Ekhoe, miért pont én?!

26. rész |apa lánya|

-akkor 2 hét és találkozunk -ölelt meg anya
-igen -öleltem vissza -vigyázzatok magatokra addig is
-ti is és vigyázz Andrisra -nevetett

Oda mentem Lilihez és legugoltam hozzá

-nem akarom, hogy elmenjetek -mondta szomorúan
-én sem akarlak itt hagyni de 14 nap múlva jöttök hozzánk és akkor megint találkozhatunk -öleltem magamhoz majd ezzel a mozdulatommal rám is mászott így már rajtam lógott. Vele együtt felálltam és megint bele fúrta a fejét a nyakamba.
-tudod mit? Ha jöttök hozzánk akkor megszivatjuk valamivel Andrist oké?-simogattam a fejét
-oké! -kapta fel a fejét

Nehezen de meg nyugtattam Lilit és mindenki elköszönt mindenkitől. Ezáltal felszáltunk a gépre. Andris szokásos szunyáját megejtette ami most 4 órát vett igénybe, majd már Magyarországon azaz Pesten leszálltunk a gépről. Most egyből megtaláltunk az autót.

-nah, akkor most van 1 hét pakolás, aztán jönnek anyáék és baba neme buli és aztán babaszoba projekt indul-vázoltam fel a tervem
-kezdek félni -nevetett Andris
-ne legyél köcsög, vald be, hogy te is várod -néztem rá
-nyilván várom Szerelmem, de úgy is tudom, hogy lány lesz -nézett rám ő is majd leültünk a kanapéra s, nem foglalkozva a sok bőrönddel
-miért vagy ebben olyan biztos?-nevettem
-mert ha lány lesz akkor ugyan olyan gyönyörű lesz mint az anyja -mondta csillogó szemekkel
-mondtam már, hogy nekem van a világ legaranyosabb barátom? -csókoltam meg mosolyogva
-mondtam már, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy nekem van a legszebb barátnőm? -kérdezte mosolyogva majd vissza csókolt
-szeretlek -döntöttem a mellkasára a fejem, amit ő egyből simogatni kezdett
-tudod Nina, én nem gondoltam volna amikor megismertelek, hogy melletted leszek a legboldogabb ember és veled leszek az életem legboldogabb szakaszában végig, tőled lesz gyerekem és bármi történik te ott leszel mellettem és támogatsz -simogatta még mindig a fejem
-sosem tudnálak cserbenhagyni -pusziltam meg a mellkasát-te vagy a mindenem és veled érzem magam és magunkat biztonságban
-még jó -nevetett
-sose volt még olyan veszekedésünk ami nagyobb lett volna, pedig majdnem mindenkinél van ilyen
-azért mert kiegészítjük egymást az életben, és ha van valami konfliktus akkor higgadtan megbeszéljük, nem leordítjuk a másik fejét -magyarázta Andris
-valahogy nem tudom elképzelni, hogy veled ordibálok -nevettem
-én igen, és durrva lenne de amúúgy-húzta el az ú betűt -kurva szexi lenne -nezett rám megvilágosodott fejjel
-próbáljuk ki? -emeltem fel a fejem
-ááá nem azért mondtam, nem azért mondtam -tolta vissza a fejemet a mellkasára
-te tudod -rántottam vállat

3 nappal később

-ez egy kész merénylet Kubak -nézte Andris az egyik szekrény leírását. Kitaláltuk, hogy kell a mi szobánkba még egy szekrény ahova rukunk úgy mindent is.
-hát tesi ezt ha mi összerakjuk akkor minimum egy pizzát ide kell rittyenteniük a nőinknek -nevetett -halltod Tiff?-üvöltött Tiffanyinak aki a konyhába segített nekem berendezkedni míg Hédi a Fürdőben csinálta ugyan ezt
-nem! Most, hogy mondod nem hallom
-csak mondom -mentem ki a nappaliba Andrisékhoz -hogy én ma nem fogok süti se főzni, ezt előre leszögezem mielőtt itt világot akartok velem váltani
-mh, akkor rendelsz? -kérdezte boci szemekkel Andris
-persze -bólintottam mire Andris a kezeit felém nyújtotta ezzel jelezve hogy menjek oda.

