Futok és félek, ha odébb állsz (Peti x Barni ff.) [BEFEJEZETT]

Az én megmentőm

Peti szemszöge

Ma reggel ugyan úgy keltem fel, mint ahogyan elaludtam. Tehát Barni kezei közt. Míg a nagyobb édesen szuszogott én próbáltam visszaaludni.

-Pötykóm, kérlek ne fészkelődj!-szólalt meg Barnim álmos hangján

-Bocsánat, Barnim, hogy fészkelődök, de nem bírok már visszaaludni.

-Jajj, te Pötyinszon! Gyere ide!-ölelt meg szorosan

-Jajj, te Barnabásom!

-Mennyi az idő?

-Hajnali fél négy.-mondtam nevetve

-Mi a szar? Én hogyan vagyok fent ilyenkor?

-Nem tudom, Barnikám!

-Srácok hajnali fél négy van, értem én, hogy szerelmesek vagytok de nem lehetne halkabban beszélgetni meg ilyenek?-üvöltött át Atis a szomszéd szobából

-Jól van már, Attila!(F.G.)

-Nem nektek szóltam elsősorban, hanem Barniéknak.(J.A.)

-Srácok kussoljatok be egy picit, mert van aki tudna aludni!-üvöltött át Bálint azért, hogy mindenki meghallja

-Ezek elmebetegek!-sóhajtotta Barnikám

-Hát ja.

-Amúgy tényleg! Te gondolkoztál már azon, hogy mi lett volna, ha egyik nap nem jössz el a próbánkra? Vajon hol lennénk most?

-Szerintem Zsombor addig csesztetett volna, amíg el nem mentem volna az egyik próbára. Valamikor így is-úgy is találkoztunk volna.

-Na jó az lehet.

-Nem lehet, hanem biztos.-kuncogtam halkan

-És ezt honnan veszed?-fordította felém fejét Barni

-Onnan, hogy én mondtam és nekem igazam van.-fordítottam felé a fejem

-Persze persze.-suttogott

-Tán baj van?

-Jól van na, sértődést színlelő mesterem.

-Az mi a halál?

-Gőzöm sincs, de majdnem megbotlott a nyelvem-kuncogott aranyosan

-Jajj, te bolondos, bolondos Barnabásom. Mi lenne velem nélküled?

-Már megbocsáss, de bolondos?

-Hát ja. De legalább az én bolondosom vagy!

-Ahww. Te Pötyinszon! Alig beszélünk az életünkről. Nem beszélünk róla? Nem kell, ha nem akarod, de szerintem nagyjából azonos családi hátterünk van.

Féltem. Ha bárki ilyenről kérdez engem félek. Magam sem tudom miért, de én erről nem szeretek beszélni. Egy kicsit sem. Arra lettem figyelmes, hogy a könnyek, a rég óta nem emlegetett könnyek szépen lassan legördülnek az arcomon.

-Pötykóm! Pötykóm, semmi baj, gyere ide!-invitált szoros ölelésbe Barni

-Én...Én nem szeretnék erről beszélni. Én mindig is utáltam a szüleimmel élni, beszélni, létezni. Miattuk utáltam meg azt az embert, aki voltam és vagyok. Örülök, hogy vagy nekem. Ha aznap nem megyek el próbára, akkor lehet, hogy már nem élnék...-sírtam tovább

-Peti...Én úgy sajnálom. De ha bármikor ilyen gondolataid vannak szólj nekem és én segítek elűzni ezeket. Nagyon nagyon hiányoznál nekem is meg a fasziknak is. És ott vannak a Zsibongók. A pár tizen-huszon éves kamaszok és ifjú felnőttek. Nagyon össze lennének törve. Ők is és mi is. Szeretünk téged, különösen én...

-De én nem akarok ezen a földön élni!-bőgtem Barni kezei között-Nem tudom meddig bírom itt...Az egyedüli dolog ami miatt még itt vagyok az elsősorban Te és a Faszik. A második meg a tea...De nekem a legeslegelső te leszel mindig is. A legfőbb ok ami miatt még itt vagyok az Te vagy. Szeretlek Héra Barnabás! Kibaszottul szeretlek!

-Én is szeretlek téged! De ígérj meg egy dolgot!

-Mit?

-Bármi van AZONNAL szólsz nekem. Nem egy két hét után, hanem azonnal. Én csak segíteni akarok, és ezt ne tartsd tolakvónak. De én kibaszottul szeretlek és nem akarlak elveszíteni.

-Megígérem!-szipogtam-Szerintem mostmár tudod miért nem szeretek erről a dologról beszélni.

-Megígérem, hogy ezt nem fogom szóba hozni!

-Örülnék neki. Te vagy a megmentőm, Barni.

-Én tudod minek örülök?

-Minek?

-Annak, hogy a megmentőd lehetek. Ez szerintem rohadt nagy "megtiszteltetés".

-Örülök, hogy legalább Te boldog vagy. Ha Te boldog vagy én is az vagyok.-mosolyodtam el

-Akkor sokszor kell boldognak lennem, Pötykó! Rossz téged szomorúnak látni.

-Aranyos, hogy aggódsz értem. Fontosnak érzem magam tőle.

-Hányszor kell neked elmondani, hogy alapból is fontos vagy? Még ha más esetleg ezt nem látja, én tudom, hogy az vagy. Fontos vagy nekem!

-Te is az vagy nekem, Barnabásom!

-Amúgy szerintem próbáljunk meg aludni, már hajnali négy van. Hétkor kelnünk kell és ha nem alszunk akkor nyűgösek leszünk, és ha nyűgösek leszünk, akkor a Faszik agyára fogunk menni és akkor Atis üvöltözni fog velünk.

-Még szép!-mondta Atis

-TE HALLGATÓZOL?(én)

-Egy szó Peti:kartonfalak(J.A.)

-Jaa, gondolhattam volna, de akkor is, miért nem szóltál volna, hogy "srácok kussoljatok már be"?

-Mindegy jó éjt nektek!(J.A.)

-Hallgatózós!-súgtam oda Barnabásomnak, aki már félig aludt. Egyem meeeg. Olyan édes volt. Édes volt a szuszogása, az elfeküdt haja, az illata, egyszerűen MINDENE!

FOLYTATÁS A KÖVI RÉSZBEN!

Na haliii! Bocsi, hogy rövidebb rész lett, de nem nagyon volt időm meg ötletem. Minden esetre itt van

Words:732

By:Szonja<3