Natalie Salvatore

Part 6

Niklaus mikor meghallotta ezt a mondatot láttam, hogy a düh átveszi elméje felett a hatalmat. A szemei szikrákat szórtak és tekintetével meg tudott volna ölni valakit.-Niklaus...-szólítottam meg halkan de a férfi rám emelte szúrós tekintetét ami hatására inkább be csuktam a számat. -Meg kell keresnünk!-kiáltotta én pedig inkább Finn mellé léptem.-Niklaus ha eltűnt hát el tűnt. Ez van fogadd el.-Mondta Finn higgadtan mire testvére fenyegetően közeledni kezdett felé.-Finn ne idegesíts vagy vissza kerülsz a koporsódba!-Niklaus megígérted!- néztem csalódottan.-Azt mondtam csak akkor áll az alku ha át adjátok Katerina-t de nem tettétek! Sőt most még el is tűnt!-kiabált.-Niklaus csillapítsd magad! Épp ideje tovább lépni.-Szólalt meg Finn mire Klaus olyan ideges lett, hogy ki törte a nyakát. Kezemet ijedten kaptam a szám elé és le térdeltem Finn mellé. Te meg őröltél?-Kiáltottam ezutal én a férfire könnyes szemmel néztem rá mire ő meg fogta a karom és fel rántott a fölfdről-Ide figyelj!-szorította a karom de azért bírható volt, valószínüleg csak azt akarta ki fejezni milyen határozott nem állt szándékában bántani.-Ne szórakozz velem meg kell találnunk nagyon fontos lenne...kérlek-Engedte el a karom. Fel sóhajtottam.-Segítek! De aztán tűnj el innen örökre, hagyd békén a családomat és Finn-t különben békává változtatlak.-Az utolsó mondatot kissé komolytalanul mondtam mire el nevette magát. Istenem de édesek a gödröcskéji.-Csak rajta tündérem!-Mosolygott rám amitől ki hagyott egy ütemet a szívem, hihetetlen milyen tökéletes vonásokat kaptak ezek a Mikaelson-ok.-Na menjünk gyorsan nem lehet olyan messze mondtam és el indultam egy random irányba mire Niklaus meg fogta a karom.- Ne arra. Nem arra ment. 

.....i

-Niklaus nincs sehol adjuk fel! Órák óta sétálunk.-Mondtam kissé hisztis hangon mert már tényleg régóta sétáltunk fájt  lábam, és ezek a hatalmas ruhák sem pont erre voltak kitalálva.-Igazad van.-Sóhajtott-Azért köszönöm, hogy segítettél jól esett veled lenni elképesztően tiszta lélek vagy.-Nézett rám őszintén-Oh. Köszönöm Niklaus úgy látom te sem vagy olyan rémes teremtmény.-mosolyogtam rá.

Niklaus 

                                                                           szemszöge

Ahogy mosolygott rám, az az őszinte és ártatlan tekintet a szívem kihagyott egy ütemet és olyasmit éreztem amit már rég nem éreztem, és ez nagyon meg rémített. -Köszönöm tündérem nagyon kedves ez tőled!-Mosolyogtam rá-Hey nem vagyok a tündéred!-Fonta össze karjait mellkasa előtt amitől mosolyogni kényszerültem. -Azért én így hívlak.-Jelentettem ki egy ravasz mosollyal az arcomon ő erre csak szemet forgatva el indult visszafelé de a ruhája el akadt egy ki álló gyökérbe és éppen készült elesni de hála az égnek időben meg fogtam és magamhoz vontam.-Hoppá, hoppá csak óvatosan kisasszony!-Hallottam, hogy szíve hevesen ver és mélyen a szemebe nézett.Csodálatos pillanat volt.  Szépen stabil helyzetbe hoztam, hogy meg tudjon állni rendesen a lábán mire ő még mindig a karomba kapaszkodott és fájdalmas tekintettel nézett rám.-Mi a baj? Valami bajod esett?-Kérdeztem tőle aggódva. De mire fel tettem a kérdést már rá is jöttem, hogy igen, ugyan is megéreztem a vér szagát.-A bokám...-Mondta halkan és rám helyezte egész súlyát.-Hey semmi baj meg oldjuk.-Ültettem le egy fa rönkre és meg néztem a lábát. Élég csúnyán fel szakadt a bokája nagyon vérzett, és ahogy el nézegettem ki is bicsaklott.-Semmi baj Natalie igyál a véremből és be gyógyul. -Nem szeretném-Rázta makacsul a fejét.-Kérlek!-kérleltem és meg fogtam a kezét mire ő rám emelte ragyogó kék szemeit és bólintott. -Rendben.-Csuklómba haraptam és gyorsan elé tartottam mire ő inni kezdett a véremből. Majd szépen el tolta a kezem és meg törölte a száját.-Jézusom tényleg meg gyógyult!-Mosolygott rám boldogan.-Na ugye mit mondtam!-Simogattam meg az arcát ettől szemmel láthatóan zavarba jött én pedig jót mosolyogtam.-Menjünk vissza.-jelentette ki és elindult én pedig követtem.

.....

Mikor vissza értünk egy mérges Finn fogatott minket.-Natalie te el mentél ezzel a barommal!-Háborgott.-Ne fújd fel Finn csak Katherine-t kerestük semmi nem történt.-mondta Natalie higgadtan.-Uhum..igen na és meglett Katerina?-Nem.-Mondt a a lány nemes egyszerűséggel-Én meg találtam.-Mi?!-Kerekedtek ki a szemeim.-Hol van?-Meg kötözve az emeleten.-Fel siettem az emeletre de a nő már nem volt ott le szaladtam.-Nincs ott!-Mi? -Mondom Finn nincs ott!

-Klaus...-hallottam kicsit hátrébb Natalie halk hangját hátra fordultam de amit láttam egyátalán nem tetszett....