Ekhoe, miért pont én?!

21. rész |hogy van a...|

Teltek múltak a napok mi pedig egyre izgatottabbak lettünk az ultrahangal kapcsolatban. Lassan Április, mi pedig Április 3-ra kaptunk időpontot. Jelenleg Március 28-adika van. Andris egyre több koncertet vállal, hogy több pénzünk legyen, igaz véleményem szerint most is pont elég van. Ő mindent megakar neki adni... Amióta tudja, hogy babánk lesz azóta 1x állt be, de akkor is csak azért mert felbaszta magát az új albumon. Irtó büszke vagyok rá és azthiszem ő a megfelelő apa a gyerekemnek.

Március 28.

Andris még mélyen aludt mikor felébredtem. Hajnali 3-kor ért haza szóval egy ideig még aludni is fog. Felkeltem mellőle és kimentem a konyhába egy pohár vízért. Miután azt megittam elmentem mosdóba. Amint leültem a wcre láttam, hogy csupa vér vagyok.
Nem, ez nem lehet...
A szívem szinte darabjaira hullott és csak halkan potyogtak a könnyeim. Nem tudtam felfogni, hogy mi történik. Fel álltam lehúztam a wct és felöltöztem. Kezet mostam nagy nehezen mert éreztem, hogy elfogok ájulni. Kimentem a fürdőből és az ajtófélfának dőlve lecsúsztam a földre. Kezeimbe temettem az arcom és csak hallkan sírtam.
Már nem tudom mióta sírtam mikor hallottam, hogy Andris felkelt. Nem volt erőm felemelni a fejem kezeim közül. Könnyeim patakban fojtak végig az arcomon.

|Andris szemszöge|

Felkeltem de nem volt mellettem Nina. Mostanában állandóan geci korán kel. Nem értem mi van vele. Talán a nem tud aludni a baba miatt.
Felkeltem az ágyból majd a konyha felé vettem az irányt. Megtorpantam az ajtóba mikor megláttam Őt a fürdő ajtó előtt zokogva. A szívem egyre hevesebben vert és most egyáltalán nem jó értelemben.
A legrosszabbra gondoltam...

-a kurva életbe -mondtam hallkan majd oda rohantam hozzá és csak szótlanul magamhoz öleltem. Fejét a nyakamba fúrta és úgy potyogtatta könnyeit. Borzalmas volt így látni.
Csak öleltem és a fejét simogattam óvatosan.
-Andris -suttogta zokogva
-hm?
-m-megjött -mondta ki nagynehezen halkan
-hogy tessék?! -váltam el tőle -ugye most csak viccelsz -gyűltek könnyek a szemembe
-nem -mondta erőtlenül
-ugye nem halt meg? -kérdeztem hallkan
-nem tudom Andris, nem tudom -mondta majd vissza döntötte a nyakamba a fejét
-figyelj Bby -emeltem fel a fejét -nem tudom mi történt és miért de azt igen, hogy a gyerekünk még él. Biztos vagyok benne.
-de Andr....
-nem Bby, hidd el. Bemegyünk a sürgősségire
-szeretlek -suttogtam
-szeretlek -csókolt meg

Át öltöztem hipergyorsasággal és már futottam is az előszobába ahol már Andris várt. Felhúztam a cipőm majd bezártuk az ajtót és a kocsiba siettünk.
Andris beindította a motort én pedig Tiffanyt kezdtem tárcsázni.

-szia Szívem, hogy vagy? -köszönt a telefonba az említett személy
-szia... Egyedül vagy?
-nem, itt van Marci is
-mindegy nem baj...
-szóval?
-megjött -mondtam halkan
-bazdmeg -csuklott el a hangja
-most megyünk a sürgősségire
-5 perc és indulok, szólok Marcinak
-köszönöm -mondtam halkan
-most le teszem oké? Szia! Kitartást
-köszi, szia

-na? -kérdezte ingerülten Andris
-jönnek mind a ketten
-szuper -mondta majd fújtatott egyet
-gecire nem vagyok nyugodt -dörzsöltdm meg az arcom
-ezt valahogy át tudom érezni -mondta, majd bekanyarodott a sürgősségi parkolójába

-jó reggel! A párom terhes és valami nincs rendben a babánkal. Tudna segíteni kérem? -ment oda Andris a portáshoz
-jó reggelt! Persze, egy nevet szeretnék kérni
-Svatok Jadranka
-3 emeleten várakozzanak. Ott fogják önöket szólítani -mondta a monitort figyelve
-nagyon szépen köszönjük -mondta Andris majd mind a ketten elindultunk az említett emeletre

-Svatok Jadranka -jött ki az egyik szobából egy 50-60 körüli nő. Már fél órája itt vagyunk és már gecire unom

Felálltam majd a nőhöz siettem, mögöttem Andrissal. Beléptem a szobába majd lefektetett a nő egy asztalra. Elkezdte ultrahangal nézni a babát.

-itt nincs semmi probléma -mondta a nő
-dehogynem! Hát menstruál -kapta fel egyből a vizet Andris
-igen, ez az első pár hétben normális
-komolyan? -kérdeztem meglepődve
-igen, de ez valószínűleg nem fog sokáig tartani
-akkor teljesen egészséges a gyerekünk?-kérdezte félve Andris
-teljesen egészséges
-akkor mehetünk is? -kérdeztem
-igen, de egy következő időpontot azért adok

Kaptunk időpontot, majd megköszöntünk mindent és elindultunk ki a teremből. Ahogy kiléptünk megláttük Kubakékat. Egyből felugrottak a székről és felénk siettek.

-Jadka! Jadka, mi történt? Jól van a baba? Egyáltalán te jól vagy? -halmozott el hirtelen a kérdésekkel Fanni
-teljesen jól van a baba és én is. Elvileg ez most még normális -mondtam
-úristen Szívem, annyira megrémisztettél- ölelt meg majd Andrisék is lepacsiztak
-bazdmeg tesi, majdnem meghaltam úgy beszartam -nevetett Andris
-ezt valahogy megtudom érteni Ekike
-viszont mi nem zavarunk tovább most, hogy így minden rendbe jött -mondta Tiffany
-jól van -mondtam, majd megöleltem mind a kettőjüket
-vigyázz magadra, te pedig vigyázz rá-mutatott Kubak először rám, majd Andriskára
-így lesz tesi -pacsiztak le

Kubakék elmentek mi pedig leültünk a székekre. Muszály volt már leüljek egy kicsit ezek után.

-mondtam Bby... Minden rendben van-döntötte a homlokát az enyémnek
-azért te is megilyedtél, ne tagadd-suttogtam
-tény, de hittem benne, hogy Tircs a gyerek és geci erős -nevetett büszkén
-ja, hogy te vagy az... -nevettem

Nem tudom, kinek, hogy tetszik ez a terhességes dolog. Nem vagyok biztos benne, hogy ez mindenkinek tetszik. Megköszönném ha leírnád kommentbe a véleményed róla🤍