☆Creepypasta☆

Pókok

Én is egy vagyok azok közül az emberek közül akik teljes szívéből utálják a pókokat. Persze.. valaki csak a kaszástól is megijed valaki csak attól ami tényleg csinál is valamit. Régen nem féltem ezektől az izéktől, imádtam velük ilyesztgetni a többi lányt az osztályban vagy éppen a hugomat. Bár remélem ők nem találkoztak azzal amivel én is azon az éjszakán..
Egyedül élek már lassan 2 éve, szeretek egyedül lenni de néha nehéz, néha félelmetes és szomorúnak érzem. Így történt pár hónapja amikor itthon voltam egyedül, ültem az ágyamon és egy könyvet olvastam nagyon bele tudok merülni ha valami igazán érdekes könyvet olvasok igazából ez az egy is annak számított csak éppen valami nem hagyott nyugodni. Nem tudtam mit kezdjek magammal aludhattam volna már késő volt holnap munkába kelett volna mennem. Letettem a kezemből a könyvet és lassan végignéztem a szobán, üres volt nyilván nincs sok cuccom amit bepakolhatnék. Egyedül az olvasó lámpám világította meg a szobát pici fényével és persze a hold fénye, az ágyam közvetlen az ablak melett volt, nem húzom le mindig a redőnyt jó éjszaka nézni a csillagokat és a holdat miközben elmerülök a gondolataimban. Egy társasházban lakok az 5-en szóval nehezen lehet belátni a szobába. Néztem magam elé és gondolkoztam, a lámpát is lekapcsoltam és elfordultam a fal felé így hátam a fekete üresség felé nézett. Nem vagyok az a fajta aki félne a sötétben vagy bármi de ez olyan más volt. Gondoltam csak a fáradtság miatt, ezért behunytam a szemem és próbáltam aludni. Pár óra múlva nyitott szemmel bámultam a falat, nem aludtam el még mindig. Szemeimen éreztem a fáradtságot de egyszerűen nem ment.. nem..

Aztán észrevettem. Szépen..lassan..mászott végig a falon egy picike fekete pók..hogy mi? Soha életemben nem láttam ilyen fajtát, nem is úgy néz ki mint ami szobába való. Próbáltam vele nem foglalkozni és csak néztem ahogy mászott aztán szépen lassan egyre több..és több..
Felültem az ágyamon és néztem őket az ablak felé rohantak érdekes látvány volt ami azt illeti.
Felkapcsoltam a lámpám és felálltam miközben bámultam a pókokat éreztem hogy a lábamon mászkálnak, nem zavart ha már meghalok úgyis mindegy, álltam ott csendben és néztem. Minden egyes pók az ablakomra mászott eltakarva ezzel azt a kevés holdfényt ami az ablakon beszűrőrött. A lámpámbol... a lámpámbol kitört az égő..nekem ..fogalmam sincs hogy ki történt abban a pillanatban.
Álltam és bámultam előre.
Olyan gyorsan történt minden.. lassan kezdtem hátra lépni amikor megpillantottam.

Megpillantottam az ágyam alját, ahonnan egy hosszú fekete vastag pók láb látszódott ki, lefagytam. Néztem egy pontra miközben az az izé kimászott az ágyam alja alol.

Mi ez?.. kérdzetem magamban.
Hosszú fekete lábaiból nyolc darab volt mindkét oldalán 4 ,mint egy rendes pók igaz? Csak kicsit nagyra nőtt. Nem? Hát..drága olvasó ami azt illeti nem.
A feje egy emberi fej volt nem levágva volt, nem is odavarrva. Egy részből állt semmi hiba. Nem volt haja, még csak azt sem lehetett megállapítani hogy férfi vagy nő lehetett, el volt torzulva az arca teljesen. Rám emelte tekintetét es morogni kezdett valamit értelmetlenül. Száját kinyitotta amiből újabb pók áradat szaladgált össze-vissza a szobámban. Nem tudtam mi fog velem történni ezután. Az az izé elkezdett felém rohanni és-

És?

És semmi. Nem emlékszek semmire. A következő dolog ami meg maradt hogy ugyan úgy állok azon a helyen a szobában. A nap már felkelt. Tudtam hogy ez az igazság, lehet nem hisztek nekem de ez az igazság. Végig néztem a szobán, ugyan olyan volt min tegnap amikor még minden normális volt ,egy dolgot kivéve. Lehajoltam és benéztem az ágyam alá, pókhálók. Pedig nem rég takarítottam. Pókháló volt de póknak semmi nyoma..hm..erdekes..

Azt hiszem talán mára ennyi kedves olvasóim..de várjunk csak..
Mi ez a fekete dolog az oldalamon?. Olyan mint egy pók láb..