Császárom, Jeon Jungkook. || TaeKook Ff.|| SZÜNETEL!

4.Rész

Az éjszaka folyamán Jimin nem sokat tudott aludni, Yoongi szavai vízhangoztak fejében.
Mégis hogyan közölje Taevel a hallottakat hogy ne rémüljön meg, és akarjon elmenekülni? Márpedig menekülésre lehetősége nem lesz, talán ha behódol Jungkooknak kevesebb az esélye annak hogy bármiféle kárt tegyen Taehyungban a leendő császár.

Reggel Jimin szeme úgy pattant ki mintha muszáj lett volna neki, egész éjjel azon gondolkodott miként adagolja be a hallottakat. Nem mellesleg Yoongin is gondolkozott, mi oka lehetett arra hogy így figyelmeztesse? Biztosan tudja milyen az úrfi mivel ideje legnagyobb részét az Ő társaságában tölti így érthető hogy tisztában van azzal hogy milyen. De Jimint ezen kívül maga Yoongi is érdekelte. Gyönyörű arca, és menta színű haja, cuki nózija, és szép barna szeme mintha egy emberbe bújt cicát látott volna. Megjelenése magabiztos, és határozott volt, tekintette mondhatni semmit mondó. Beszédesnek sem lehetett mondani, bár még csak alig 2 napja vannak a palotában.

Jimin megmosakodott és felöltözve kopogtatott be Taehyung ajtaján. Válasz nem jött így valószínűleg még a herceg nagyban az igazak álmát aludta. Így Jimin belépve a szobába bátorkodva húzta el a függönyt mi a sötét szobából egy fényekkel teli szobát varázsolt amit Taehyung egy hisztis nyöszörgéssel díjazott.

- Hercegem! Ideje felébredni! - Köszöntötte Jimin a még mindig látványosan szenvedő Taehyungot.
Taehyung világát nem tudva próbálta szemeit kinyitni ám az erős fény kiégette retináját.
- Nem állt szándékomban felkelteni az úrfit. Ám egy nagyon fontos dologról lenne szó. - Folytatta Jimin.
- Mi olyan fontos Jimin, hogy nem várhatott még egy keveset? - Kérdezte rekedtes mély hangján Taehyung.
- Nos, tegnap este, Min Yoongi jött be hozzám Jungkookal kapcsolatban mondott pár szót... - Mondta Jimin.
- És mi lenne az? - Érdeklődött az időközben magához térő Taehyung.
- Magam sem tudom, hogy hogyan kellene ezt felvázolnom.. A lényeg annyi, hogy hallottunk Jungkookról egysmást.. Viszont azt nem hogy a hercegnek enyhe indulat kezelési problémái vannak..
- Hm.. Értelek Jimin. Szóval meg kell gondolnom, hogy miként is válaszolok és viselkedek Jungkookal szemben? - Kérdezte érdeklődve Taehyung.
- Azt hiszem igen hercegem. - Felelte Jimin.

Taehyung nem is sejtette hogy mi vár rá, és hogy kihez is akarják a szülei adni. Ám Taehyung is tudja, hogy sajnos muszáj hogy összeszokjanak és hogy kiismerje Jungkookot amennyire csak tudja. Talán Ő lehet az aki Jungkook azt az oldalát kordában tudja tartani, és jó hatással lesz rá.
Ugyan Taehyungnak nem tetszett ez az egész, de nem volt mit tenni.

Jimin magára hagyva a herceget lépett ki a szobából hogy reggelit intézhessen Taehyungnak aki ez idő alatt felvette ruháit amikor kopogás zavarta meg öltözködését.

- Bejöhetsz! - Szólt kedvesen Taeyhung.
Az ajtó kinyílt és egy Jungkook lépett be az ajtón hatalmas mosoly kíséretében. Taehyung egyből meghajolt majd üdvözölte a leendő császárát.
- Jóreggelt Hercegem.- Hajolt meg fejét pedig ahogy eddig is lehajtva tartotta.
- Neked is jóreggelt Taehyung.- Válaszolt Jungkook. - Nem szeretném minden egyes alkalommal elmondani, hogy akárhányszor találkozunk, emeld rám a tekinteted! - Emelte fel enyhén mély hangját Jungkook.
- Elnézést felségem. - Felelte remegő hangon Taehyung miközben felemelte fejét majd Jungkook szemébe nézett.
- Látom, még nem vagy valami magabiztos, ne aggódj, nem foglak bántani. Viszont ha megengedsz nekem valamit. Hadd mondjam el, hogy gyönyörű szemed van. - Húzta kisebb mosolyra ajkait Jungkook.

