Örök kötelékek

13. R É S Z

Connor

- Gyerünk Lucas, gyorsabban! - kiáltott rá Rio. - Most ne legyél hanyag, kölyök, túl sok időt fektettem beléd. - Éles hangja arra ösztökéli, hogy keményebben dolgozzon és gyorsabban lépjen. Az elmúlt egy órában a döfés és a kacsázó mozdulatokra fúrta őt. Mindketten láthattuk, hogy Lucas nem volt itt fejben.

- Azt hiszem, mára végeztem R. A héten még beiktatok egy extra edzést, de semmi értelme, hogy egy hülye hiba miatt megsérüljek, mert elvan terelve a figyelmem. - mondja Lucas, a kezei az oldalán pihennek, miközben azon igyekszik, hogy lelassítsa a légzését.

Rio néhány másodpercig Lucasra néz, mielőtt méltatlankodva bólintott. Ő volt az edzője, amióta csak Lucas belekezdett. Ő és Jake segítették megteremteni azt a sportolót, aki ma ő.

Hálásan mosolygott Rióra, mielőtt megszorította a vállát és elsétált mellette a zuhanyzó felé.
Utána mentem.
-Lucas akkor én indulok - mondtam a háta mögött, mire megtorpant és felém fordult.
- Oké Connor de...- állt meg egy pillanatra gondolkozva majd folytatta - Vigyázz mit mondasz el neki.

Bólintottam miközben a vállamra tettem a hátizsákomat. Most először lógtam az óráról hogy elkészüljek a találkozónkra. A zsebemből kivettem a telefonomat, hogy megnézzem az időt. Már fél tizenkettő volt. Sietnem kellett, hogy időben odaérjek a Hercegnővel közös ebédre.

Úgy döntöttem, gyorsan elküldöm neki az étterem címét, mielőtt hazamentem és beugrottam a zuhany alá. Normális esetben kicsit több időt szánnék arra, hogy csak élvezzem a meleg vizet, de most különösen tudatosan töltöttem az időt.

Gyorsan végeztem, és felkaptam pár tiszta ruhámat. Mire megtisztálkodtam és elpakoltam magam után, már majdnem dél volt.

Kiléptem az utcára, és napszemüveget húztam az arcomra. A hely, ahol Hervegnővel találkoztam, csak néhány háztömbnyire volt az edzőteremtől ahol laktunk, és örültem, hogy a rövid sétával kiszellőztethetem a fejem.

Ő volt az oka annak, hogy ma én is annyira elkalandoztam.

A gondolatok róla és arról, hogy milyen volt az élete az elmúlt néhány évben, könyörtelenül úsztak a fejemben.

Miért menekült el előlem, amikor először találkoztak?

Miért nem tudja elmondani az egész történetet?

Talán már nem bízik bennünk?

Még szeret engem?

Hűha. Ez az utolsó a semmiből jött. Mielőtt szétszakadtunk, Kat volt a mindenem. Annyira szerelmes voltam belé, ő volt az első szerelmem, mindannyiunk első szerelme. Most már nem tagadhattam, hogy az idő lehetővé tette, hogy még szebb legyen. Sugárzott belőle a kecsesség, és amikor három év után először megláttam, csak arra tudtam gondolni, hogy a testét az enyémhez szorítom.

Elértem az éttermet, és beléptem. Joe, a tulajdonos a pultnál állt, és a felületeket törölgette. Felnézett, amikor meglátott, és barátságosan intett. Törzsvendég voltam itt, és Joe-val gyakran beszélgettünk az iskoláról, a családjáról és általában a sportról. Jó srác volt, és egy még jobb szendvicskészítő. Mindig ugyanazt rendelhetted, és mégis mindig másmilyen volt az íze, akárhányszor etted meg.

Joe szerette azt mondani, hogy ránézésre meg tudta állapítani, milyen extra feltétre van szüksége valakinek. Amikor először jöttem ide, azt hittem, hogy őrült. De bebizonyította, hogy tévedtem, és azóta is visszajárok.

Kerestem egy hátsó bokszot, és helyet foglaltam, hogy az ajtó felé nézzek. Nem kellett sokáig várnom, mire megláttam Kat karcsú alakját, amint lassan elsétál a bejárati ablak mellett, majd belépett.