Nem tudom, hogy milyen lény lehetett, de nem farkas, se szellem, se démon, se vámpír....
-Ashlyn, jól vagy?-jött ide aggódó tekintettel Alex
-Ja, ki az a lány?-kérdeztem
-Egy vámpírdémon-felelt-de most megyek mert jön Victor
Egyre hangosabb léptek közeledtek a cellám felé.
-Na, hogy érzed magad? Elég friss a levegő?-nevetett fel gonoszul
-Te barom-köptem a lába elé
-Ejnye kislány, azért ennyire nem kell szeretni-nevett még mindig
-Téged soha-nevettem el magam
-Azt majd meglátjuk-kacsintott rám
Legszívesebben elhánytam volna magam.
Kinyitotta a cella ajtaját, majd levette rólam a láncokat és a csuklómat megragadva ráncigált magával.
Egy üres terembe értünk, ahol esküvői ruhák voltak kirakva.
-Válassz, holnap nagy nap lesz-nevetett fel
-Soha a büdös életbe nem fogok hozzád menni-köptem az arcába
-Majd meglátjuk bogaram, most pedig válassz-lökött beljebb
Nagy nehezen kiválasztottam egyet, majd a karomat megfogva hurcolt el egy másik szobába.
-Itt lesz a nászéjszakánk-nyalta meg a száját
-Abból te nem eszel-rántottam ki a karom a szorításából
Futottam, szeltem a lépcsőfokokat, amíg a tetőre nem értem.
-Hol vagy édesem?-kérdezte nyájas hangon
Már csak az ajtó választott el minket, amikor hirtelen ötlettől vezérelve átváltoztam, majd leugrottam a toronyból.
Megálltam, hallottam ahogy Victor elkáromkodja, majd elkiáltja magát:
-Úgy is megtalállak, és az enyém leszel!
Abból te nem eszel te pöcs, mert meg foglak ölni. Megkereslek, amikor nem számítasz rá és megöllek. Talán még az is túl szép halál lenne számodra...
Megindultam az erdő irányába, majd amikor beértem, visszaváltoztam emberré. Lépteket hallottam közeledni, de nem egyet, hanem minimum 10 "ember" trappolását. Egyre gyorsabban szedtem a lábaimat, majd hirtelen egy erős kéz berántott egy hatalmas bokor mögé... Nem mertem felnézni...
-Andy??-néztem fel
-Még mindig Jayy-nevett fel
-A francba már-csaptam a combomra
-Ne dühöngj édes-mosolyodott el
Pár perccel később trappolásokat hallottunk elhaladni mellettünk, majd Jayy után futottam.
Nem értem... Andy miért ment el? Talán nem tudta sokáig elviselni, hogy kételkedem és bizonytalan vagyok kettőnket illetően?
Ezután az "eszmecserém" után szemügyre vettem a "tájat".
Mindenütt fenyőfák vettek minket körül, néha szűrődött be egy kis holdfény, így szépen megvilágította a talajszintet, ahol néha-néha egy kis csomónyi fű nőtt ki a földből, bár az is már eléggé száraz.
-Mikor jutunk ki innen?-kérdeztem
-Nem tudom, eléggé sűrű ez az erdő-válaszolja lassabbra véve a tempót
Lábak dübörgését hallottuk egyre közeledni, majd elhallgattak...
Tüzet nyitottak ránk, ezért elkezdtünk rohanni. Egy golyó súrolta a vállamat, amitől felszisszenek, de futok tovább.
Még egy golyó eltalál, de ez már nem súrol, hanem belém megy. Pontosabban a karomba. Felkiáltok, mire Jayy hátra pillant. Felkap az ölébe, és hihetetlen gyorsasággal kezd el futni. A fák csak úgy elsuhannak mellettünk. Már nem hallok se lövéseket, se lépteket.
Meglátom a házunkat, majd Jayy bevisz és lerak a kanapéra. Szüleim lejönnek, de Anthony sehol.
-Át kell adni Neki-mondja monoton hangon anya
-Kinek és mit?-kérdezem
-Hát téged aranyom, a Főnöknek-változik el a hangja
-JAYYY!!!!!-kiabálom
