A halott tó környéke

4.

Hétfő reggel,hajnali 4. Nem bírtam aludni egy hunyást sem ezért már 4-kor elkezdtem készülődni. Elidőztem a fürdőbe annyira hogy már anyámnak kellett kirángatnia onnan. Mint egy élőhalott úgy öltöztem fel. Ettem egy almát hogy ne legyek rosszul majd elindultam a busszal az egyetemre. Mondta az osztályfőnökünk hogy semmi féle képpen vasárnap délután ne menjünk be a koliba hanem reggel menjünk csak a suli közelébe. Mikor busszal odaértem besétáltam a terembe majd Jeongint véltem felfedezni. Karikás szemeimmel sétáltam oda padjához majd arra levetődtem.

-Szia Seungmin.-nézett rám.-Látom nem aludtál valami fényesen. Még jó hogy messze van a kirándulás helye és az úton tudsz aludni. Mennyit aludtál egyáltalan?-kérdezte karba tett kézzel.
-Semmit. Szó szerint semmit.-szétfolytan a padon.-Nem jött álom a szememre. Már napok óta.
-Megpróbáltál már venni be nyugtatót. Lehet az segítene neked aztán 1 hét után el is teheted.-simogatta vállam.
-Lehet jó ötlet. Anyám tett is a táskámba. De nincs az az Isten hogy én azt bevegyem.-helyezkedtem el normális ülő pozícióba.-Mindenki engem fog basztatni hogy olyan őrült vagyok hogy nyugtatózni kell magam.
-Ha nem látja senki akkor nem fognak róla beszélni. Mikor odaértünk arra a helyre akkor beveszel egyet. Szükséged van rá. Higgy nekem.
-Rendben.-mormogtam.

Lustálkodásomat az osztályfőnök zavarta meg. Izgatottam lépett be a terembe. A mi osztályfőnökünk az egyetlen aki ennyire foglalkozik az osztályával főleg úgy hogy egyetemisták vagyunk. Elkérte a behozandő pénz összegét és a személyigazolványokat beszedte mindenkitől nehogy elhagyjuk. Jelzem újra:egyetemisták vagyunk. Mikor ez is megvolt 8 órát ütött az óra. Cuccainkat megfogva indultunk le az aulába onnan pedig ki az épületből fel a buszra. A busz elég tágas volt nem olyan mint múltkor amikor egy 20 személyes buszban 27-en kellett szoronganunk. Most bőven volt hely. Jeonginnal el is foglaltunk egy két személyes ülést. Ő ült belűre mert mindig is félt a busz ülésén kívül ülni. Mikor mindenki elhelyezkedett a buszsofőr elmondta a buszon lévő betartandó szabályokat. Míg az út tartott csak kifele néztem a fejemből amit Jeongin aggodó hangja szakított meg.

-Mi a baj Seungmin? Nagyon feldultnak tűnsz.-nézett rám aggodalomtól csillogó szemekkel.
-Nincs semmi. Csak azon gondolkozok hogy mi okoz nekem álmatlan éjszakákat.
-Mondom hogy ha mindennap ilyen este 5 fele beveszel egy nyugtatót egy hét után jó lesz.
-Remélem is. De inkább váltaunk témát. Szerinted egy szobába leszünk? Nem nagyon akarok mással lenni.-sóhajtottam.
-Ha megbeszéljuk az ofővel akkor szerintem igen.-mosolygott rám.

Még sokat beszélgettünk majd egy 5 órás út után a helyszínre értünk. Délután 2 van. Az osztályfőnök először egy gyülekezőt hívatott össze. Mielőtt bármit is mondott volna odarohantunk hozza.

-Mrs. Lee lehetne az hogy mi ketten egy szobába legyünk?-kérdezte Jeongin közben rám mutatott.
-Persze. Úgy is akartalak beosztani titeket. Ti elszakíthatatlanok vagytok.-mosolygott az osztályfőnök majd nekilátott az újabb hegyibeszédnek.-Na gyerekek itt vagyunk e szép helyen. Csendes,nyugtató és viszonylag messze is van a várostól. A mai program nem lesz megterhelő. Csak lepakoljuk a csomagjainkat és egészen este 6-ig szabadfoglalkozás lesz. A szobabeosztásokat egy lapra írtam ami az egyik ház falán található és ott lehet megtekinteni azokat. 2-4 személyesek a szobák. A bútorokra és az egyéb kiegészítőkre vigyázzatok.-csapta össze két tenyerét az osztályfőnök.-Mehettek.

Mindenki elkezdett rohanni a kiakasztott lap felé míg én meg Jeongin lassan sétáltunk oda. Tudtuk hogy mi egy szobába leszünk. Az egész szállás egy nagy ház amibe van 12 szoba. Ebből a 12 szobából a 10-es a miénk. Lépcsőkön felszenvedtük magunkat majd a szobánkba lepakoltuk a cuccainkat.

-Azta de szép.-nézett körbe a szobában Jeongin.
-Az már biztos.-én is gyönyörködtem a szobán.

Egyszerű fehér falak,fa és moder bútorok. Meg kell mondjam gyönyörű volt. Mikor kilépünk a szobából a hosszú vörösszönyeges folyosó kerül szemünk elé ami fel s le vezet az emeletek között. Csak látásból de az ebédlő 2 hosszú asztal volt. Az is nagyon szép volt. Csipkés terítő amire gondosan voltak ráhajtogatva kék ruha szalvéták vonzották az ember tekintetét. Mint ahogy a koliba szoktuk kipakoltuk az aznapra szükséges dolgokat a bőröndből.
Mikor ezzel is végeztünk ahogy mondta az osztályfőnök szabadfoglalkozás van egész este 6-ig. Ezért kimentünk megnézni az udvart. Az udvar is mint ahogy a szobák és az enédlő szintúgy gyönyörű volt. Ahogy kilépünk az ajtón egy terasz szerű féltetős helyiség kerül szemünk elé ahol sok féle játék talalható. Például:pinpong,csocso stb. Ha onnan kijövünk egy térköves járda vezet minket a buszhoz. Viszont ha nem megyünk arra hanem egyenesen megyünk akkor egy füves részre érünk ahol van csúzda,hinta és egy két nagyobb tetős pad. A füvesrész egy nagy foci-kosárlabda pályához vezet ahol van ülő részleg a szurkolóknak. Míg mi ezt felfedtük eltelt 1 óra. Így mostmár este 5 óra van. Azt az egy órát telefonozással,pihenéssel és beszélgetéssel töltöttuk. Mikor az óra este 6 órát ütött mindenki leült a hosszu étkezőasztalhoz. Svéd asztal volt ahogy a vendéglátok mondták. A kaja isteni finom volt. Jeongin még repetázott is amin elmosolyodtam. A laktató vacsora után visszamentünk a szobánkba ahol lefürödtünk és amíg takarodó nem lett a tanfolyamtársainkal unoztunk.

(ez egy kicsivel hosszabb lett es a mostanaban kovetkezo reszek is hosszuak lesznek mivel mar esemenydusak lesznek a reszek. az elejen nem emlitettem de vannak benne helyesirasi hibak.)