Az életem, avagy a teljes káosz

Nos ez vagyok én

Reggel van, 4:44... Kinyomom az ébresztőt. Még egyszer megszólal csakhogy most már 5:40 van. Kezdődhet a káosz. Rohanok, először a szekrény, utána a konyha, a mosdó és ránézek az órára 6:40 már rég a kocsiban kéne ülnöm. Anyám megint mérges lesz, már nem igazán érdekel valamiért mindig mérges, szerint én vagyok az oka. Felveszem gyorsan a sárga tornacipőm, be sem kötöm a cipőfűzőt, nincs rá időm. Be szállok az autóba és már úton is vagyunk. Tata, anya és én. A bátyám már rég nem jön velünk, tavaly végzett a gimivel. Én már másodéves vagyok, lassan ennek is vége. Hamarosan itt a nyári szünet, már csak ez a mentsváram. Tata az apukám, kb 6 éves korom óta ennek hívom, nem bánja. Ő detektív, anyukám pedig orvos, a bátyám is orvosnak készül. És én? Én a káoszért élek.

Már a suliban ülök. Nehéz figyelni az órákon, nem tudom miért. Mindig is így volt. Elkalandozom vagy nem is tudom, csak valamiért nehéz. Azon kapom magam hogy már megint rajzolok. Általánosban kezdtem azért mert nem voltak barátaim, később lettek csak nem voltak a legjobbak. Egy kivételével, vele még mindig jóban vagyunk.

A tavalyi év rohadt nehéz volt. Túl sok változás, új helyek, új emberek, minden ami a gimivel jár és a hab a tortán hogy csak tavaly költöztünk ide.  Most már azért egy kicsivel jobb, vannak barátaim is és egy bandám. Én vagyok az énekes. Gitározni is tudok de csak néha-néha ugrok be, ha esetleg a gitárosunk Kian beteg vagy nem ér rá. A dobos Jess, a basszus pedig Max és ott van Red. Red, ő az én múzsám, már egy pár hónapja együtt vagyunk. Pontosan 3 hónapja és 5 napja.  Imádom őket, talán csak miattuk vagyok még itt. Mármint miattuk vagyok még életben. 

-Ethan... maga megint nem figyel - felkapom a fejem. Bazmeg. Legalább most Ethannek hívott nem úgy mint a múltkor.

-Bocsánat Mr. Gray- bűnbánóan fel nézek a fizika tanáromra. Ő csak mogorván lenéz rám

-Maradjon óra után- hát ezt nem hiszem el, anyám meg fog engem ölni ha ezt megtudja. Csak bólintok. Egy pár perc múlva már ki is csöngettek, oda sétálok Mr. Gray asztalához. Kinyitom a számat hogy még egyszer bocsánatot tudjak kérni, de ő előbb megszólal mint én. Megint elmondott egy monológot arról hogy jobban oda kéne figyelnem még akkor is ha jó vagyok fizikából, meg hogy ebben lehet a jövőm. Végül azért hogy békén hagyjon elvállaltam egy fizika versenyt. Rohadtul nem kellet volna.