Miért büntet engem a sors!? /Szjg ff✅

8.rèsz

Csak feküdtem  az ágyon s gondolkodtam. Vagyis addig amíg nem kopogtak, mert miután anyu lépett be rajta, azonnal felültem. Láttam, hogy fogott valamit a kezébe ès akkor vettem észre, hogy az egy levél

– Neked hozta a postás - adta a kezembe, megtöröltem a szemeimet és kinyitottam a levelet amibe ez állt:

"Gyere este nyolcra a könyvtár elé. Üdv: C"

Lefagyva néztem a levelet, Cortez tényleg írt nekem egy levelet? Mellesleg azt, hogy találkozni akar velem a könyvtárba? Úristen mi történt már vele???

– Had nézem csak meg - mondta anyu és kivette a kezemből a levelet s elolvasta

– Anya.... Mit tegyek? Kriszt elküldtem mert elegem van belőle, Cortez meg találkozni akar velem! Elegem van a pasikból!

– Minden a te döntésed, te válasz - szólalt meg anyu és az ágyamra rakta a levelet s egyedül hagyott a gondolataimmal. Miért mondja azt mindenki, hogy az én döntésem? Jó mondjuk azért mert huszon éves vagyok és tanár, de azért csak adhatnának tanácsot nekem....

Hogy mit is csináltam aztán? Elmentem az iskolába és tanítottam, mi mást csináltam volna? De közbe mégis Cortezen és Kriszen járt az eszem. Mit csináljak?

Egy átlagos ruhát vettem fel, nagy pulcsi és egy trapéz alakú nadrág. Fél nyolc előtt tíz perccel ott voltam mert e kicsit előbb indultam és valljuk be nagyon ideges voltam a találkozó miatt,  C pont fél nyolckor ért ide. Nem is tudom, hogy mondjam de szokás szerint nagyon helyes volt. Keresztbe vont kézzel oda dölt az ajtónak és bámult rám.

– Minek hívtál ide? - kérdezte egy kis néma csend után Cortez.. mivel az említett személynek nem írtam semmi féle levelet nagyon meglepődtem - Most miért nézel úgy rám mintha szellemet láttál volna? - kérdezte

– Ádám - szólalitottam meg, valljuk be nagyon régen hívtam már Ádámnak ami miatt kicsit furcsa érzés volt - Én nem hívtalak ide, sőt te hívtál ide

– Én nem hívtalak ide - rázta meg a fejét

– Akkor ez mit jelent? - húztam össze a szemöldökömet 

– Valaki a hátunk mögött szervezkedik  - guggolt le

– De ki? És miért? - sóhajtottam

– Mert pl úgy találkozgatunk, hogy exem vagy és neked férjed van

– Egy hónap múlva lesz csak férjem - javítottam ki

– Istenem Reni - nevette el magát, én meg értelmetlenül néztem rá. Most meg mi van? - Valaki ellenünk tervelget de neked mèg akkor is ki kell  valamit javítani

– Ez nem vicces - rázzom meg a fejemet - Nem tudom ki szórakozik velünk de remélem megrohad nem sokára, mert ez kibaszottul nem vicces. Tanár vagyok és ez volt az utolsó, hogy így Valaki szaladgáltatott - szólaltam meg határozottan majd elindultam

– Reni várj már! - hallottam meg Cortez hangját mögöttem, egy amolyan mi van nézéssel hátra fordultam, a fiú pedig megcsókolt. Nem is tudom mit éreztem, dühöt? Csalódottságot? Szomorúságot? Vagy felkeltek azok a híres pillangók?

Mikor kb észhez tértem fogtam magamat és elfutottam onnan

*Cortez szemszöge*

– Arnold elő jöhetsz - szólaltam meg miután Reni elfutott

– Loooool komolyan bevette, hogy nem te írtál  neki? - nevetett Arnold mellettem, mikor bele  szívott a cigijébe

– Igen, még mindig olyan kis naiv - szólaltam meg, majd Arnold a kezembe nyomta a cigijét, hogy szívjak bele - Kösz nem kérek most - adtam vissza

Hogy mi a véleményem Arnoldról?  Utáltam az egész életembe és utálni is fogom. Amikor pár hete felkeresett azzal a szöveggel, hogy álljunk bosszút és Renit zavarjuk össze boldogan bele mentem. De most, hogy így egyre többször találkozok Renivel egyre jobban érzem vissza a régi èrzeseimet.
Arnold pedig megváltozott. De most komolyan mondom! Van tetkója, cigizik, nincs munkahelye és ami a legfurcsább utál olvasni. Lehet rájött, hogy nem fog sokat elérni ezzel a stréber olvasó szerepével

– Szerintem én mentem haza - hazudtam

– Ok, holnap ismét tali. Rendben? - kérdezte.

– Persze - bólintottam majd lekezeltem Arnolddal, beszálltam a kocsimba és elindultam. Renit pillantottam meg az úton aki nagyba sétált ( gondolom haza felé)  - Haza vigyelek? - nyitottam ki az autó ajtaját

– Nem kell - rázta meg a fejét - Gondolkodni akarok - szólalt meg

– Hát jó van akkor veled tartok - száltam ki a kocsiból

– Te normális vagy? - nézett rám

– Együtt voltunk egy darabig, tudod, hogy nem vagyok az - röhögtem el magamat

– Mármint nem úgy értem, hanem, hogy komolyan az út közepén parkoltál úgy mond? - nézett  rám dühösen - Ezért megbírnak büntetni!