Szerelem és Száguldás - Jungkook és Jimin ff. - ÁTMENETILEG FELFÜGGESZTVE

5. Ő meg mit keres itt?

Lina

Már a hatodik pohár tequilat húzom le. Az erős folyadék maró íze egyre jobban perzseli a nyelőcsövemet és egyre jobban égeti a gyomromat. Mégis oda intek a pult mögötti csávónak, hogy legyen oly kegyes és töltsön még.

- Hey, Szépfiú! Üres a poharam! Kérek mééég! – húztam kérlelően kislányosan az utolsó szót.

- Ez nem hiszem, hogy jó ötlet lenne Lina. Már részeg vagy! – oktatott ki, jelezvén, hogy eleget ittam mára.

- Naa Légysziii TaeTae! Csak még egyet. – vetettem be ártatlan kiskutya szemeimet, ami úgy tűnik bevált, mert Tae bár rosszallóan fejét rázva, de valóban kiöntött nekem még egy pohárral a keserű folyadékból.

- De ez az utolsó! – emelte fel mutatóujját figyelmeztetően, majd már rögtön a mögöttem várakozó csoportnak szentelte figyelmét.

Kim Taehyung, bár Jimin csapatát erősítette mégis az évek során szoros barátság alakult ki közöttünk. Ugyan gyakran lógtunk együtt és sok közös titkunk is volt, de valaki mindig éket vert közénk, aki nem volt más, mint Jimin. Hihetetlenül hangzik, tudom...de a csapatbéli megoszlások miatt ő felé tartozott hűséggel és kifejezetten tiszteltem is ezért, de néha azért baromira rosszul tudott esni, amikor Jiminre hivatkozva megálljt parancsolt. Akár beszélgetés, akár közös programok során...

Már vagy egy órája ücsörgök egyedül a bárpultnál. Barátnőm Nikó, aki még pár órája szakadatlan erőfeszítéssel próbált rávenni arra, hogy jöjjek el vele bulizni, tomboljuk ki magunkat, mert jujj de jó lesz, egyszer csak eltűnt. Összefuthatott más barátokkal, mert engem szóra sem méltatva hátrahagyott, jobb híján pedig a tequila és Tae időnkénti rosszalló pillantásai szórakoztatnak. Gondoltam, ha már így alakult ki is használom az alkalmat és alkoholba folytom bánatomat.

Tervem miszerint Park Jimin elé állva bevallom neki érzéseimet, kudarcba fulladt. Ma egésznap nem láttam és hiába kérdeztem a srácokat, Taevel karöltve csak annyit feleltek „Fontos elintéznivalója akadt, de nemsokára biztos felbukkan." hát köszönöm szépen. Ezzel a titkolózással csak tovább szították idegességemet. Úgyhogy a pia még egy indok volt arra, hogy lecsitítsam háborgó gondolataimat és érzéseimet.

Már épp fordultam vissza a pulthoz frappáns szövegemen agyalva, hogy egy újabb pohár tequiláért könyörögjek Taenél, amikor valaki hirtelen megragadta hátulról a vállamat. A pulzusom az egekbe repült a hirtelen ért impulzustól, arról nem is beszélve, hogy amikor szembe kerültem egy előttem idegesen ácsorgó Sugával, még a veríték is levert a félelemtől.

- Nem ittál már eleget? – hördült rám idegesen köszönésre sem méltatva.

- Neked is Sz>>ia Oppa! És nem, még nem. – mondtam kipirult arccal – De te honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdeztem szemöldökömet felemelve, hiszen nem emlékeztem arra, hogy szóltam volna neki a hollétemről.

Suga nem válaszolt, helyette kezet rázott Taevel, majd egy sima 'Kössz, haver!' után, miközben én idegesen kapkodtam szemeimet a két srác között, leesett a tantusz.

- Te áruló! – csattantam fel Tae felé intézve szavaim – Muszáj volt beárulnod? – vált vékonnyá a hangom.

- A te érdekedben tettem. – mondta ezt úgy, mintha minimum embert készültem volna ölni.

- Gyere Lina, megyünk! – Suga atyáskodóan vonszolta el onnan megbénult testemet, amint Tae arcát bámulva lesokkolt ábrázatommal, láthattam, hogy azt mormolja távolodó alakom felé, hogy 'Sajnálom.'