Taehyung életében először kapott ilyen bókot. Noha voltak udvarlói nem is kevés, talán egyik sem tudta úgy olyan hangon mondani azokat ahogy most Jungkook tette. Hirtelen a szíve a torkában dobogott, és érezte ahogy az arca kezd vörösödni. Tudta ha nem mondd semmit akkor bunkónak fogja találni Őt a herceg, azt pedig nem szerette volna. Így összeszedve minden bátorságát vett egy mély levegőt és szóra nyitotta száját.

- Nagyon kedves tőled, köszönöm szépen. - Mosolyodott el Taehyung enyhén.
- Remélem jól telt az első éjszakád itt. - Mondta Jungkook bizakodva.
- Igen, bár kicsit furcsa volt, nyilván idő lesz mire megszokom az új ágyam, és a szobát. - Felelte Taehyung.
- Ezzel nincs semmi baj, örülök hogy legalább jól aludtál. - Mosolygott Jungkook.

Az eszme csere után Jungkook és Taehyung elindultak az étkező részbe ahol már Jimin és Yoongi várták a hercegeket.  Mindkét tanácsos tányér nagyságú szemekkel követte a két személyt, ugyanis nem számítottak arra hogy ketten fognak majd megjelenni.

Az asztalnál helyet foglalva hozták a finomabbnál finomabb ételeket, majd amikor mindenki helyet foglalt neki láttak az evésnek.  Az asztalnál senki nem szólalt meg. Ez Taehyung számára érdekes volt, náluk beszélgetéssel telt a reggeli, az ebéd és mèg a vacsora is, ahogy az is szemet szúrt neki, hogy se Jimin se Yoongi nem ült az asztalhoz. Pedig náluk Jiminnek is volt hely az asztalnál, ezért érthető okokból valahol zokon is esett neki, hogy nem lehet vele egyik leghűbb barátja ilyenkor.
Rengetek újdonság várt még Taehyungra, azt pedig nem is sejtette hogy mennyi mindent másképp csinál a Jeon család mint Ők csináltak/csinálnak.

A reggelit befejezve mindenki felállt az asztaltól és ment a dolgára. A cselédek addig eltakarítottak mindent és készültek hozzá az ebéd készítéshez.

Amíg Taehyung a hatalmas udvaron sétált Jimin társaságában az udvarhölgyek tekintetén akadt meg a szeme. Szinte mindegyik rajta legeltette a szemét. Különösebben nem zavarta, hisz tudta hogy szemre való teremtés volt és bár hangot nem adott ennek, mert nem is kellett a kiállása cselekedett a szava helyett.
Ám az udvarhölgyek szempárjait sokáig nem csodálhatta magán, ugyanis megjelent Jungkook így hirtelen vált láthatatlanná Taehyung.

Az udvarhölgyek féltek Jungkooktól, pont úgy mint az apjától. Egyetlen egy udvarhölgy volt a sok közül aki Jungkook édesapja gyerek kora óta a házban tartózkodik Ő pedig nem más Jessi. Jessi mondhatni családtag már a Jeon háznál. Sokat segített Jungkook nevelésében, és abban hogy a jelenlegi császár és császàrné ott tartson ahol.

- Taehyung! - Kiáltott Jungkook.
A herceg hirtelen torpant meg és fordult egyet tengelye körül.
- Hercegem.- Hajolt meg.
- Szólíts a nevem kérlek. - Mondta Jungkook mosolyogva.
- Rendben. Jungkook.. - Nézett rá Taehyung.
- Szeretném, ha ma eljönnél velem valahova. - Mondta nagy levegőt véve Jungkook.

Jungkookra sosem volt jellemző hogy bárkit is elvinne valahova, de Taehyung valahogy más volt számára. Boldog volt, és úgy érezte hogy ezt a fajta boldogságát semmi és senki nem tudja elvenni tőle.

Legalábbis Jungkook így gondolta..