Miért büntet engem a sors!? /Szjg ff✅

1.rèsz

Huszonnyolc  éves létemre teljesen más terveztem, hogy mi is lett mindenből? Nem sok, egyik Szent Johannás barátaimmal sem tartom a kapcsolatot és Cortezzel is szét mentünk. Még az egyetem második évében haza költöztem és elhatároztam tanárnak tanulok tovább..... Így hát tanár lettem és a Szent Johannában tanítok irodalmat,  pontosabban a kilencedikeseket, a másik   három évfolyamot  Kardos.    

Mondjuk akkor lenne szebb az életem ha a drága rajz tanárúr, nem boldogitana mèg kollègakènt sem. De hát remélem hamar elmegy nyugdíjba.... Addig meg valahogy eltürjük egymást mint régen...

Ma a harmadik órára mentem de Máday várt rám, hogy késtem... Közbe még nagy szünet volt, de Máday mindig is szeretett kötekedni. De attól nagyon imádom az asszonyt és ha láttom mindig Zsoltira gondolok, akinek - ahogy ő mondaná - a muzsája volt...                                                                                  Kilenc b-seknél volt órám akik ellenőrzőt írtak, így én elkezdtem át nézni a füzeteket addig amíg nem kopogtak

– Igen?

– Elnézést a zavarásért - lépett be egy ismerős hangú fiatal ember, nem néztem fel.... de tudtam ki. Szeptember nyolc van! Ezt most direkt csinálja?Miért büntet az élet??? Felnéztem és Úristen! Cortez semmit sem változott, max helyesebb lett. De akkor is továbbra is nagyon édes volt  - Ellophatom az irodalom tanárnőtöket? - kérdezte a diákoktól

– Persze! Nem muszáj vissza hoznia! - kiabált be Kristóf, a többiek pedig helyeseltek. Nah szépek ezek... Úgy érzem lesz egy pár helyeslőnek egy csoda szép karó a lapján. De ezt jelenleg érzem, majd következőnek meg is történik majd...

– Halkabban! - szóltam rájuk - Öt percre ki megyek, az ajtót nem csukom be! De ha meghallok valami kis zajt is vagy valami beszélgetést automatikusan az egész osztály egyest kap! Úgy, hogy viselkedni! - szóltam rájuk,lehet egy kicsit szigorúan

– Ez rosszabb mint Kardos - mondta Cortez a diákoknak. Nem értem miért mondja ezt, nem is vagyok rosszabb. Sőt Kardos nem is rossz, csak Cortez nem bírja a tanárúrat meg ez fordítva is igaz. De tudja szépen, hogy én bírom a tanárúrat, akkor meg minek szidja előttem?

– Befognád légyszíves! Mégis mit keressel itt? - kérdeztem mikor ki mentem a folyosóra vele, tulajdonképpen az exemmel

– Balfasz voltam, sajnálom, nem kezdhetnénk újra? - tette fel azt a kérdést, amire a gimis ènem vagy a szakitás utáni ènem rögtön a nyakába ugrott volna amolyan "Igeeen" válasszal. De ez nem ment olyan könnyen, hiszen azóta minden más lett és ezzel együtt én is. Furcsa ki mondani, de ez az igazság.

– Komolyan megjelensz az iskolámba Szeptember nyolcadikán, hogy kezdjük újra? Pont SZEPTEMBER NYOLCADIKÁN? - akadtam ki - És te elvárod komolyan, hogy a nyakadba ugorjak? Arra várhatsz, férjhez fogok menni egy hónap múlva - szólaltam meg könnyes szemmel, hát igen.... Férjhez megyek az egyik volt Év folyamtársunkhoz...

– Férjhez mész? - lepődött meg

– Igen! Le betűzem neked? A te vonatod már el robogott, el késtél róla. Szóval hagyjál békén és ne is keress többet - szólaltam meg lenyugodva és be mentem az osztályba magam után becsapva az ajtót

‐ Tanárnő! Halkabban! Ellenőrzőt írunk! Nem tudok koncentrálni! - szólalt meg Miki. Nah igen, erre mondanám azt, hogy ilyen amikor vissza nyal a fagyi

– Fogd be! Nem láttod, hogy nincs jól a tanárnő?- mutat rám Gabi

– Drága Miklós, amúgyis egyest írnál mert sosem tanulsz, szóval ne engem hibásztass - néztem az előbbi srácra, aki azt hitte itt a jó idő a piszkálásra.

– Jól van? - kérdezte Gabi.

– Elegem van mindenből - válaszoltam őszintèn

– Ki volt az a férfi??? Ismerős volt nekem!!!! - szólalt meg Alex. Mèg csak ez hiányzott, hogy az osztály is róla kèrdezgessen

– Hülye vagy! Ez Cortez! Szent Johanna Gimi egyik legmenőbb fiúja volt régebben!! - szólalt meg Máté

– Írjátok tovább az ellenőrzőtöket! -  szólaltam meg mikor leültem a tanári székbe

– Biztos jól van Renáta tanárnő? - nézett rám  Anna - Csak mert nagyon sápadt

– Persze, jól.... Most pedig írjátok tovább! - hazudtam

– Ha rosszul érzi magát nyugodtan kimehet a mosdóba - szólalt meg Alex. Nah csak annyit kell hozzá fűzni, hogy nem vagyok hülye szóval tudom miért ajánlja a fiú, hogy birjon puskázni, amúgy meg le se szarná azt is, ha épp haldokolnèk közbe..

Rögtön egy régi emlék jutott eszembe, amikor Vladár meg akart buktatni, én meg elkezdtem óra közbe sírni, egy tanárnő pedig ki kísért az óráról megmosni az arcomat, míg a többiek kipuskázták az ellenőrzőt és nem buktak meg. Nah csak az idők elteltèvel annyi a különbség, hogy tanárként is engem kellene ki kisèrni.
Ha ezt Kinga látná tuti azt mondaná, hogy szánalmasabb lettem, mint valaha. Nah mindegy, lehet igaza lenne... De csak lehet!!