Soul. A fiú az osztályból aki nem mer sosem megszólalni, sem órán, sem szünetben és mindig csak egyedül van. Ma elhatároztad hogy oda mész hozzá, és beszélgetsz vele.
Leültél mellé és megszólítottad.
- Szia Y
vagyok! És te?- nyújtottad a kezed.
- Sz-szia! Én Soul vagyok!- fogadta el a kézfogást.
- Hogyhogy így egyedül?
- Hát nincsenek barátaim, kezdeményezni pedig félek.
- Akkor leszek én az első barátod.
- Komolyan mondod?
Bólintottál.
- Köszönöm!- ölelt meg.
- Nem kell hiszen mostmár barátok vagyunk!
Napról napra egyre többet tudtál meg róla, és úgy érezted kezdesz beleszeretni.
Egyik szünetben meg is állítottad, hogy elmondd neki.
- Soul!
- Igen?
- Szeretlek!
- Barátként? Mert én is!
- Neem hanem szerelemből.
Ledöbbent.
- Hát az igazat megvallva én is szeretlek már elég rég óta. Szóval..lennél a párom?
- Igen! - egyből a nyakába ugrottál.- Szeretlek!
- Én is hidd el én is.
-------------
Sajnálom nagyon gagyii de próbálkozom! @manuhanu kérésére!
