Császárom, Jeon Jungkook. || TaeKook Ff.|| SZÜNETEL!

8.Rész

Az út során a két fél mondhatni alig szólalt meg. Érthető volt hiszen, Jungkook másra sem tudott gondolni csak édesapjára és az állapotára.

Taehyung mégis ezeknek tudatában képes volt mindent elkövetni annak végre hajtásához hogy ha egy kis időre is de Jungkook hátra hagyja az aggodalmait.

Taehyungban ezernyi kérdés cikázott. Vajon jól fogja érezni magát? Mi lesz ha mégsem?  A sok gondolkodást az út vége szakította félbe. Ahogy megérkeztek kinyílt az ajtó és útnak indultak.

Tae terve nem volt nagy hangvételű csupán csak megakarta ismerni azt a személyt akivel hosszú időre össze fogja kötni az életét és ehhez nincs jobb hely és idő hogy végre kettesben legyenek Jimin és Yoongi nélkül.

A hosszú séta után leültek a tisztás egyik enyhén napos part szélére. Majd így szólt Tae:

- Azért találtam ki ezt az egészet, hogy kicsit jobban megismerjük egymást úgy hogy nincs körülöttünk olyan sok ember. - Mondta Tae enyhén mosolyogva.
- Köszönöm. Én is gondolkodtam ezen, csak tudod a dolgok valahogy nem az én javamat szolgálják. Aggódom édesapám miatt. Emiatt lehet feszült is vagyok néha. Kérlek nézd el nekem. - Felelte Jungkook.
- Részben ezért is gondoltam erre, említetted hogy sokat jártál ide. Úgy gondoltam most is jó lesz, bár nem egyedül vagy itt hanem velem. De hátha megteszi a hatását. Nem kell megköszönnöd. - Mosolygott Tae.
- Kérlek Tae. Mesélj nekem magadról. Ha már itt vagyunk. Akkor ismerjük meg egymást.- Mondta Jungkook mélyen Tae szemébe nézve, mitől Tae egy kicsit zavarba is jött.
- Nos, rendben. Nagyon szeretem a zenét, legfőképp a Jazz zenét. Megnyugtat. Mikor kicsi voltam a szüleim nagyon sokszor hallgatták, lehet hogy onnan ered nekem is. Lássuk csak mi van még. Áh imádom az epret a legjobb gyümölcs a világon. Aztán a kedvenc színem a szürke. Mint láthattad nagyon sok ruhámban dominál a szürke szín. - Mesélte Taehyung. - Most te jössz, te is mondj magadról valamit. - Nézett csillogó szemekkel Jungkookra.
- Rendben. Szóval.. Lássuk csak.. A kedvenc számom az 1-es. Már csak azért is mert Szeptember 1.jén születtem. És nagyon sokszor hozott már szerencsét nekem. A kedvenc színem pedig a fekete. Ahogy neked a szürke dominál, nálam a fekete. Szeretek rajzolni, abban tudom kifejezni magam talán a legjobban. - Mesélte Jungkook.

Beszélgetésük során egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz, míg nem azon kapták magukat hogy rájuk sötétedett. Vissza indultak, hogy haza vegyék az irányt. Az egész úton folytatták a beszélgetést és sokat nevettek. Taehyung Őszintén látta Jungkookot nevetni és felszabadultnak is látta, amitől megkönnyebbült. Szerette volna ha Kook mindig ilyen. De tudta hogy amint haza érnek újból el lesz keseredve mert tudja hogy apja állapota még mindig nem javult.

Haza érve két ismerős arc fogadta őket. Nem volt meglepő hogy Jimin és Yoongi volt az. Mindketten hatalmas mosollyal az arcukon várták még kiszállnak. Ugyanis öröm hírt kell hogy bejelentsenek.

- Áh Yoongs! Van valami hír apáról? - Kérdezte kíváncsian Kook.
- Ami azt illeti igen, és azt hittük haza sem jöttök. - Mondta komoly arccal Yoongi. - De amit mondani akarok az az hogy javulás van, már eszik a császár és jobb kedve is van mint volt. Mielőtt kérdeznéd, nem nem akadt ki hogy ti ketten elmentetek a palotából. Mivel Jimin vele is beszélt miután a császárné engedélyt adott rá. De ezt majd Ő elmondja, igaz Chim? - Bökte enyhén oldalba Yoongi Jimint.

Tae és Kook csak pislogtak a becenév hallatán, mire Jimin arcát a piros szín uralta.

- Öhm.. Igen. Igaza van Yoonginak, megkérdeztem a császárnétól hogy bemehetek e a császárhoz hogy neki is felvázoljam ezt az egészet, miután beleegyezett elmondtam neki, amit hatalmas örömmel fogadott. Szóval az lenne a legjobb ha mind a ketten bemennétek hozzá. Biztos nagyon kíváncsi milyen volt a mai napotok. - Fejezte be lehajtott fejjel Jimin.

Gondolatban Yoongit egy párszor megölte a becenév miatt. De tudta hogy előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna ez az egész. Bár jobb lett volna ha Yoongi közli vele hogy Chimnek fogja szólítani Tae-ék előtt. Jimin szúrós szemekkel nézett Yoongira, aki csak mosolygott majd egy gyors homlok puszit nyomott homlokára.

Nagyszerű, gondolta magában Jimin.. Eddig is zavarba hozott most pedig megint. Miért is kellett nekem ennyire jóban lennem vele?! Miért nem tudtam csak meghúzodni valahol? Miért nem lehettem egy szobába Tae-el? Ezek a gondolatok kavarogtak Jimin fejébe ahogy Yoongi mellett ballagott.

Belépve a palotába Jungkook kézen fogva Taehyungot indultak a császár szobája felé.

Bekopogtak majd egy mély hang szólt vissza:

- Szabad! - Szólt a császár.

Belépve mindketten meghajolva üdvözölték a császárt.

- Apám! Hallom jobban vagy. - Rohant hozzá Jungkook.
- Mondtam fiam, az esküvőtöket nem hagyom ki. - Felelt komoly arccal a császár.  - Na de meséljetek.  Sikerült megismerni egymást? - Kérdezett rá a lényegre a császár.

A két fiú egyszerre bólintott és mondta hogy igen. Amitől a császár csak még boldogabb lett. Egy ideig még beszélgettek majd a császárné jött be.

- Jungkook és Tae! Kérlek szépen titeket hagyjátok a császárt pihenni. - Kérte meg Őket udvariasan .

A két fiatal a kérésnek eleget téve meghajolva mentek ki a szobából.

- Azt hiszem Tae köszönettel tartozom neked. Jól éreztem magam veled. - Mondta mosolyogva Jungkook.
- Én is veled hercegem. - Mosolygott vissza Tae.

Jungkook közelebb lépett Taehez és arcon puszilta majd megölelte. Tae szíve majdnem kiugrott a helyéről. Kisvártatva ugyan de vissza ölelte Jungkookot amitől Jungkook arca kivirult.

Talán Taehyung az az ember aki megdobogtatja Jungkook szívét, és ez egy csodálatos szerelem kezdete is lehetne?

És talán Taehyung élete szebb lehet? Vagy maga lesz a pokol?