Örök kötelékek

6. R É S Z

Jake

Kiszálltam a kocsiból, és elindultam az épületünk előcsarnokába. Az építészet tiszta fehér vonalai és a modern berendezés előkelő hangulatot árasztottak. Üdvözlésképpen biccentettem a recepció mögött álló épületvezetőnek, és elindultam az egyik lift felé. Megnyomtam a legfelső emelet számát, és beütöttem a belépési kódot, mielőtt visszaléptem.

Az egyik első dolog, amit tettem, amikor ügynökként megalapoztam magam, az volt, hogy megvettem ezt a lakást. Öt hálószobás, hat fürdőszobás penthouse volt, és én élveztem. Miután idejöttünk, valami olyat akartam, ami az enyém. Valamit, amit megoszthatok a testvéreimmel.

Azt hiszem, mindig is tudtam, hogy az ötödik hálószoba az övé. Még ha le is mondtam arról, hogy megtaláljam, a lelkem sosem hagyta, hogy elfelejtsem őt.

Amikor a lift végre megállt, kiléptem a tetőtéri lakás bejáratához. A nappali ablakaiból áradó világos fény fogadott, amikor felmentem az emeletre, a hálószobába.

Levettem az öltönyömet, és visszaakasztottam a szekrénybe. Helyére egy laza farmer és egy fehér póló került. Azt akartam, hogy Hercegnő emlékezzen a régi énemre, mielőtt bemutatom neki az új énemet. Nem gondoltam, hogy ezt egy testre szabott Armani-öltönyben megtehetem.

Visszafelé tartva a lépcsőn hallottam, hogy kinyílik a lift, Lucas és Connor hangja verődött vissza a falakról.

- Én mondom neked, haver, nem tudom, akar-e még egyszer megismerni minket. Teljesen figyelmen kívül hagyott. Nem akarom újra elengedni, de azt sem hiszem, hogy el tudnám viselni, ha ennyi idő után visszautasítana minket. - Connor viselte a legnehezebben Kat eltűnését. Mindannyiunknak hiányzott. Mindannyian gyászoltuk az elvesztését, de Connor volt az utolsó, aki látta őt. Tudom, hogy magát hibáztatta.

- Connor egyelőre hagyd annyiban. Majdnem három éve nem beszéltünk vele. Lehet, hogy sokkos állapotban volt, és nem tudta, hogyan dolgozza fel. - A szokásos forrófejű temperamentuma ellenére Lucas meglehetősen nyugodtnak tűnt. Furcsa érzés volt hallani, hogy ő vigasztalja Connort, tekintve, hogy ez általában fordítva szokott lenni.

Mindketten csatlakoztak hozzám a konyhában, Connor elővett egy sört a hűtőből, és leült a nagy konyhaszigetre, oda, ahol Lucas landolt. A vállának merevségéből láttam, hogy Lucas alig várta, hogy Rhys visszatérjen, és megbeszélhessük a dolgot.

Amikor Lucas profi bokszoló lett, ez segített neki kordában tartani a dühöt, amit amiatt érzett, ami velünk és a Liammel történt évekkel ezelőtt. Végre volt egy kiútja, hogy kiadja magából a frusztrációját és a fájdalmát. Ez szinte megállíthatatlanná tette. Amikor egyesítettük erőinket, én voltam az ügynöke, Lucas kezdett igazi elismerést kapni a bokszvilágban. Lehet, hogy én vettem ezt a penthouse-t, de Lucas tehetsége és kemény munkája mindenképpen hozzájárult.

Már éppen szólni akartam, amikor éreztem, hogy a telefonom rezeg a hátsó zsebemben. Észrevettem, hogy a srácok is a telefonjukat nézegetik.

Rhys: Megtaláltam. Az olasz+francia óránkon volt.

Megállt a szívem. Megint velünk kellett lennie. Mi mással lehetne magyarázni, hogy mi ketten egy nap alatt találkoztunk vele kétszer, miután három évig sehol sem találtuk? Éreztem, hogy a teremben megváltozik az energia.

Jake: Beszéltél vele? Hogy van?

Lucas: Kérlek mond, hogy nem szökött el megint?

Észrevettem, hogy Connor nem válaszolt. Odanéztem rá, és gyakorlatilag éreztem, ahogy az idegesség és a feszültség sugárzik a testéből.

Rhys: Nyugtalan. Connor-nak igaza volt, úgy tűnik, elment és Kaitlynn Blake-nek hívja magát. Azért beszélt velem óra után...Meggyőztem, hogy beszéljen velünk. Most indultunk el. Kb.15 perc múlva ott leszünk.

Ha eddig azt hittem, hogy Lucas és Connor idegesnek tűntek, az semmi volt ahhoz képest, hogy elolvasták azt az üzenetet. Azt hiszem, mindannyiunknak megdobbant a szíve.

Látni akartuk őt.

Itt lesz.

A hercegnőnk hazajött.

Lucas felállt a székről, és azonnal elkezdett rendet rakni. Nem voltunk rendetlenek semmilyen szempontból, de volt néhány díszpárna a padlón, és a kávézó- és étkezőasztalon kint maradt italos poharak.

Kuncogva néztem, ahogy az Egyesült Államok egyik legjobb bokszolója idegesen takarítja az otthonunkat.

- Megyek, átöltözöm. - Connor leginkább magában motyogta, és eltűnt a sarok mögött. Láttam rajta, hogy ez az egész helyzet nagyon megviselte.

Legidősebbként mindig úgy éreztem, hogy az én feladatom, hogy mindannyiukról gondoskodjak. Miután szétváltunk, úgy éreztem, mintha fuldokolnék, amíg újra rátaláltam a srácokra. Az, hogy így láttam őket, arra emlékeztetett, amikor megtudtuk, hogy a szüleink elválnak.

Megpróbáltam elterelni a figyelmemet ezekről az emlékekről, felkaptam a teáskannát a szekrényből, és elkezdtem megtöltögetni vízzel. Kat talán megváltozott, de kétlem, hogy a tea iránti szeretete megváltozott volna. Tudtam, hogy valami megnyugtatóra lesz szüksége, amikor megérkezik, ezért reméltem, hogy a vaníliás fekete tea illata enyhíteni fogja az aggodalmát.

Lucas visszajött a konyhába a poharakkal, amelyeket a nappali és az étkezőasztal körül szedett össze. Kidobta őket a mosogatóba, majd felém fordult. Kérdés ült a szemében.

- Mi van, ha már nem akar minket? - Lucas halkan beszélt. Mintha ha hangosabban tenné fel a kérdést, akkor az valóra válna.

- Akkor majd túljutunk rajta újra. Muszáj lesz, különben összetör minket. - Tudom, hogy ridegen hangzott. Az igazság az, hogy én is ugyanezért aggódtam.

Még többet akartam mondani neki, de egy zaj megállított.

A lift hangja.

Végre itt volt.