A halott tó környéke

1.

Egyetem. Sok a dolog az már biztos. Utolsó évemben járok legjobb barátommal,Jeonginnal. Nem egy idősek vagyunk de én tavaly megbuktam ezért kerültem lejebb. Ha pozitívan nézem a dolgokat jó,hogy megbuktam mivel tudok majd segíteni Jeonginnak.

-SEUNGMIN!-hallottam meg a vöröshajú barátom hangját az aula végéről.
-Igen?-megfordultam tengelyem körül így észleltem barátom arcán lévő levakarhatatlan mosolyt.
-HÉTVÉGÉN NÁLAD ALSZOK. MEGENGEDTE ANYA.-mikor elém ért ugrálva mesélt.
-Ezt velem még meg sem beszélted. A beleegyezésem nélkül döntesz el dolgokat?-néztem rá keresztbe tett kezekkel.
-Igen.-mondta határozottan.
-Jól van Yang. Megjegyeztem.-mosolyodtam el.
-Jegyezd. Legalább valami megmarad a fejedbe.
-Na jól van ám,inkább menjünk a koliba.-nyitottam ki a bejárati ajtót előre engedve az egy évvel fiatalabbat.
-Egyetértek.-ment ki az ajtón és megcélozta a kollégium bejáratát.

Belépve az épületbe köszönés után mentünk fel a 2. emeletre a 14. szobába. Ez volt az egyetlen olyan szoba ami 2 személyes volt és ezt mi le is foglaltuk. A többi barátaink már vizsgáztak. Csak én voltam olyan szerencsétlen,hogy megbuktam. A tanév féléve már eltelt. Az átlagom viszonylag sokat javult a tavalyihoz képest. Belépve a szobánkba azonnal a nagy kupi termett a szemünk elé ami csak az én agyam körül volt. Jeongin ilyen rendezett típus én meg az ellentétje vagyok. Mindent szétszorok elhagyok míg Jeongin összepakol mindent egy helyre,hogy megtalalja. Miután elförmedtünk a kupi láttán azonnal az ágyamra vetődtem.

-Fárasztó volt ez a nap.-mondtam a fejemet fogva.
-Az már biztos,de még hátra van egy nap.-futott oda az ágyamhoz majd rám ugrott.
-Hé,erről nem volt szó. Mondtam,hogy szólj ha valamit tervezel.-szenvedtem miközben a vörös barátom rajtam helyezkedett el.
-Nem tehetek arról hogy kényelmes vagy.-feküdt rám egész testével.
-Kényelmes?-nevettem fel.
-Az.-motyogta bele mellkasomba,majd a kezemhez nyúlt és azt megharapta.
-TE VESZETT RÓKA.-ordítottam rá mosolyogva.
-TE KUTYA.-kiabált vissza.
-ELVISZLEK BEOLTATNI.
-ÉN MEG ELVITETLEK A SINTÉRREL.

Nevetgélős,ordíbálós kedvünket a portás zavarta meg.

-Elnézést,de lehetne hallkabban?-az ajtóban állt a portás.
-Nem.-suttogta Jeongin,vissza tartó nevetéssel válaszoltam.
-Persze,bocsánat.-míg nem távozott a portás nem néztem Jeonginra mert biztos elkapott volna a röhögő görcs.-Milyen egy szemtelen vagy.-csóváltam meg fejem miután kiment a "felügyelő úr".
-Nem vagyok szemtelen. Van két szemem.-dicsekedve mutogatott a szemeire.
-Elmondalak anyádnak. Fel is hívom.-vettem ki zsebemből valahogy a telefonom.
-JAJ CSAK AZT NE! Abbahagytam,nem leszek szemtelen.-durcázott be.
-Így is maradjon.-simogattam meg fejét.
-Mi vagyok én? Kutya? Ja az te vagy.-kuncogott.
-Na csak érjünk haza. Úgy beárullak hogy 1 hétig azt fogod hallgatni.
-Abbahagytam...-végleg elhallgatott.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.

Mikor az óra az este 10 órát ütötte már mind a ketten pizsamában-vagyis inkább csak Jeongin számára volt pizsama-feküdtünk. Jeongin már éjfél körül aludt mint a bunda én pedig fent voltam hajnal 2-ig ami meg is látszott a másnapi állapotomon.

(elso resz ebbol a konyvbol🥹ma meg hozok egyet es igyekszem minel hamarabb hozni a tobbit is. nem akarom ugy elhanyagolni mint az elozot🫶🏻)