Cirkusz

~1~

Valery

Mint mindig, most is a szobám ablakában ülve néztem az esőt, de most nem nyugodtsággal telve lestem a cseppek versenyét, hanem aggodalommal. Várom, hogy döntsenek a sorsom felől. A szüleim most tudták meg a hírt, miszerint én "meglöktem" az egyetem leghíresebb lányát, aki sikeresen leesett a lépcsőről és eltört a csuklója. Legalább is mindenki ezt hiszi, de nem igaz. Ő volt az aki megakart lökni, de én eltértem előle és így ki billent az egyensúlyából és magától esett le. Az igazgatóság persze a gazdag gyermeknek hitt, így elvették az ösztöndíjjamat, és vagy kifizetjük a kárt, vagy kidobnak az egyetemről és az elmaradt ösztöndíjamat Flórának, az "ártatlannak" adják.

Hallottam, hogy a hangok egyre hangosabbak lesznek, majd elhalnak. A nagy csendbe a bejárati ajtó csukódása úgy terjedt mint a vírus. Sóhajtva néztem az ajtómra. A szüleim biztos nem fizetik ki a kárt, így búcsúzhatok az egyetemtől. Itt már csak az a kérdés, hogy még ki szabnak-e plusz büntetést.

A csendet léptek zaja törte meg, majd pillanatokon belül ki csapódott a szobám ajtaja és az eddigi sötétséget felváltotta a kintről beáramló meleg fény, ami most inkább volt fájdalmas, mint lágy. Anyám szürke szemei mérgesen összehúzódtak, a megműtetett szép sima homloka most ráncokkal volt tarkított. Apám mögötte csak undorral nézett és hagyta, hogy anyám mindent elrendezzen, ami persze várható volt egy olyan papucsembertől mint ő.

Stefan Rosefield annyira egygyügyű volt, hogy azt leírni nem lehet. 24 évvel ezelőtt beleszeretett anyámba, majd két évre rá, miután kiderült, hogy anyám megcsalta a főnökével elvette feleségül, mivel annyira szerelmes volt Amira Rogersbe, hogy még az sem zavarta, hogy más gyermekével várandós. Miután megszülettem persze mindenért én voltam a hibás és én voltam a korcs. Ez az állapot az elején még viszonylag tűrhető volt, viszont hat évre rá, amikor megszületett a tökéletes és egyetlen Anastasia Rosefield a maga szőke hajával és zöld szemével ez az állapot megváltozott. Amíg én mindenkit anyám férrelépésére emlékeztettem a rút külsőmmel és az annyira gyűlőlt fekete tincseimmel, addig Anastasia volt a remény és az új kezdet jelképe. Ő mindent megkapott, új ruhák, születésnap megtartása, torta, kiskutya, egy nagy szoba és minden évben valamilyen vakáció, addig én maradtam egy aprócska 3x3 méteres szobában egy régi elnyűtt ágyban, használt ruhákban és a születésnapom lett az új péntek 13.

Csak azért tűrtek meg idáig a lakásban, mert az ösztöndíjam majdnem felét ők kapták meg és még én is tartottam fenn a házat. De most elnézve a viselkedésüket ez változni fog.

- Én mindent megtettem! Ételt adtam eléd, tetőt a fejed fölé, sőt még hagytam is hogy itt maradj! És erre neked mi a hálád? 2000 euró! Kibaszott 2000 eurót kellett volna kifizetnünk miattad! Te normális vagy? Mi volt abban a lökött fejedben amikor lelökted Flórát? Irigy voltál, mi? Mert ő nem olyan korcs mint te! Szégyeld magad! Ajánlom, hogy most rögtön elhagyd a házat és soha a büdös életbe ne gyere vissza! Menj az utcára koldulni mert oda való vagy!

- Any-

- Fogd be a pofádat és takarodj!  - ez eddig se halk hangja most olyan hangos volt, hogy összerezzenve ugrottam le az ablakból. Anyám a mellette lévő tulipánokkal teli vázámat, amit még a nagyanyámtól kaptam, mivel ő volt az egyetlen aki szeretett, megragadta és gondolkodás nélkül felém dobta. Én még sikeresen kikerültem, de a váza szilánkja megvágta a karom felső felét és a benne lévő víz fele rám zúdult. Felszisszenve a karomhoz kaptam, de még ez sem lágyította meg anyám kőszívét.

