Ekhoe, miért pont én?!

31. rész |tarumatizált|

-szóval azt mondod, hogy a makréla az egy hal -töprengett René, egy majdnem, hogy vízparti étterem taraszán. Kipakolás után egyből idejöttünk.
-tesó, mert szerinted mi? -nevetett Andris
-én esküszöm valami egzotikus húsra tippeltem -lapozott egyet az étlapban
-te hülye vagy -állatípottam meg, mire Andris elröhögte magát
-te ne röhögjél, mert ugyan olyan hülye vagy mint Ő. Ketten értek egy felet-mutogatott Hédi
-tesó, kuss -csitította René Andrist mikor megjött a pincér. Amúgy a pali, nagyon nem szimpatikus. Komor és undok az aurája.
-szóval akkor mit eszel? -fordultam Hédi felé
-tenger gyümölcse pizza
-Andris?
-milánói
-René?
-hát... Geci, nem tudom. Ilyen grillezett rákot rízzsel. Az úgy kajak, jól hangzik.-csukta be az étlapot

A pincérnek felsoroltam az ételeket, amit nagyjából meg is értett.
Az ételeket viszonylag gyorsan ki is hozták, míg mi hosszasan beszélgettünk a következő OTL Campről, ami egészen fontos esemény lesz az életünkben Andrissal, mégpedig mert a kisfiúnk első találkozása az egész bandával.

-ez geci jó volt Bby -terült el a széken René, fizetés után
-ugye? Szerintem is -válaszolt Andris fújtatva
-buzik -nevettem
-na jó, ez volt a végszó -állt fel nevetve Hédi. Én lepihenek inkább a szálláson. Majd jövök -küldött a levegőben felém egy puszit
-megyek én is -állt fel René
-csao -intett Andris
-jó pihit -kiáltottam utána

-elmegyünk sétálni? Lassan naplemente-nézett rám mosolyogva Andris
-hogyne -álltam fel boldogan -csak ne messzire mert azért annyira nem vagyok fitt hozzá jelenleg -nevettem.
-majd viszlek a hátamon
-az tényleg nagyon jó lesz -nevettem, miközben ő is felállt, majd kisétálva a teraszról, egy hosszú partmenti sétányra léptünk ahol el is indultunk. Andris összekulcsolta az ujjait az enyémmel, mire akaratlanul is elmosolyodtam

