Intro

166 13 5
                                    

Jimin és Jungkook már régóta ismerték egymást, mielőtt még munkatársakká váltak volna egy szép kis szöuli irodaházban. Az első találkozásuk egy buliban történt, ahol a véletlen úgy hozta, hogy ugyanazon baráti társaság részei lettek. Jimin, a fiatalabbik, csak két éve töltötte be a húszat, míg Jungkook már közeledett a harminchoz.

A buliban, ahol összefutottak, Jimin azonnal megkedvelte Jungkookot. Kifinomult, elegáns és vonzó volt szerinte. Jungkook viszont nem tűnt túl lelkesnek az ifjabb srác jelenlétével. Egyrészt mert már volt barátnője, másrészt pedig mert Jimin túl fiatalnak és tapasztalatlannak tűnt a számára.

Miután a véletlen úgy hozta, hogy mindketten ugyanabban a cégnél kaptak munkát, nem tudták kikerülni egymást. Az irodában gyakran összeakadtak, és a véletlen találkozások mindig valami veszekedésbe torkolltak.

"Egyél már rendesen, Jimin! Nem tart sokáig megenni azt a szendvicset" - morogta Jungkook, miközben az ebédlőasztalnál ültek.

"Beletömöm akkor a te szádba, hogy előbb végezzek. " - vágott vissza Jimin, miközben a hamburgerébe harapott.

"Az a barátnőd felől is jobb lett volna, ha megragadod a lehetőséget és szakítasz vele. Nem érdemled meg!" - tette hozzá, miközben látta, hogy Jungkook feszültté válik.

Jungkook haragosan nézett rá, majd kikelt az irodából, anélkül hogy befejezte volna az ebédjét. Jimin pedig csak elvigyorodott, tudva, hogy megint sikerült felbosszantania a kollégáját.

Azonban a veszekedések ellenére a két férfi valahogy mégis összehangoltan tudott dolgozni. Az együttműködési kényszer valami módon erősebb volt, mint az ellenségeskedés. Még ha nem is szerették egymást, el kellett ismerniük, hogy hatékonyak tudtak lenni együtt.

Egy nap az irodában Jimin megpillantott egy képet Jungkook munkaasztalán, amelyen egy gyönyörű nő mosolygott rá. A szíve összeszorult, mikor rájött, hogy ez Jungkook barátnője lehet.

"Mi a fene az a kép az asztalodon? Egy újabb emlék azokból az idióta vacsorákból a barátnőddel?" - kérdezte Jimin, miközben megpróbálta titkolni a dühét.

"Miért érdekel téged, Jimin? Az én magánéletem, nem a tiéd. Nem tudom, miért kell mindig belekötnöd" - válaszolta Jungkook, miközben megpróbált tovább dolgozni.

Jimin a dühét alig tudta kordában tartani. "Mert idegesít, hogy mennyire jól működik köztünk minden, de te még mindig azon a csajon lovagolsz! Nem értem, miért nem hagyod már békén és éled az életed!"

Jungkook dühösen felállt a székéről. "Te mit tudsz arról, hogy miért van vele kapcsolatom? A saját ügyeidbe szólj bele, és hagyd a többiekét!"

A két férfi között feszült csend telepedett, amíg végül Jimin megtörte.

"Bocsáss meg, Jungkook. Tudom, hogy nem az én dolgom. Csak... csak aggódom érted, érted és a munkánkért. Szeretném, hogy minden rendben legyen közöttünk" - mondta Jimin, miközben próbálta kordában tartani az érzelmeit.

Jungkook a vállára ütött. "Rendben van, Jimin. Tudod, hogy mindig számíthatsz rám. És... köszönöm, hogy törődsz velem. Talán... talán jobban figyelek majd rá, hogy ne legyenek további feszültségek közöttünk."

A két férfi közötti feszültség lassan oldódni kezdett, és az együttműködésük még hatékonyabbá vált. Bár Jimin még mindig nem volt teljesen lelkes Jungkook barátnője miatt, de elfogadta, hogy ez nem az ő döntése, és megtanulta tiszteletben tartani azokat a határokat, amelyeket Jungkook felállított. A szöuli panelban lévő otthonukban pedig egyre jobban megértették egymást, és talán még barátokká is váltak volna, ha Jimin nem lenne olyan makacsul szerelmes a kollégájába...

Szerelmünk útja: Jimin és Jungkook története ✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora