Hazugságok (és egyebek) - Egy 5 cat element történet

Első fejezet

- Mégis mit csinálsz?! - Szisszent fel egy ismerős hang Doku mögött. A méreg elem hátrapördült hogy egy szúrós pillantással illesse Lightningstrike-ot, majd visszafordult és tovább folytatta a pénz kötetek pakolását.
- Nem egyértelmű? - Nevetett fel szórakozottan a kandúr. Az áram elemet látszólag nem nyugtatta meg a válasz, mert pár pillanat múlva már Doku mellett termett, és hitetlenkedve rázta meg a másik macska vállát.
- Azt hittem ezt megbeszéltük. Megcsinálod az alkut, és a főnök bevesz. Remélem nem azt csinálod amire gondolok.
Oh, pontosan azt csinálom. Gondolta Doku, ahogy próbálta lerázni Lightningstrike mancsát a válláról.
- És ha igen? Meg akarsz állítani? - A méreg elem morogva fordult a másik felé, miközben belerakta az utolsó köteg pénzt is a táskájába. Kihívóan nézett fel az áram elemre, aki magasságban jóval Doku felé tornyosult. Lightningstrike fáradtan sóhajtott, és türelmetlenül lépett közelebb a fekete bundás kandúrhoz.
- Tudod hogy csak meg akarlak védeni. Ha elviszed a pénzt, a főnök nem fogja elengedni. Utánad fog menni.
- Nem kell megvédened. Megoldom azt magam is. - Doku makacsul hátralépett, neon zöld szemeivel a környezetét figyelve. Ki kell jutnia innen mielőtt megtalálják... Bárcsak Lightningstrike is látná hogy ez az egyetlen megoldás.
- Gyere velem. Nem szívesen hagyom itt ezt a helyet nélküled. - Mondta Doku. Nagyon akarta hogy az áram elem bele egyezzen, de valahol tudta hogy a falnak beszél. Társát valami furcsa hűség kötötte ehhez a helyhez, amit ő sosem tudott hova rakni, hisz csak a haszonért volt itt. Nem tudta elképzelni hogy miért maradna itt bárki is önként.

Lightningstrike hitetlenkedve felnevetett, de hangjából egy csepp humort sem lehetett kíszűrni.
- Lehet hogy te megőrültél de én féltem a bőröm. Nem hiszem el hogy-
Az áram elem ekkor elhalgattot, és ultramarinkék szőre az égnek állt. Mindketten hallották a csörömpölést és zajt a távolban ami csak egy dolgot jelenthet: Jönnek.
- Lightningstrike... - Doku félelemmel nézett a másik kandúrra. Minden ösztöne azt kiabálta hogy fusson és ne nézzen vissza, tűnjön el innen, de nem akarta itt hagyni Lightningstrike-ot. Tudta hogy barátjának ugyanannyira szüksége van arra hogy kikerüljön erről a helyről mint neki. A kék bundás kandúr szemei bizonytalanul keresték a környezetét.
- Ha megtudják hogy nem próbáltalak meg egyből megállítani... - Mondta az áram elem elhaló hangon, majd egy pillanatra a háta mögé pillantott, talán azt várva hogy valaki rájuk törjön. Amikor visszafordult Doku felé a szemeiben már az elhatározottság csillogott. - Fuss. Tíz másodperc előnyt adok.
- MI?! - A méreg elem érezte hogy a szíve hirtelen a torkában dobog ahogy meghökkenve meredt Lightningstrike-ra. Nem nem nem ennek nem így kéne történnie-
- Kilenc. - Kezdte el a kandúr a visszaszámlálást.
- Elment az eszed?! Ugye nem akarsz megkergetni??
- Nyolc. - Az áram elem figyelmeztetően nézett Dokura, miközben 4 lábra ereszkedett, futásra felkészülve.
- Ne csináld... - Könyörgött a méreg elem hatástalanul, miközben kis lépéseket tett hátra. Egész végig abban bízott hogy az áram elem más volt mint a többi semmirevaló macska akik errefelé keresnek valami haszont. Számított benne, - tudta - hogy ő megérti a helyzetét. De Lightningstrike most mégis kieresztette aranyárga mancsain a karmait, felkészülve arra hogy elkapja a kisebb kandúrt, és aranytálcán szolgálja fel őt a főnökének.
- Hét. - A csörömpölés egyre közelibb volt, és a méreg elem nem akart itt lenni amikor ideértek. De Lightningstrike... Lightningstrike meg akarta kergetni. It kell hagynia, vagy a bundáját is itthagyja. A méreg elem egy utolsó pillantást vetett a másik kandúrra, és remélte hogy az áram elem tudta hogy mennyire sajnálja. És azt is, hogy mennyire haragszik rá. Aztán ő is négy lábra ereszkedett, és sprintelni kezdett. Kirohant a lepukkant garázsépületből ahol Lightningstrike arra várt hogy utána futhasson, és éppen bevetetette magát egy sikátorba amikor hallotta hogy a főnök ordibálni kezd valamit, és hallotta ahogy valaki a távolban pár lövést ad le, ami annyira szolgált hogy megfélemlítse őt. Túl sokat nem számított, így is érezte hogy a félelem át járja testét ahogy sikátorról sikátorból futott, kisutcákon átvágva, megállás nélkül. Ha utolérik nem túl sok esélye van a küzdelemben, amire előre számított, elvégre 5 millió asikinért ő is lekergetne bárkit. Lightningstrike nem érti, de Doku felfogta hogy mekkora veszélybe keverte önmagát, de egyszerűen muszály volt. Nem tudta meddig bírná ki a pénz nélkül. És mostmár úgy is mindegy, az egyetlen dolog amit tehet az az hogy gyorsabban fut mint ők, és reménykedik benne hogy később sem sikerül majd megtalálniuk. Amikor már három sarokkal arébb járt akkor sietve két lábra emelkedett, a tempóján nem lassítva. Nagy nehezen előkapta a telefonját a táskája egy kisebb zsebéből hogy beüsse az egyetlen macska számát aki még valami oknál fogva hajlandó volt arra, hogy mindent eldobva érte jöjjön.
- Amúr! Tudom hogy dolgozol, de nagyon sürgős. Sosem hiszed el mibe keveredtem...