Az Árnyak udvara

◾◾

-Jóságos sötétség, mindenen ki fogsz akadni amit hallasz?-akadt ki a kis árny alak.

-Nem értek semmit-fogtam a fejem. Biztosan csak álmodom, igen ez lehet a kulcs.

-Mit követtem el, hogy egy ilyen gyerek árnyéka lettem, Őfelsége a király nem gondolt ebbe bele.

-Bele gondolhatnál nekem milyen egy árnyékkal beszélgetek, Milyen világ ez itt mindenkinek ilyen beszédes az árnyéka?-kérdeztem egyre jobban összezavarodva.

-Nem is vagyok beszédes és nem a többiek nem hallják az árnyékukat például ez a szörnyeteg sem hallja miket mond róla az árnyéka-válaszolja Nolsien.

Csak én vagyok képes az árnyékommal beszélni ez kész őrület, egyre inkább erősödik bennem a tudat, hogy ez az egész mi szemem elé tárul egy rossz rémálom.

-De értetlen vagy kölyök, ez nem álom minden valós mit a szemed előtt látsz oka van annak,hogy képes vagy beszélni velem régre nyúlik vissza nagyon régre-válaszolta Nolsien emberi magasságot felvéve.

-Nem értek semmit nekem ez az egész sok, ugy érzem megörűlök- ültem fel és teljesen magamba roskadtam, semmit nem értek és nem segít az sem amit magamon látok a karom és az egész testem körül valami fekete hideg örvénylik, a karjaim is hidegek és fogy az időm lassan vissza tér az "ezer arcú" szörnyeteg.

-Figyelj rám nincs sok időnk ki kell találnod a választ a talányra különben itt veszünk-fogta Nolsien árnykezei közé az arcomat.

-Nem tudom a megoldást-suttogom miközben újra hallom Xereus lépteit és idegesítő mondokáját valami sors író könyv másolásáról, ha ez igaz akkor ez az író most ki írt a történetéből. Nem lehetek ennyire szerencsétlen.

-Lejárt az idő kedves árnyvándorom, várom válaszod ezen múlik a világi tudásod szabadságod-rázta a hangja végig a testemet Nolsien alakja is bele remegett, de ugy láttam Xereus nem látta a mellettem álló alakot, vagy hozzá szokott, hogy a barlangban sötétség kavarog.

-Mondd kérlek, hogy tudod a választ, nem szeretném ha itt lenne vége az árnyék létnek hiszen csak rövid ideje élek-nyafogott az árnyékom a fülembe ami egyre inkább idegesített.

-Az árny az..-emeltem meg a hangom Nolsienre mikor Xereus félbe szakított és mint őrült arc váltások közben ördögin kacagott.

-Helyes a megfejtés árny vándor, sajnos le kell mondanom az időtlen társaságodról-szólalt meg ezután Xereus komoly hangon. Nem akartam elhinni és Nolseinre néztem aki mintha mosolygott volna az aurája megkönnyebbülés érzését küldte végig rajtam. Szabad leszek. A világról viszont semmit nem tudok úgyhogy lehet, nem sokára halott is.

-Mit szeretnél tudni-e világról, mit nem tudsz kedves árny vándor?-kérdezte mézes mázasan Xereus.

-Mindent, semmit nem tudok erről a helyről, hiszed vagy sem eddig nem itt éltem-válaszoltam.

-Érdekes, érdekes mondd fiatal barátom mi a neved? Ez a legfontosabb ebben a világban ennél fontosabb nincsen mindennek az alapja ez a későbbiekben az életedre nagy hatással lesz ebben a világban hatalmas jelentősége van annak, hogy valakinek van-e neve-válaszolta Xereus alakját gyerekre váltva.

-Ahol éltem Richard Neirn-nek hívtak, 47 évesen haltam meg-válaszoltam.

-Hm tehát egy másvilág szülötte voltál, érdekes az öreg sors író ironiája lehet, mondd Richard mi voltál a világodban? Mivel foglalkoztál?-kérdezte Xereus vékony gyermeki hangon és most a külsejéből is a gyermeki én sugárzott.

-Szürke kisegér voltam egy irodai munkás aki nem akart fejlődni vagy változtatni-válaszoltam lesütött szemmel.

-Hm azt hiszem ezt a tudásodat itt nem kamatoztathatod ebben a világban nincs ilyen feladat, viszont mielőtt alapjaiban felépítem a tudásodat a világunkról kelleni fog neked egy név-válaszolta körülöttem sétálva.

-De a..-kezdtem volna mikor belém folytotta a szót.

-Nem lehet a neved ami volt, ebben a világban nincsenek ilyen nevek és mint mondtam a nevek fontosak tehát erős név kell, mert a neved erősségtől fog függeni a fejlődésed, a tiédre legfőképpen kíváncsi leszek, páratlan faj lettél-lép elém és a lila szeme ezüstben villan mintha belém látna.

-Páratlan faj? Mi vagyok?-kédezem a sötétben kavargó hideg kezemet és Nolsient nézve.

-Mindent csak sorjában kezdjük a legfontosabbal, hm mivel nem használhatod a másvilági neved nekem kell adnom egyet neked-dörzsölgette az állát Xereus ami kicsit hihetetlen látvány volt tekintve,gyermekként áll előttem.

Meg akartam szólalni mikor hirtelen szürke láng jelent meg Xereus szemébe és fülig ért a mosolya.

-Meg van én Xereus Lear a következő nevet adom neked Tharyn Tornh a mai naptól fogva a gonoszság és az árny gyermeke viseld neved büszkén ám senkinek nem mondhatod el saját érdekedben azt amit a származásodról ki olvastam-válaszolta Xereus.

-Tharyn Tornh -ízlelgettem az új nevem.