SÍKVÖLGY (18+)- [J.J.K. FANFICTION]

1. - Temess el élve...

Nem mindig díjaztam a bukósisak használatát. Persze,  az embereknek hasznos volt és valóban megmenthette őket a sérülésektől,  ám én bezárva éreztem magam tőle és ez zavart. Szerettem az arcomba csapódó friss levegőt és alig vártam már, hogy a házam elé érve megszabadulhassak a zavaró tényezőtől. A kelleténél talán gyorsabban hajtottam az utolsó száz méteren, hogy nagyot fékezve, az első kerékre állva állhassak meg, majdnem elgázolva az elém lépő magas srácot. Annak ellenére,  komoly kárt nem tudtam volna okozni neki, lekapva fejemről a bukót,  dühösen néztem rá.

- Anyád téged tutira szatyorban hordott az óvodába – jegyeztem meg kitámasztva a járgányt, leszállva róla.

Nem válaszolt, amit furcsálltam. Gyermekkorom óta ismertem ezt az idiótát és mindig mindenre volt egy csípős visszavágása, ezúttal mégis szokatlanul csendesen állt, fenekét az alacsony, fehérre mázolt kerítésnek vetve, ujjaival az ajkát díszítő piercinget piszkálva, másik kezét zsebébe süllyesztve, amiből tudtam, valami nincs rendben.

- Holnap reggel elfog jönni a tanács – mondta bárminemű üdvözlés nélkül.

Frusztrációm elrejtve a kesztyűm lehámozására koncentráltam. A tanács nem állított be csak úgy minden ok nélkül. Gebasz lehetett, ha éppen engem akartak meglátogatni és gyanítottam, nem kávézgatni terveznek. Elnyomtam az ösztönös kényszert az ideges morgásra  mely torkomat kaparta,  majd felnéztem rá. Sötét szemeiből áradt a nyugtalanság és ez még inkább ingerelte nem létező nyugalmamat.

- Mit akarnak itt? – tártam szét karjaimat kérdőn, miután az ülésre dobtam kesztyűimet. 

- Csak... csak ígérd meg nekem Corrie, hogy nem hagyod magad befolyásolni és bármi történjék, te vagy a legjobb barátom – beszélt ijesztő komolysággal,  ami szintén szokatlan volt tőle.

- Jake... – kezdtem volna, de leintett.

- Együtt nőtünk fel Coral. Jobban ismersz, mint a saját anyám. Pontosan tudod, hogyan érzek irántad. Kérlek, ezt mindig tartsd szem előtt. Egész életemben úgy éltem, hogy mindig téged helyeztelek előtérbe és kivételesen arra kérlek,  egyszer te is tegyél ugyanígy.

Szavai teljes mértékben összekuszáltak. Hajnal volt, egész éjjel dolgoztam, noha a magamfajtának ez meg sem kottyant,  mégis a fáradtság számlájára írtam értetlenségemet. Nehezebben forgott az agyam és hirtelenjében fogalmam sem volt, mire célozhat, mit akarhat ezzel a szívhez szóló beszéddel.

- Baj van? – érdeklődtem végül,  mire bólintott, bennem pedig azonnal úrrá lett a kényszer,  megnyugtassam - Ne fossál! – léptem hozzá közelebb,  megpaskolva vállát bíztatóan – Ha ránk akarnak varrni valami szarságot, motorra pattanunk és elhúzunk innen.

- Tényleg megtennéd értem? – tudakolta reménykedve.

- Persze Jake. Bármit – vágtam rá gondolkodás nélkül.

Jaken tisztán látszott, fél és ez az őrületbe kergetett. Talán egyszer fordult elő hasonló szituáció, amikor anyám évekkel ezelőtt arról folytatott tárgyalásokat Mrs. Kimmel,  hogy összeházasít a fiával. Na akkor aztán volt ám cirkusz.

- Te tudod, miért jönnek - állapítottam meg váratlanul.

- Gond van a falkával – felelte kurtán – Az Alfa elhunyt és új vezetőre van szükségük – fejtette ki.

- Hát az szopás – jelentettem ki frappánsan- De nekem ehhez kurvára nincs semmi közöm. Nem vagyok falkatag és mindenki tudja, hogy amint megkapom a jóváhagyást,  elhúzok erről a helyről a francba.