SZJG, egy teljesen más Renivel //SZÜNETEL//

Augusztus 27.

Hol is kezdjem? Szerintem életemben nem volt még ilyen jó napom. Na de kezdjük az elején.
Amikor felkeltem kábé 7 körül, (igen mint mindig, késésben) felvettem a még tegnap kikészített szettemet, ami egy fekete-zöld kockás szoknyából, fekete hálós harisnyából, fekete Ramones-es pólóból és egy zöld garbóból állt. A hajamat két kontyba fogtam a fejem tetejére, amitől egy kicsit Harlie Quen vibe-ot keltettem, na nem baj, jó lesz az így. Lementem meginni a tejes kávémat, ami sokkal inkább volt kávés tej. Anyu már lent volt az ebédlőben, és valami meteorológus cuccot nézegetett a laptopján.
-Jó reggelt -köszönt, fél sem nézve a laptopjából.
-Anyu késésben vagy. -közöltem, mert gondoltam ez neki fontos információ lehet.
-Úristen, tényleg. De el tudsz jutni egyedül az állomásra? -kérdezte ilyedten.
-Persze, csak siess, mert tényleg elkésel.

Szóval miután anya elment én is szépen összekészülődtem, megfogtam a csomagjaim meg a gördeszkám és felszálltam egy buszra. Hát ja, ez Magyarország, egy átlag kamasznak biztos hogy nincs pénze taxira, főleg ilyen rövid távra.
Amikor megjöttem már többen is álltak ott. Egy pár felnőtt, gondolom tanárok, de térjünk az érdekesebb részre, a diákokra. Első észrevétel az a-sok, a lányok plázacicák, fiúk nyomik, abszolút uncsi. Viszont a b-sek annál érdekesebbek. Egy emós csaj, kedvesnek tűnik, egy diktátor kinézetű, de szép lány, aki az a-sokkal beszélt, egy gyerek aki nem szólal meg, egy másik aki franciául magyaráz, egy gyerek aki olvas és közben utálkozva néz mindenkire, egy teltebb, akin folyton röhögnek, egy fura öltönyös aki a telóját nyomkodja, kettő akik pogóznak (jó kis elfoglaltság, később lehet beszállok), meg egy, aki a deszkáját tologatta a lábával. Ígéretes társaság. Aztán oda jött hozzám az egyik felnőtt.
-Szia, Rentai Renáta? -kérdezte.
-Igen. -feleltem.
-Haller Endre. Az osztály főnököd. -mutatkozott be.
-Oké, de ugye én azokhoz kerülök? -kérdeztem a szimpi társaságra mutatva, mire csak bólintott és oda vezetett.

Oda sétáltam a többiekhez, és elkezdtem a deszkámat tologatni a lábammal, amikor odalépett egy fiú, akit eddig még nem láttam. Nagyon szép szeme volt. Ahogy belenéztem a sötétkék szemébe, valahogy görcsbe rándult a gyomrom.

-Szia. -szólított meg. -Te is szereted a Ramonest?
-Igen. -válaszoltam egy kicsit meg lepetten. -De honnan tudod?
-A pólód. -vagy úgy, mindjárt logikusabb mint az előző tippem, hogy ez a gyerek gondolat olvasó.
-Ja. -nevettem fel. -Miért, bírod őket?
-Ja, a kedvenc bandám.
-Nekem is. Egyébként Rentai Renáta vagyok.
-Antai-Kelemen Ádám. De mindenki Corteznek hív.
-Menő név. De, de honnan jött?
-Amerikában éltem egész gyerekkoromban, és volt ott néhány spanyol haverom akiknek ezt könnyebb volt kiejteni. -magyarázta meg, ezt a nem éppen hétköznapi nevet.
-Világos. Engem Reninek szoktak szólítani. Anyám néha Renátának de csak akkor, ha berágott rám. -mondtam, bár nem tudom miért, szóval remélem nem nézett hülyének.

Cortez elmosolyodott az előbbi kijelentésemen, és beszélgettünk egy darabig, és mint kiderült egész hasonló az ízlésünk. Aztán oda jött az ofő és felküldött minket a vonatra.

Én Cortezzel ültem egy fülkébe (vagy hogy is hívják ami a vonatokon van az az űlő izé), az emós csajszival, meg az elősször meglátott deszkás sráccal. Amint Haller is leült kezdetét vehette a tombolás.

-Rentai Renáta. -nyújtottam a kezem a deszkás gyerek felé. Most miért, várnom kellett volna míg beáll a kínos csend, vagy mi?
-Pósa Richárd. -muzatkozott be. -Ő meg Bencze Virág. -mutatott az emóra, aki menet közben bealudt (?).
-Cortez. -mutatkozott be újdonsült haverom is, de Ricsi elég furán nézett úgyhogy helyesbített. -Antai-Kelemen Ádám. A Cortez csak becenév.
-Aham. -hát ezt gyorsan feldolgozta. -Ti láttátok azt a rohadt hosszú házirendet? -kérdezte.
-Ja, nekem vagy fél óráig tartott elolvasni. -mondta Virág, aki úgy néz ki már ki is aludta magát xD.
-Milyen házirend? -kérdezte C.
-Hát amit a sulikezdő csomaghoz kaptunk. -mondtam.
-Milyen sulikezdő csomag? -értetlenkedett tovább.
-Te törődtél bármennyit a sulival nyáron? -kérdeztem.
-Nem. -mondta a lehető legkomolyabban. -A kérdés az hogy ti miért?
-Ott a pont. -adta meg magát Ricsi.
-Te láttad azt a szoknyás részt Reni? -kérdezte Viri, fintorogva.
-Ja, majd biztos ott fog állni egy ember és leméri a szoknyánkat, és ha nem megfelelő majd hozzá varr egy kicsit. -nevettem fel.
-De figyi, nektek is azt mondták a szüleitek hogy ez nem is military suli? -kérdezte Cortez, miközben a házirendet bújta, amit fogalmam nincs honnan szerzett az elmúlt fél percen belül, gondolom Ricsitől nyúlta.