Natalie Salvatore

"Szólítson Katherine-nek!" 1. rész

                                                                                        1864 
                                                          Találkozás Katherine Pierce kisasszonnyal 

 A kertben sétálgattam mikor Stefan kisebbik öcsém futott felém.
-Natalie! Natalie!-futott felém széles mosollyal.
-Mi ez a nagy öröm öcsém?-mosolyogtam rá 
-Vendégünk van-mosolygott
-De kicsoda Stefan?
-Gyere!-kézen fogott és a ház bejáratához vezetett ahol egy kocsi állt amiből éppen ki szállt egy gyönyörű nő. Gyönyörű fénylő  barna haja volt, szemei is csodálatos barna színben pompáztak öltözéke nagyon elegáns, csinos volt. Damon mosolyogva üdvözölte a nőt mikor oda értünk, én és Stefan is a nő elé álltunk és üdvözöltük 
-Miss Pierce!-mosolygott Stefan a nőre-Ő itt a nővérünk Natalie-fogta meg a vállam amikor ki mondta a nevem.
-Üdvözlöm Pierce kisasszony-mosolyogtam a nőre
-Én is örvendek Salvatore kisasszony
-Miss Pierce fáradjon be-mondta Damon és el állt az ajtóból.
-Kérem, szólítson Katherine-nek!-felelte a nő mosolyogva és be ment a házba.
-Adhatok valami italt Miss Katherine?-mosolyogtam
-Nem köszönöm
-Rendben, kérem foglaljon helyet
-Köszönöm!-ült le
-Meséljen magáról Miss Pierce kisasszon
-kérlelte Damon
-Hát tudják tudják, családi téren nem nagyon tudok mit mesélni-könnyezett be de láttam rajta hogy nem őszinte könnyek csak sajnáltatja magát.
-Ohh igazán sajnálom-nézett szomorúan rá Damon
-Semmi gond rég volt már, de azért fáj-törölte meg a kamu könnyeit Katherine.
-Nos, és hogy került ide hozzánk ha kérdezhetem?-szólaltam meg

-Hát tudja éppen a rokonaimhoz tartottam mikor a lovas szekér egyik kereke ki tört. Hála az égnek arra járt két udvarias fiatal ember, mondák hogy nincs onnan messze a Salvatore birtok és pont arra mennek szívesen el visznek mert kedves, segítő kész emberek lakják és segítenek majd rajtam.
-Nem tévedtek!-mondta Stefan
-Addig marad ameddig szeretne-szólalt meg Damon 
-Ez igazán kedves, köszönöm!
-Semmiség, Natalie ha meg kérlek adsz a hölgynek egy szobát?-mosolygott Damon
-Persze! Jöjjön-indultam a szoba felé ő pedig jött utánam, mikor a szobába értünk felé fordultam-Nos, remélem meg felel
-Persze, köszünöm

-Nem tesz semmit, ha bármire szüksége van szóljon-mosolyogtam és meg fogtam a vállát de ekkor valami furcsát éreztem és láttam rajta hogy ő is.
-Szóval boszorkány vagy.-jelentette ki
-Te pedig sátán fajzat!
-Vámpírnak is meg felel az.
-Takarodj innen!-néztem rá fenyegetően 
-Nem ártok senkinek, és majd ha el jön az idő talán el megyek.-fogta meg a karom és ki vitt a szobából majd be zárta az ajtót.