Vágyak tengerén

2. Fejezet

Josh

Az első nap az új gimimben egész jól ment, a padtársamat leszámítva akinek még a nevét sem tudom.
Amikor Watfordba érkeztem nagyon másra számítottam, az új osztályom egész jó, az órák kurva unalmasak de az idegesítően dögös padtársam izgalmassá teszi.
Reggelente imádok bemenni a régi vidámparkba, amit jelenleg teljesen benőtt a gaz. Viszont nem akarom lekésni az óráimat úgyhogy felszálltam a motoromra és mentem a suliba. A motoromat apámtól kaptam tavaly szülinapomra, ő pedig rá 2 hétre meghalt. Azóta vagyok ilyen állapotban.
Anyám elhagyott minket 4 éves koromban, úgyhogy most egyedül élek, de néha az unokatesómnál, Ryennél alszom, ő az egyetlen akivel bármit megtudok beszélni.
Leültem a padba,de padtársam még nincsen itt. Az egyik fiú jön felém a kosárlabda válogatottak közül, magas szőke hajú kék szemű, tipikus, ők azok akik felszednek egy lányt megdugják és otthagyják. Még nem volt igazi párkapcsolatom, de nincs rá szükségem, gimi első évében én is kosaraztam, pont ilyen személyiséggel, csak kihasználtam a lányokat meg az egész sportot, hogy a középpontban lehessek, hogy anyám büszke legyen rám egyszer. Senkisem ismer Ryenen kívül, ez szeretném ha így is maradna.
- Tyler vagyok - szólal meg a kosaras, és felém nyújtja a kezét.
- Josh. - mondom, és megrázom a kezét.
Ekkor belép a terembe a padtársam.
- őt, hogy hívják? - kérdezem Tylert, hogy ne személyesen kelljen megkérdeznem majd tőle.
- Lucy. - mondja közben végig őt nézi.
Egy mini fekete szoknya van rajta, felül pedig a pom-pom egyenruha, hosszú világos barna haját a fejetetejére fogta kontyba. Szerintem feltünt neki, hogy őt nézem, mert egyenesen felém tart, a tekintetével ölni tudna.