Az én Katonám ( Bucky Barnes ff)

Golyó

Bucky szemszöge

Sokat gondolkodtam azon, hogy ki lehetek, de soha nem rémlett semmi. A program ellen sosem tudtam mit tenni hiába küzdöttem ellene.

Akkor sikerült valamit elérnem ellene, amikor leengedtem a kezem és nem lőttem le.

Amikor éjszaka bejöttem tudtam, hogy itt van és tudtam, hogy előtte őt is megkaptam, mint célpont.

El kellett volna engedjem, amikor kiakart menni, de végül nem tudtam ezt megtenni. Meghal, ha kimegy.

- Nem leszek itt már sokáig - szólalok meg.

- Csak amíg meg nem ölsz mindenkit?

Leültem mellé, ő mégis a lehető legtávolabb ment tőlem, nem hibáztattam. Nem akartam, hogy féljen tőlem.

- Igen. Utána visszamegyek.

- Akkor elmehetek?

- Akkor már nem tudlak megvédeni.

És ettől rettegtem. Azért él még, mert én döntöttem így, de miattam is fog meghalni, ha elmegyek.

- Miért nem teszel ellene valamit?

- A program...nem tudok.

Láttam, hogy még szorosabban húzza össze magát.

- Fázol.

- Megszoktam.

Felálltam és úgy gondoltam meleget csinálok neki. Ő végig a sarokból bámult engem. A nap további részében nem beszéltünk, de közeledett az, hogy megint el kell mennem.

Késő volt már, de bementem hozzá.

- Remélem itt leszel, amikor visszajövök.

Nem nézett rám, csak a falat bámulta.

- Addig tudlak megvédeni, amíg itt vagy Kiscsillag.

Most sem szólt, így kimentem. Tudom a nevét, de mégis ahogy ránézek az éjszakai ég jut eszembe, amiben ő egy fénylő csillag.

Gyorsan tettem meg az utat és mindig hátra néztem. Nem tudok mit tenni, ha most elmegy. Akkora előnye lesz, hogy én sem találom meg.

Most számítottak rám. Fel volt fegyverkezve a férfi és több testőre volt.

Engem ez nem érdekelt, csak a cél felé mentem. Kaptam két golyót. Egyet a karomba és egyet a hátamba.

Mindenkit megöltem, nem hagytam senkit.

Már csak egy férfi van hátra. Amikor ide érkezik ő is halott lesz.

Az erdőben gyorsan haladtam, de amikor megláttam a kis házat lassítottam.

Benyitottam. Azonnal láttam, hogy járt itt. A papírok az asztalon nem ugyanúgy álltak, mint ahogy én hagytam. Legfelül pedig a Jones név szerepelt.

Annyiszor olvastam el, hogy kívülről tudom. Még csak tizennyolc éves.

Ránéztem a másik ajtóra és benyitottam.

Ott ült a matracon és engem bámult. Mindig is félelem és gyűlölet volt a szemében, ez most sem volt másképp.

- Itt maradtál.

Elfordult tőlem és inkább a tűzet bámulta.

Valahol itt van az elsősegélyes doboz. Körbe néztem és meg is láttam a matrac mellett. Amikor elindultam oda, automatikusan elhúzódott.

Lassan emeltem fel és jöttem el tőle. Akárhányszor mondom neki, hogy nem fogom bántani nem bízik bennem. Miért tenné? Éppen most öltem meg valakit és ezt ő is tudja.