- TA-KA-RODJ!

Időm se volt gondolkozni, csak gyorsan kirohantam a "szüleim" mellett a folyósóra és le futottam a lépcsőn. Hallottam, hogy utánam iramodott anyám, így még gyorsabban szedtem a lábaimat. Lent a nappaliban Anastasia kuncogva ült a fotelben és élvezte a műsort. Anyám káromkodva megállt a lépcső felső végében és onnan kiáltott utánam, hogy rohadjak meg, meg ilyenek.

Gyorsan beleléptem a cipőmbe és le akasztottam a kabátomat a fogasról, majd zokogva kirohantam az utcára. Az eső azonnal pöttyöket rajzolt a blúzomra, mivel még a kabátomat se sikeredett felvennem, annyira siettem. A sokktól és csalódottságtól megfagyva álltam az út szélén és végignéztem, ahogy bezárták utánam az ajtót.

Remegve indultam el a legelső fedett helyre, ami alig párszáz méterre lévő kávézó fedett terasza volt. Mivel már bőven eltelt 10 óra a kávézó be volt zárva és senki sem volt ott rajtam kívűl. A legelső székre leültem és próbáltam felemészteni a dolgokat. Sose hittem volna hogy ki fognak dobni egyszer, még úgy se, hogy tudtam mennyire gyűlölnek. A félelem lassan átvette az irányítást az elmém fölött. Tudtam, hogy egyhamar nem fognak megbocsátani, sőt, az is lehet, hogy soha többé nem fogadnak vissza, és most itt vagyok az utcán, konkrétan egy euróm sincs és senki nem fogadna be magához, mivel anyám mindenkivel elhitette, hogy egy selejt vagyok. Bárhogy is lesz, amíg nem áll el az eső addig itt kell maradjak.

~~~

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki fellépett a teraszra. A fejem fájt és teljesen átfáztam a kora tavaszi időjárástól. Nehezen emeltem fel a fejemet az asztalról, de egyből megbántam. Agatha, a nagydarab tulajdonos nézett le rám megvető pillantással.

- Csak nem kidobott végre az anyád? Hálátlan gyermek! Pedig ő mindent megadott neked! Na, állj fel de most rögtön és menj innen! Összemocskolod a teraszomat! Még egyszer meg ne lássalak itt!  - érdes, fülfacsaró hangja azonnal kiverte az álmosságot a szememből. Nem mondtam semmit se, nem akartam leállni vele veszekedni, inkább csak csendben felálltam és elindultam egy teljesen random irányba és próbáltam nem sírni. Egy pillanatig még az is eszembe jutott, hogy talán vissza megyek hátha meggondolták magukat, de ezt az ötletet hamar elvetettem. Ha anyám a fejébe vett valamit akkor nincs az az isten amitől meggondolná magát.

Fáradt testtel vonszoltam magam a város vége felé, hogy elkerüljem az embereket, amikor megláttam egy hirdetést. Ez persze önmagában nem fogott volna meg, ha nem láttam volna meg rajta egy nagyon is ismerős sátort. A Magic's Cirkusz a városba van! Aki valaha is volt cirkuszban az tudja hogy ez a leghíresebb cirkusz a világon! A helyét két hetente változtató cirkusz híres a valóban elvarázsoló műsorairól és a legjobb porondmestertől akut valaha ember látott. A csak Damonnak nevezett fiatal férfi már 13 éve porondmester és a legnagyobbak legnagyobbika lett. Mindenki ismeri őt, bár a kiléte eléggé titkolt. Személyesen nem tudom hogy néz ki, de a fekete kalapja, fehér kesztyűje és a különleges ruházata miatt mindenki felismeri.

Az izgalom azonnal fellángolt a testemben. Gyorsabban szedtem a lábamat és a nagyobb kanyar után már meg is láttam a mezőt, ami a helyi gróflak mellett volt. Az állatoknak fenntartott ketrecek gondosan sorba voltak téve a  földön lévő, még fel nem állított sátor mellett. Rengetek ember járt-kelt és mindenki dolgozott. A tábla szerint már este 7-től kezdődik a műsor. 

Tudtam, hogy amire készülni fogok az valószínűleg őrület és biztos hogy beégetem magam és nem fog sikerülni, de jobb megpróbálni és elbukni, mint meg se próbálni.