Szerelem és Száguldás - Jungkook és Jimin ff. - ÁTMENETILEG FELFÜGGESZTVE

1. Több, mint játék

Lina

A velem egykorú normális fiatalok ilyenkor járnak el bulizni, dumcsizós estét tartanak legjobb barijukkal egy pohár bor társaságában, vagy éppen a pasijukkal töltik az estét, kettesben, meghittem, romantikusan. Ez a valaki lehetnék én is...De én mindeközben csak a szobámban fekszek a félhomályban és várom, hogy végre elcsendesüljön minden.

Üvöltő zene, motor zaj és kipufogó, súrlódás az aszfalton, figyelmeztető jelzések, kioktató vagy épp bátorító szavak, hangos éljenzések...ezt tette ki a napomat. Egy légvételnyi másodpercem sem volt arra, hogy minden elhalkuljon körülöttem és ne halljak mást, mint a semmit. A csendet. Anno amikor ezt az életet választottam ez volt minden álmom. A versenyzés és a száguldás. Sosem hittem volna, hogy valaha képes leszek elérni, és amikor elértem azt nem tudtam elhinni, hogy ez ennyire szörnyű lesz. Pontosabban az ezzel együtt járó szigorú szabályok és megköttetések. Még most is a szenvedélyem, feltölt és hihetetlen lendületet ad, de a sikerrel és hírnévvel járó elvárások, úgy érzem élve fognak felemészteni.

Börtönbe zár, ahonnan nincs menekvés, de legalább egy vigaszom van, vagyis inkább kettő. Az egyik, hogy versenyezhetek. Elismert, sikeres, példakép, nemzetközileg is a legjobb, ilyen jelzőkkel illetnek, de a legfontosabbat senki nem említi. Csak a külsőség számít és nem veszik figyelembe, mégpedig azt, hogy egy rab vagyok a saját életemben. Régebben ez volt számomra a megtestesült szabadság, ma már csak egy kötelező feladat, amit, ha akarok, ha nem, de végig kell csinálnom és ráadásul a legjobban kell végig csinálnom. Ez már rég nem játékos kocsikázás az utcákon vagy a düh levezetésére szolgáló adrenalin löket. Ez az életem, mindennapjaim körforgása.

Sanyarú életem számbavételét kopogás hangja szakította félbe. Nem tudom kiszeretné leszívni a megmaradt pár csepp energiám is miközben lekötöttem mindenki számára, hogy ne zavarjanak. Így hát kicsit nyűgösen, mérges ábrázattal téptem fel az ajtót, hogy elküldjem az illetőt a bús picsába.

- Megmondtam, hogy ne zavarjon sen.... – hördültem volna rá váratlan látogatómra, amikor hirtelen a szó torkomon akadt, amint Jiminnel néztem farkasszemet. És egyszer csak, gyönyörűen csillogó szemei láttán, hirtelen minden haragom elszállt és alig tudtam pár szót is kifacsarni magamból.

- Gondoltam, nekem azért örülnél. – hirtelen jött látogatóm maga volt a félisten emberi bőrbe bújva. Mit is mondhatnék Park Jimin bárhol is jelent meg azonnal minden nő a nyomában volt, és nem véletlenül. Most még is, rám nézett csábító tekintettel, azzal a szexi féloldalas mosolyával, amitől teljesen libabőrös lettem. Tudtam, hogy miért jött és mit akar. Engem.

- Én azt hittem csatlakoztál a többiekhez az ünneplésben és most épp valamelyik bigét húzogatod a kocsid hátsóülésén. – feleltem csöppnyi gúnnyal a hangomban, mégis játékos mosolygással megtoldva. Szerettünk játszani, így hát, ha mi ketten valamiben nagyon is jók voltunk még a versenyzésen kívül az egymás agyának a húzása, valamint az ebbe fulladó szenvedélyes szeretkezések.

- Kislány, a kocsim egy szentély, nem ülhet bele akárki. – lépet közelebb hozzám rabul ejtve szemeivel. Egyik kezével a fülem mögé tűzött egy tincset, a másik kezével pedig szorosan átkarolt, közbe pedig mély orgánumán belesúgva a fülemben azt mondta – De tehetek kivételt veled, Lina. Ahogy a hátsóülésen fekve hangosan nyögnéd a nevem, miközben nyelvemmel kényeztetnélek odalent – hallatott egy morgást, ahogy elképzelte a jelenetet – Az maga lenne a mámor. – szemembe nézett vágytól elsötétült szemeivel és éhesen mart ajkaim után. Beljebb tolt és becsapta magunk mögött az ajtót. Minden porcikám remegett, ahol csak hozzámért és szinte belülről égtem. Tudja jól, hogy ilyen hatással van rám és nem rest ezt ki is használni. Neki nyomott a falnak csókunkat meg sem szakítva, miközben vadul faltuk egymás ajkait. A hideg felületnek neki nyomódva kéjes hang gördült fel a torkomból, amire Jimin is ugyanígy reagált.

- Ugye tudod, hogy csak az enyém vagy? – kérdezte ziháltan csókunkat megszakítva. Szenvedélytől csillogó szemei vadul fürkészték tekintetemet, rabul ejtve, megbabonázva. Nem volt titok számomra, hogy szerelmes voltam belé. De azt, hogy vajon ő is így érez e mindig is kérdéses volt számomra, mivel szavakkal sosem mondta neki, hogy hasonlóan érezne. Ezek és az ehhez hasonló birtoklási kérdései viszont mindig belém ültették a szikrát, hogy talán ő is szeret, hogy talán szerelmes belém annyira, mint amennyire én belé, még ha nem is mutatja.

- Igen, tudom Jimin. – és ezzel így mindig annyiban is hagytam. Nem firtattam, nem kérdeztem vissza.

- Ezt sose felejtsd el. – mondta önelégülten, majd nyakam vette célba, szüntelenül ostromolva forró, nedves csókjaival, amelyek a mennyországba repítettek. Amennyire csak lehetséges még jobban hozzám préselődött testével, ezzel tejesen be lettem szorítva az ő teste és a fal közzé, így adott hangsúlyt a nyilvánvalónak, hogy az övé vagyok.