Arany és ezüst

24.

Helza

-Mi a baj Helzám?..-halkan súgja fülembe szavait, egyik combján ülök, karjával szorosan tart. Pár férfi vesz minket még körül, de nem ránk figyelnek, mindenki iszik és nevet. A havi férfi bulin vagyunk, komolyan mint egy menstruáció, miért mindig nálunk tartják??... Nem válaszolok nincs kedvem..-Olyan kis morcos vagy Drága..-puszilni kezd.. oh de kurva jó, csak hogy más nőt kényeztetett még pár napja ezekkel a csókokkal. A gyilkososdit pedig jegeltük, vagyis jegelték Brúnóval, nem akarnak hallani egy szót sem erről, tagadják és csak annyit mondanak, hogy baromság az egész..
-Fáradt vagyok felmegyek...-közelebb húz magához.
-Megígérted, hogy ma nálam alszol...-tényleg, el is felejtettem, hogy ilyen hülye voltam..
-Hívd át ma inkább Annát, ő biztos bármikor szívesen nálad alszik...-megfontolatlanság volt ennyire beszólnom neki, de már indulok is fel a szobámba. 
-Maradsz.-pólómat megfogva ránt vissza ölébe, átkulcsol a derekamnál. Felhörpinti az utolsó kortyot a poharából, majd szorosan, szinte ráncigálva húz maga mellett. Nem volt mérgesség a hangjában, de akkor is megrémisztett, főleg, hogy karjain egyre jobban duzzadnak ki az erek az erősebb szorítástól, ami már nekem fáj. Kiérünk a ház mögé a medencéhez, itt már nem hallanak és nem is látnak, maga elé állít és nyakamra fog.-Mondd még egyszer!-olyan közel húz idegességtől remegő ajkaihoz, amennyire csak tud, barnás szeme feketébe váltott át és én majdnem elaléltam ettől a férfitól, bár lehet csak ijedtségemben...
-An..-Anna vette fel a telefonod mikor hívtalak... azt mondta a barátnőd...-elmosolyodik, de nem a pszichopata mosolyát látom, hanem az őszinte kis redőit.
-Drágám..-nyakamnál lévő keze gyengébben tart, a másik kezével derekamat kapja el és csípőjét az enyémnek tolja.-Nagyon naiv kislány vagy Helzus.. Csak nem gondolod, hogy mikor égen földön kerestetünk én összefekszem valakivel?-nyakamról számra csúsztatja ujját és azzal játszadozik..-Ha nagyon tudni akarod Anna a volt titkárnőm és most helyeztem át egy másik osztályra, megdugtam párszor, de egy kurva, azon kívül, hogy okos. De azt hiszem most már nem fog a cégnél dolgozni, mert nem tűröm, ha valaki a hátam mögött szervezkedik.-lepillant a pólómra, majd lerántja rólam.-Te meg hűtsd le magad Cica, mert ezt a hangnemet nem tűröm..-alsóneműben dob be a vízbe, valahogy sejtettem, hogy a hűtsd le magad után ez következik.
-Sajnálom, hogy ilyen hülye voltam veled...-a medence szélére hajtom a fejem és nézem, ahogy lekapja magáról a ruhákat, csak alsója marad rajta.
-Nem áll jól neked a féltékenység.-besétál hozzám a vízbe, átkulcsolom a derekát a lábammal, ahogy akartam ráfog fenekemre és lágyan csókol meg.
-És erre a fehérnemű szettre mit mondasz?-összevizezem haját, mire újra eldob.
-Azt, hogy baszottul nem kéne rajtad legyen..-ahogy feljöttem a víz alól újra ölébe kap és nekem nyomja merevedését. 
-Joshi..-meg kell kérdezzem mi történt a családjaink között és mi igaz a levélből, amit kaptam.., de nem tudom hogy csináljam..
-Helzám?-megsimítom arcát és mellkasára teszem a kezem. 
-Semmi hülyeség..-nem fogom megkérdezni, nem akarom, hogy haragudjon, bár a Chrisnél történt dolgok még mindig nyomnak, mintha megcsaltam volna őt.
-Na most már elmondod..-szorosabban öleli át a derekam.
-Csak kérlek ne legyél mérges, mert nem jelentett semmit és nem is akartam..-kezével erősebben markolja a fenekem és mélyre vájja szemeit az enyémbe.-Szóval csak zavart, hogy úgy érzem mindenért én vagyok a hibás, pedig csak egy kicsit nyugodt körülményeket akartam, de nem tudtam nélküled létezni és én... Én nem értem miért Chrishez mentem én csak, szóval meh-megcsókolt, de... nem akartam semmit.. Csak azt, hogy tudd..-a végére elbizonytalanodtam, lehet jobb lett volna, ha magamban tartom örökre. Fenekemen meg fog maradni a keze nyoma, ha ennél erősebben szorítja már.-Miért nem mondasz semmit? Büntess meg, vagy amit akarsz, csak szólalj meg kérlek...-nyakába döntöm a fejem, beszívom illatát és apró puszit nyomok vállára.-Nagyon szeretlek..-elhaló hangomat még a víz tisztító tompa brummogása sem tudta elnyomni, halk vízcsobogás a tengerpartra emlékeztet és a lefolyó vizet már csak a lámpafényben láthatom. 
-Nem értem hogy alapból miért mentél el.. mondtam, hogy bármi van tudunk beszélni, de látom, nálad tényleg semmit nem ér ez. És még te beszélsz a megcsalásról...-szigorú hangneme még egy kés a szívemben, csak áll már alig fog, fejét sem dönti az én irányomba. Végül elenged, majd kimegy a vízből, itt hagyott, törölközőjével és ruháival ment vissza a házba.. Arcomon már versenyeznek a könnycseppek, így hogy nincs itt, áthűltem, fázom, vacogok, pont úgy, mint most a lelkem, elbasztam. Megint. 
Sokkal fájdalmasabb ez, mint bármilyen fizikai büntetés, amit adott volna..