-annyira izgulok már -mondta mosolyogva -remélem nem leszek rosszul majd a szülésnél -sóhajtott
-azt nem tudom, de azt biztosra tudom állítani, hogy én igen -nevettem
-az pedig a másik. Félek, hogy elbőgöm magam, ahogy szenvedsz.
-de hát ez természetes, hogy nem mosolyogva fogok megszülni
-igen, de a tudat, hogy nem tudok rajtad segíteni sehogyan az már most geci undorító.
-tudom, hogy ez neked is nehéz lesz és valószínűleg fordított esetben én is így érezném magam, de nekem nagyon sok energiát és bíztatást adna az ha ott lennél mellettem. Lehet, hogy kicsit csalódnék benned ha kint lennél-mondtam hallkan a végét. Magamnak is gáz azt bevallani, hogy csalódnék benne a szülésnél.
-bent leszek, és melletted fogok lenni minden egyes másodpercben, és fogni fogom a kezedet. -mosolygott rám édesen
-köszönöm -néztem rá hálásan -na és végül eldőlt, hogy mi hogyan lesz a Campen?
-Szeba múltkor azt mondta, hogy más lesz a hely mint tavaly volt és nem tudunk 5 naposat beszervezni
-igen, eddig én is megvagyok
-ott aludni ők nem fognak ott tudni, de mi Staff igen. Geci, szar ez így de mindegy
-ezt most nem értem. Mi ott tudunk aludni, de ők nem. Ez mekkora egy buziság
-ugye? -nevetett fel -faszom, hogy nem tudunk szervezkedni
-jó ez nem meglepő, OTL Camp Light-idéztem fel az elbaszott Camp, megoldás Campjét nevetve. Ez kaotikus...
-tudom... Baszod, Anna már belebolondult. A tag, hallod tiszta pszicho lett. Felhívtam múltkor azt, ott üvöltözött velem.
-basszameg -sütöttem le a szemeimet. Nem... Kurva életbe, hogy egy dolgot akartam elkerülni. Egy dolgot akartam elkerülni és elsőnap már kibasz velem az életem. -Andris menjünk innen -nyögtem ki
-de mit látsz? Mi van? -kapkodta a fejét, de hisz fölöslegesen mert úgysem látja azt amit én.
-az anyám és az apám -mutattam óvatosan a két személyre aki kb 100 méterre állt és beszélgetett egymással.
-basszameg -ismételt meg idegesen -ha most megfordulunk magunkra vonjuk a figyelmet -mondta suttogva
-Kislányom! -kiáltott fel boldogan az életem eddigi legundorítóbb hangja. Legszívesebben mentem elhánynám magamat most, ebben a percben. Felénk közeledett a mogorva apám kíséretében aki semleges arccal követte anyámat. Az "anyámat".
-sziasztok -motyogtam. Félszemmel Andrisra pillantottam akinek az arca kissé eltorzult azthiszem az idegtől. Szorosan fogta a kezem
-hát milyen régen láttunk már téged! Mennyit változtál -játszotta a jópofit, majd közelebb lépett és széttárta a kezét, hogy megölelhessen, de Andris hirtelen elengedte a kezemet és határozottan eltolta tőlem. That's it!
-fiatalember! Esetleg megkérdezhetem, hogy kimaga? -érdeklődött apám
-hogyne -próbált mosolyogni. -az unokájának az apja lennék, ha lenne unokája, de sajnos magának az nem lesz -nevetett fel kárörvendően
-te terhes vagy?! -lángoltak fel anyám szemei, na visszatértünk ugyan oda
-nem, csak belém raktak egy görögdinnyét. Szerinted?! -nevettem fel idegesen
-te felcsináltattad magad egy idegennel?!-csattant fel apa
-miért csináltattam volna fel magam?!-kérdeztem az idegtől nevetve
-miért nem jöttél vissza hozzánk és egyáltalán ki ez a fiú? -kérdezte anya gondterhelt arcal. Naív...
-megmondtam, hogy többet a neveteket sem akarom hallani azok után amiket tettetek. Felnőtt vagyok, azt csinálok amit szeretnék és amit jónak gondolok. Ő-mutatattam Andrisra -3 éve a barátom, most pedig a gyermekem apja
-és te erre büszke vagy? 20 pár évesen már terhes vagy?
-kimondottan igen -bólintottam
-de nálunk tudod, hogy sokkal több mindent megkaphatnál. Milyen tökéletes életed volt régen. -álmodozott
-szarok a pénzedre. -nevettem fel
-hogy képzelted ezt? -kérdezte ingerülten apa. Andris a kerekamnál fogva kissé magához húzott idegesen.
-mit is? Felnőtt nő vagyok. Ha el akarok költözni akkor elköltözök. Ha akarok egy gyereket akkor megbeszéléssel, de lesz gyerekem. Mert készen állok rá, és ezt baszottul nem ti fogjátok korlátozni akik egy gyereket kiskorától úgy nevelnek, hogy testi fenyítést és bántalmazást hajtanak rajta végre. Adj hálát az Istennek, hogy nem jelentettelek fel-mondtam idegesen az apámnak
-azt próbáld csak meg -jött felém mire Andris mégközelebb rántott magához, így már szinte ölelt, én pedig erősen tartottam magam, hogy ne törjek ki zokogásban.
-oké! Még egy lépést tesz, kibaszott nagy baj lesz -fenyegette Andris
-igen? -nevetett fel -na micsoda? Talán megütsz? Vagy talán elkábítasz? Megkéselsz? Mi lesz kisgyerek? -jött egy lépéssel közelebb mire Andris hirtelen a Supreme táskájába nyúlt majd 2 másodperc alatt kapott elő egy pisztolyt. Baaah... Ezt még múltkor vettük amikor ment Viskookhoz, én pedig elkísértem. Biztos voltam benne, hogy egy pillangót vesz elő de úgy nézki, hogy nem.
-na? Ki szeretne először golyót a fejébe? Hm? Lehet választani! -mutogatott a pisztollyal -ön vagy ön?
-tedd azt le -mondta szigorúan apám. Anyám szorosan mellette állt mint én Andris melllett, csak annyi volt a különbség, hogy bennünk több szeretet volt mint, bennünk egész életükben
-mi van ha nem?
-feljelentelek. Illegális pisztolyt tartani közhelyen vagy alapból bárhol, engedély nélkül -fonta össze a melle alatt a kezeit
-tényleg? Nem tudtam, ne haragudjon-nevetett fel -azt viszont szerencsére tudom, hogy a gyerek bántalmazása komoly büntetéssel jár itt
-nem tudsz te semmit
-gondoljon amit csak akar, nekem mindegy, hogy mit csinál, csak hagyják békén a családomat. Soha többet, még hallani sem akarok magukról. Érthető?!-kérdezte ingerülten-érthető?!-kiáltotta mire összerezzentem. -takarodás -ledítette meg a pisztolyt -most! -kiáltotta újból, mire apám megragadta anyám kezét, majd erőszakosan vonszolta az ellenkező irányba. Nekem lefolyt az első könnycsepp az arcomon, majd a második is miközben kezdtek eltűnni a távolban. Ez miért történt meg?!
-Baba -húzott szorosan magához -semmi gond nincsen -suttogta amikor a mellkasába fúrtam a fejem sírva -nem lesz több ilyen soha. Soha nem fogom engedni, hogy a közeledben legyenek. Soha -suttogta a hajamba, ahogy ráhajtotta a fejét az enyémre
-utállom az életem -zokogtam
-Bébi -tolta el a fejem. Az arca rémült volt. Már egyáltalán nem az az ideges arc mint fél percel ezelőtt. -rengeteg csodállatos barátod van, egy párod aki az életét adná érted bármikor ha kell, a gyereked a hasadban fejlődik és egy hatalmas házunk van ami csak a miénk. Nem ronthatja el mind ezt csak két ember, akik mellesleg nem mi vagyunk. Ne viccelj -simogatta az arcomat, mire csak vissza bújtam az ölelésébe
-szeretlek -motyogtam