Az én Katonám ( Bucky Barnes ff)

Megvan

Bucky szemszöge

Steve vette észre, de szem elől tévesztette.

Mikor keresni kezdtük valahonnan lövéseket hallottunk. Akkor arra vettük az irányt.

Már az egész környéket átfutottuk, de semmi.

- Bejelentés érkezett, hogy az egyik metró aluljáróban lövéseket adtak le - szólt a fülesbe JARVIS.

- Arra vannak - mutatott Steve egy irányba.

Mindketten tudtuk, hogy nem véletlen lőnek a nyílt utcán. Egy hete jártunk ide. Most először látta meg Steve és azonnal ez van.

- Ugye tudod, hogy valószínűleg minket követve találták meg őt - mondtam neki, amikor az egyik sarkon álltunk.

- Tudom - szűrte a fogai között.

- Most merre?

- Ott a metró lejáró. Rendőrök vannak, tehát innen már elmentek.

- Ha nem mi találjuk meg először, ők fogják!

- Menjünk arra!

Újra futásnak eredtünk. Nem messze megint lőttek. Nem vártam meg Stevet, hanem azonnal arra indultam.

Egyre közelebb jöttek a hangok. Jó felé megyünk. Csak érjek oda időben. Miattunk találták meg.

Ha miattam hal meg...inkább gyorsabban futottam. Az átlag embernél mi ketten sokkal gyorsabbak voltunk.

- Ott! - mutatott Steve egy fekete ruhás pasira.

Bólintottam, mire ő arra ment én pedig a másik irányba.

Most nem hallottam lövést így fogalmam se volt melyik irányba menjek. Jobbra fordultam. A következő sarkon futott nekem.

- Bocsánat! - került volna azonnal ki, de megfogtam.

- Violet!

Felnézett rám.

- Te!?

Megint visszanézett, majd elcsapta a kezem és újra futni kezdett. Egy másik fekete ruhás pasi jött, aki nem vett engem észre, de én őt igen. Mikor mellém ért hatalmas gyomrost adtam neki a bal kezemmel. Ez sem kel már fel innen.

Elindultam Violet után.

Gyorsan utolértem, éppen a metró felé szaladt le. Ha eléri akkor megint nem találom meg.

Rengeteg ember volt itt, ő sem haladt gyorsan.

Láttam, hogy a bal karja be van valamivel kötve.

A lépcső után már kezdett fogyni közöttünk a távolság. Csak ne szállj fel!

Természetesen felszállt. Gyorsabban futottam és mielőtt az ajtó becsukódott felugrottam rá.

Nem láttam itt, pedig ő is erre szállt fel.

Előre nyomakodtam és átszálltam a következő kocsira. Két perc a következő megálló. Mennyi kocsi van ezen a szaron?

Az elejébe értem, de nem láttam. Visszafordultam. Valószínűleg elmentem mellette. Nagyon ügyes.

Megállt a metró, én is kiszálltam és a tömeget figyeltem. Meg is volt.

Miért van ennyi ember itt?

Egy pillanatra sem tévesztettem szem elől.

- Bucky, merre vagy? - kérdezte Steve.

- Pillanat - szóltam neki vissza.