nevemet kiabálta az erőszaktól vezérelve. Ez mind nem újdonság számomra bár minden alkalommal a testem apró remegésbe kezd amikor ilyen állapotban megjelenik.
A kanapén ülök és várom hogy megjelenjen előttem és csak arra tudok gondolni hogy túl akarok lenni már ezen az egészen. Félve rápillantok amikor belép a nappaliba, átlagos kinézete van. Rendezett haj, fekete farmerban van és az ingén is csak 2 gomb nincs begombolva bár ez is inkább szexivé teszi mintsem ijesztővé. Ez is az egyik ok a sok közül amiért beleszerettem, jóképű volt és elegáns. Kár hogy a külső néha csal hisz egy ilyen embertől nem azt várná az ember hogy alkoholista, pedig ő az volt. És azok közül is az egyik legrosszabb.
- Végre megvagy, válaszolhattál volna amikor hívtalak.- mormogta, majd oda botorkált a hütőhőz egy újabb üveg sörért.
- Ért volna bármit is?- határozott hangom elütött a bennem rejlő félelemtől.
- Jellemző, mindig csak magaddal vagy elfoglalva.- kortyolt egyet a söréből.
- Ez most hogy jön ide? Egyépként meg ma voltam állás interjún. Eléggé kéne a pénz hogy ki tudjuk fizetni a tartozásidat, amik igazából nem is lennének ha nem alkoholra költenéd az összes pénzed.- feleltem magabiztosan.
- Persze még én vagyok a hibás! Ki más lenne?! Egésznap kidolgozom a belem azért hogy eltudjalak tartani, és még azért is engem okolsz hogy alkoholra költöm a pénzem, ami úgy gondolom hogy járna nekem ha már a büdös életben nem veszek magamnak semmit ezen kívül!- kiabálta torka szakattából, melytől már a sírás kerülgetett. Nekem szánta dobni a sörös üvegét melynek kitértem az útjából, és ez által a maradék sör lassan végigfolyt a bézs színű falon.
- So-Jun én...- próbáltam kinyögni valamit de a magabiztosságnak hült helye maradt a hangomban és átvette a helyét a félelem.
- Na és milyen munkát kerestél, kurva leszel? Hisz másnak amúgy sem lennél jó.- határozott léptekkel közeledett felém majd megfogta a torkomat, annyira le voltam blokkolva hogy meg sem bírtam mozdulni. Csak keze szorítását éreztem és a könnyeim csorgását. Amikor már kezdett fogyni a levegőm ösztönszerűen a kezéhez nyúltam és azon voltam hogy minél hamarabb megszabadítsam magam szorításától.
- Kérlek So-Jun.- nyögtem ki neki, mire engedett a szorításából.
- Máskor majd jobban figyelj oda hogy miket mondasz nekem.- nézet rám alkoholtól csillogó szemeivel, majd bebotorkált a hálószobába és keresztben kidölt az ágyon úgy hogy véletlenül se tudjak mellette aludni. Már nem mintha akarnék. A könnyeim még mindig folytak de hálás vagyok hogy most megúsztam csak ennyivel.

Sunghoon

Az este közepén arra keltem hogy egy kurva, mármint akarom mondani, egy szúnyog megcsípet. Nem hiszem el hogy a házvezető nő ennyire igénytelenül végzi a munkáját hogy beenged az ablakon egy ilyen vérszívót a szobámba. Most egész este vakargatnom kell majd magam... Komolyan el kell majd holnap beszélgetnem az összes házvezető nővel. Valamelyiküknek hála lőttek a sima, gyönyörű, puha bőrömnek.