'Egy kicsit közelebb mentem, és odatátogtam neki hogy...'
-Ne aggódj, mindjárt jövök
Megértette mit tátogtam, és megeresztett felém egy féloldalas mosolyt, amitől a szívem őrült módon kalimpálni kezdett. Már akkor is éreztem ezt, amikor együtt aludtunk még, de most már egyre erősebb... valószínűleg... biztosan... kedvelem. Azt hiszem.
Anthonyval felmentünk egy szobába, ami gondolom az övé volt, és leültünk az ágyra.
-Na, mi újság veled mostanság?-kérdezte felém fordulva
-Nem sok minden-vontam vállat
-Még mindig gyűjtöd a beírásokat a suliban?-röhögte el magát
-Nem, már kevesebb van, de nem tehetek róla, szerintem öröklődik-mondtam komolyan, de nem sikerült mert elröhögtem magam
-Na, és mi a helyzet a fiúk terén?-kérdezte, mire félrenyeltem a nyálamat
-Öhm... hát az a helyzet, hogy van egy valaki, akit kedvelek, azt hiszem...-sütöttem le a szemem
-Na és ki az?-vigyorodott el
-Lent ül-motyogtam
-Andy???-kérdezte hangosan
-Kuss! Maradj csendben, mert belelógatom a fejed a "kutyaszarba"-rivalltam rá
-Jó, befogtam-nevette el magát
-Kellett nekem megszólalnom-mondtam motyogva
Elbeszélgettünk erről-arról és ki derült az is, hogy van egy lány, aki tetszik neki, csak nem tudja, hogy hogyan mondja el neki, mert a lányt hidegen hagyja, ha akár oda is ül mellé... Kilelkiztük magunkat, majd levánszorogtunk az emeletről. Andy már lent várt minket. Odajött hozzám, megölelt és belefúrta a fejét a nyakamba.
Odahajolt a fülemhez és belesúgta:
-Hiányoztál
Erre megint megdobbant a szívem, és ismét az a különös érzés vett hatalmába...
*Andy*
Amikor Ashlyn felment bevallom féltékeny voltam... mert más fiúval látom... és ez igen, nagyon szarul hangzik, de ez az igazság, még akkor is, ha a testvére...
-Andy, szereted őt?-kérdezte az Frederich
-Nem tudom-hazudtam neki
-Andy, nem tudsz átverni, látszik rajtad-mosolyodott el
-Rendben...igen, szeretem őt... már az első pillanattól kezdve-halkultam el a végére
-Rendben van fiam, de egy kérésem van-kezdett bele
-És mi lenne az?-kérdeztem
-Vigyázz rá, ne bántsd meg, legyél hozzá hűséges, és a legfontosabb, legyél mindig mellette ha azt kéri-mondta komolyan
-Ez több mint egy, de rendben-mondtam
Még beszélgettünk erről-arról majd Anthonyék jöttek le a lépcsőn.
Odamentem Ashlynhez és a fülébe súgtam:
-Hiányoztál
Ettől az egy szótól hallottam, hogy milyen hevesen kezd el verni a szíve, mint akkor is, amikor a mellkasomra hajtotta a fejét, vagy amikor átöleltem a derekát és ő megilletődve nézte a kezeimet.
-Ne bántsd meg és vigyázz rá-suttogta nekem alig hallhatóan Anthony
Visszasúgtam egy megígéremet és elengedtem Őt.
Elköszöntünk mindenkitől és indultunk haza...
Amikor hazaértünk, leültünk a kanapéra, beraktunk egy filmet és elkezdtünk filmet nézni, de Ashlyn a film végén elaludt, ezért ölbe kaptam és nehézkesen ugyan, de felvittem a szobájába. Lefektettem az ágyra, betakartam, majd én is lefeküdtem mellé, és átkaroltam az egyik kezemmel a derekát. Elkezdett ficeregni, így még jobban hozzám bújt. Ezen elmosolyodtam, és lecsuktam a szemeimet, majd mosolyogva elaludtam...
*Ashlyn*
Reggel Andy mellett ébredtem, és valamiért úgy éreztem, hogy kötődöm hozzá...talán táplálok némi érzelmet iránta? Felkeltem mellőle, elvégeztem a reggeli teendőket, majd rájöttem, hogy hétfő van...basszus!
Elfelejtettem bepakolni, ezért gyorsan becuccoltam a táskámba, majd Andyt is felébresztettem, azzal a mondandómmal, miszerint hétfő van.