Oda sétáltam Andrishoz majd megöleltem. Vissza ölelt és az egyik kezét a derekamra a másikat pedig a fenekemre helyezte. Belepuszilt a hajamba majd állam alá nyúlt ezzel kényszerítve hogy a szemébe nézzek. Ahogy a gyönyörű két szempárjába néztem elfelejtettem mindent hirtelen. Ez az a tipikus érzés amikor annyira szerelmes vagy, hogy még azt is el tudod felejetni ha vele vagy, hogy fiú vagy lány vagy. Lassan megcsókolt én pedig egyből vettem az adást és vissza csókoltam. Nyelve bejutást kért a számba amit meg is adtam neki. Tarkójára vezettem a kezem majd a hajába. Lassan elvált tőlem és neki döntötte homlokát az enyémnek.

-kurvára szerelmes vagyok-mondta miközben mélyen a szemembe nézett
-kurvára szeretlek -adtam egy puszit a szájára
-szeretlek -mosolyodott el majd legugolt és a hasamra adott egy puszit.-szeretlek-suttogta majd rá döntötte a fejém a hasamra. Csak néztem Andrist és azon gondolkodtam, hogy mennyire jó apuka lesz és, hogy hogy tudtam ilyen jó emberbe beleszeretni. Ezt a pillanatot egy nagy rúgás zavarta meg. Andris felkapta a fejét én pedig csak sokkosan néztem rá. Még sosem éreztem, hogy rúgott volna a baba.

-Kincsem -csókolt meg nevetve -ez tudod mit jelent -nevetett -apás lesz
-ki gondolta volna -nevettem a könnyeimmel küzködve
-én mindig is tudtam -rántott vállat
-ja, hogy te vagy az -nevettem majd letöröltem azt az egy-két könny cseppememet ami nem azért volt mert szomorú vagyok, hogy apás lesz hanem mert így már közelebb érzem magam a gyerekünk felé.
-mindjárt jövök -mentem a konyhába a telefonomért, hogy elmeséljem anyának.

-szia Szívem, miújság? -szólt bele a telefonba anya. Annyira megnyugodok ha vele beszélek, ő tényleg olyan mintha az anyám lenne.
-Szia Anya, nem hiszed el mi történt-nevettem
-fogadjunk, hogy ebben a dologban is Andris áll -nevetett
-mondhatni igen. Szóval vettünk egy szekrényt itthonra és Andris és Marci megpróbálta összerakni. Egyértelműen nem ment nekik. Oda mentem Andrishoz, megölelgettem elmondtam neki, hogy mennyire szeretem majd legugolt a hasamhoz és puszilgatni kezdte. Ahogy rá rakta a fejét a hasamra úgy rúgott egyet a baba.
-neee, megvolt az első rúgás? -kérdezte anya boldogan
-igen, és ez tudod mit jelent
-apás lesz, a francba
-igen -mondtam szomorúan de mégis mosolyogva
-nem baj, ez még változhat Szívem
-hát, ja majd meglátjuk. Na de jól van Anya én most leteszlek mert kéne segítsek a többieknek
-jól van akkor majd megyünk pénteken
-okés sziaa

-aloha -mentem vissza Andrishoz
-Kis Tetű kifeküdt -mutatott a kanapén fetrengő Kubakra
-hogy haladtok?
-figyelj mindjárt kész, ez papír nélkül esküszöm, hogy könnyebb -nevetett
-örülök, mit kell még áthozni?
-a te gardróbodat és kész vagyunk
-arra van esély, hogy ma áthozzunk mindent?
-szerintem van