Arany és ezüst

25.

Mr. Dante

Megvárakoztatnak, megint. Chris még a saját otthonába sem tud pontosan érkezni.. Bár elég kényelmes ez a fotel a klubba is ilyet akarok. ahh Helzám édesem mennyi baj van veled.. Egyszer hagyná abba a kutakodást és mindenkinek jó lenne... 
Megint órámra kell pillantanom, kulcs zörgés üti meg fülem, hangjából ítélve réz kulcs, ritka már az ilyen, csak a régi ajtóknál használják. Bár ezt a házat elnézve....

-Mi a franc haver? Takarodj ki innét mégis hogy kép...-yeppel baszki, megijedt, látszik is, ahogy szorongatja a kulcsot és arcizmai csak a rémülettől rándultak össze. Vicces látvány, kis trikóban és rövidnadrágban fog meghalni... Hát de kinek mi jutott ugye..
-Csak beugrottam.. Hozzá értél ahhoz, ami az enyém. Helza a tulajdonom, a Benett gyereket nem csinálhatom ki a családja miatt, de téged.. téged senki nem fog hiányolni...-felvillanyozódom  megint,  kezem kívánja a vért, ahogy erre a két mocsokra gondolok és páros sírjukra.. elmosolyodom, rég szórakoztam..
-Mégis miért? Én nem tettem semmi rosszat inkább neked kéne elgondolkodnod, hogyan bánsz ezzel a lánnyal, mert én legalább tudom, hogy mi kell neki..-bátrabb, mint hittem, na mindegy most már idegesít a sok duma.- Ne közelíts hívom a rendőrséget!
-Jajj nekem.-tettetett ijedségemre még jobban hátrált, hát miért kell nekem ennyit sétálnom, hogy meg tudjam verni? Kis trikójánál kapom el és homlokom fején ejt sebet, ahogy a lendülettől rántok rajta egyet. Egyeltalán nem tud verekedni, pár öklös az arcába és földre is került, könyörgése nem hat meg épp elég régen élveztem ki ezeket az ingereimet. Csavart lépés a koponyájára és éppen annyira megreped, hogy bele is fúródjon az agyába. Ez túl gyors és könnyű volt, igen kevéske is elég volt ennek a mocsoknak a kinyírásához.. Még két lövés a kezébe, azzal tapogatta végig Helzát, majd szájába, hogy szétrepedjenek ajkai... Soha többé nem fog hozzá érni az én Kicsikémhez. 

"-Dante?"
-Egy takarítást kérek az elküldött címre.
"-Újra rászoktál?"-a legjobb eltakarító, akit ismerek, szépen elvégzi a munkáját.
-Csak egy kicsi probléma akadt.-felnevet, hallatszik, hogy kibont egy sört, majd már pakolászik is.
"-Tűnj el onnan, mindjárt kint vagyok. Ne legyünk ott ketten."-bontja a vonalat és én azzal a lendülettel szállok vissza a kocsimba. 

Másnap reggelre sikerült az embereimnek öngyilkosságnak beállítani a kis esetet. Hűtőmön még mindig kint volt Helza órarendje, ma kettőkor végez. Kibaszottul haragszom rá, de most már éreznie is kell a tetteinek súlyát. Iskola előtt vártam rá, mire végre megpillantottam törékeny alakját. Fekete pulóverem lógott rajta és kapucni is a fején volt, arcát eltakarta teljesen, már épp elmosolyodtam, mikor nekiütköztek így kisiklott eddigi útvonaláról és felnézett. Érzéstelen arcomra váltottam vissza és kisírt szemeibe néztem. Dugni való. Erősen azt sugalltam neki, hogy már pedig ő most ide fog jönni hozzám, bár tudtam, hogy nem is gondol másra, jó kislánynak neveltem. Remegő lábakkal közelített, oh de szeretem ezt a lányt.
-Bocsáss meg.. már vissza is adom..-elkezdte levenni a pulcsim magáról, alatta csak melltartó volt.
-Mégis mit képzelsz?-megfogtam az anyagot és vissza csúsztattam testére, közben kicsit közelebb húztam, édeskés illata beindított.- Azt hiszed a pulóverért jöttem?-bólintott, végig gördült egy könnycsepp az arcán és lenézett a földre, tökéletes rálátást nyert ágaskodó férfiasságomra és mikor kitisztult a kép inkább vissza emelte rám tekintetét. 
-Mi másért? Mármint a többit is szívesen visszaadom.. most csak ez van nálam.. de előbb kimosom, mert asszem ráfújtam véletlen egy kis parfümöt...-habog össze vissza, még jó, hogy rajta van az illata. Kezeim közé fogtam fejecskéjét és puha ajkait csókoltam.-Nem kell búcsú csók.. jobb volt nélküle... 
-Te mégis mi a faszról hadoválsz már két perce? Hm?-víztől csillogó szemei összezavarodott tekintet formáltak és úgy meredt rám.
-Hát.. hogy visszaadom a cuccaid és hogy nem kell semmi tőled... Köszönöm az együtt töltött időd és sajnálok mindent..-nevetnem kell, annyira törékeny és gyámoltalan, kúrni való kis teremtés.
-Baby neked ki mondta, hogy szakítottunk? Ki mondta, hogy add vissza a pulóverem és ki mondta, hogy búcsúzkodni jöttem? Kurvára be fogsz szállni öt másodpercen belül a kocsiba és ma este nálam fogsz aludni. 
-De..
-Nincs de. Befele!-kinyitottam a BMW ajtaját és kis habozás  után már bent is ült a Drága.-Még mindig az enyém vagy, csak hogy tudd..-lesöpörtem a kapucnit a fejéről és beindítottam a kocsit.-Mellesleg akkor csókollak, amikor akarlak, nem érdekel te szeretnéd-e. Az sem érdekel, hogy mit gondolsz, mikor valaki más ér hozzád, pont leszarom, hogy akartad-e vagy sem, minden esetben halott ember. 
-Akkor nem dobsz? Már nem haragszol?-sírós hangja még jobban ingerel.
-Oh dehogyisnem haragszom, de a szeretetem irántad sokkalta nagyobb, mint a haragom. Ez mindig így lesz Babám. De készülj fel, mert amint hazaérünk dobhatod le a ruhádat...