Az Őrzők legendája - Az elátkozott kulcs

Prológus

Prológus

- Fogjátok el! – adta ki a parancsot.

Hűséges társai kérdőn pillantottak felé, de egyik sem kérdőjelezte meg a szigorú utasítást. Gyűlöltem érte őket. Ők mégis csak a barátaim az Isten szerelmére! Nem tennék! Aztán valami egy szempillantás alatt megváltozott bennük.
Éreztem a pillanat súlyosságát, amikor legyőzte őket a kétségbeesés és a félelem. Ha jobb szaglásom lett volna, akkor megtapasztalhattam volna a csípősséget a levegőben, amit a döntésük súlya hagyott maga után. Megérezhettem volna az árulásuk erős, tömény szagát, amit a jellemüktől eltérő viselkedés okozott.
Ő mégis úgy állt ott, mintha ő lenne a vezérük. Az Istenük. Parancsolt, utasított, vezetett. Felnevettem volna a kialakult helyzet abszurditásán, ha nem az életem lett volna a tét.
Minden rezdülésemet figyelte, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy mindent el fogok követni annak érdekben, hogy ez soha ne történhessen meg. Hisz' mindig is így tettem és ő pont ezt utálta bennem a legjobban.
Én voltam az egyetlen, aki nem dőlt be a bájának, a nyájas hangjának és a jóképű arcának. És, hogy miért? Mert tudtam, hogy ő nem jó ember. Éreztem a zsigereimben és azok sosem tévedtek, kivéve egyszer, aminek következményeit a mai napig a lelkem sötét foltjaként viselek.
A fájdalom úgy hasított az elmémbe, mintha már nem a legjobb barátok lennénk. Fájón emlékeztetett, hogy hatalma van felettem.

- Emma! – szólított fel türelmetlenül. – Ne menekülj! – Két szó. A hangja mégis úgy dübörgött végig a kietlen raktárhelység falain, amitől azok mélyen beleremegtek, ezzel meghajolva akarata felett. Még a kibaszott falak is neki engedelmeskedtek. Meg fogok halni!

Körbetekintettem a kietlen épületen, de egyáltalán nem láttam menekülő utat. Kétségbeesetten próbáltam valamit kiötleni a fejemben, mielőtt ténylegesen csapdába fognak ejteni és fel fognak használni ellene, de az agyam rövidzárlatos lett és nem akart engedelmeskedni. Francba vele!
A gondolatra - hogy bántani fogják - minden testrészem görcsbeállt. A testem ellenkezett a követelés ellen, hogy ártsak neki. A szíven sajgón szorult össze, amikor a rövid helyzetfelmérés következtében elfogadtam a sorsomat. Innen nincs menekvés.

- Győztél! – ordítottam neki teljes erőmből. – Megadom magam!

A testem reszketett miközben vártam, hogy a régen barátoknak nevezett ismerős, mégis most teljesen idegen arcok elinduljanak felém és elfogjanak. A régi védelmezőim sebesen közeledtek és mindegyik arcán diadalittas kifejezés ült.
Gyűlöltem őket.
Gyűlöltem a kialakult helyzetet, de a legjobban azt utáltam, hogy nem tudtam ellene semmit tenni. Győzött és én még csak nem is harcoltam. Gyengemód megadtam magam és engedelmeskedtem neki.
Gondolatok tömkelege zakatolt türelmetlenül a fejemben, miközben vártam a sorsomra. Mindegyik a figyelmemet követelte, nekem mégis csak egyen akadt meg, aztán, mint egy villanykörte úgy ragyogott fel a tudatomban. Rájöttem. Megfejtettem.
Egy tárgy vagyok, egy olyan hatalmi harcban, amit nem én indítottam.
Elátkoztak.
Születésemtől fogva arra rendeltettem, hogy elpusztítsam.
A természetem azonban mindent felülírt és ez nem tetszett nekik.
Féltek és nem láttak más megoldást csak, ha tőrbe csalnak.
A felismeréstől a düh úgy száguldott végig az ereimen, hogy éreztem, ahogy megremeg a talpam alatt a talaj. Még észleltem, ahogy a távolból az egyik fal omladozni kezdett.
Gyilkos mosolyra húzódott az ajkam és még láttam, ahogy megtorpannak.
Összezavarodva figyeltek hol rám, hol pedig a rögtönzött Parancsnokukra. Várták a következő utasítást, de ő teljesen lefagyott.
Elfelejtette, hogy én már nem az a lány vagyok, aki egykoron voltam.
Én pedig emlékeztettem arra, hogy ő az okozója.
Ő tett tönkre és én most viszonzom ezt a szívélyességet.
Elpusztítom és nem fogok kegyelmezni, mert ő sem tette!
Meg foglak ölni!

Sziasztok Kedveseim!💕
Többen is jeleztétek, hogy az átírt fejezetekhez és történethez kapcsolódóan kíváncsian várjátok a fülszöveget, most jelzem, hogy ezt kitettem a kérésetekre és még egy kis extrát is hoztam, így húsvét alkalmából, ugyanis elhoztam a Prológust!😱😳
Nagyon várom, hogy megírjátok, mit gondoltok, szóval csak hajrá - hajrá!🥰😍
Várható kezdés valószínűleg a nyár folyamán lesz esedékes, attól függően, hogy hogyan tudom az átírást megvalósítani!💕
Mit szóltok? Várjátok már?!🫢
Én nagyon izgatott vagyok, szerintem borzasztóan ütős lesz, jobban, mint a korábbi átírás előtti részek!
Várom a kommenteket és kellemes ünnepeket!🐰
Puszi,
B.