Szívtelen /M. Peti ff/

Part 4

- Van egy bátyád, aki nem más, mint...
Valkusz Milán. - mondta ki, mire én lefagytam.

-Ez.... nem lehet - motyogtam döbbenten, mire az ajtón ki lépett be? Na ki? Hát az állítólagos bátyám.

-Szia, öhm... hogy is hívnak? - mosolygott kínosan. Remek. Még a nevemet sem tudja.

-Mira.. - nyeltem nagyot. - Valkusz Mira. - sóhajtottam. -Apa....

-Khm... Hamár itt tartunk. Nehéz elmondanom, de... nem én vagyok az igazi apád. - Mondta ki, mire ha lehet, mégjobban ledöbbentem. Ezt már tényleg nem hiszem el. Ez már túl sok, nem bírtam tovább, elsírtam magam. - Sajnálom Mira, tényleg. A legjobb lesz, ha elköltözöl Milánhoz.

- De... de, mi lesz a sulival? Ráadásul Milo nem is egyedül lakik.

- Emiatt ne aggódj, van egy vendégszoba. Az lehet a tied. - szólalt meg végre a bátyám. - Menj, pakolj be.

Time skip

Reméltem, hogy ez az egész egy rossz álom. De nem az. A nem igazi apámban nagyot csalódtam. Milánnal sokat beszélgettünk, tök jó fej. Viszont Petivel még nem találkoztam. Elvileg elment valahova, csak már nem emlékszem, hogy hova. Ha őszinte akarok lenni nem is érdekel.

- Miraaa - kiáltott fel Milo - Nem akarsz főzni nekünk valamit? Itt van a Marics. - Akaratlanul felnevettem. Kíváncsi vagyok Péterre. - Jó, megyeek.

Remélem kedves lesz. Gyorsan átlöltözök és lemegyek.
Ott volt, éppen telefonozott. És valami elképesztően nézett ki. Amikor leértem felnézett.
-Szia - kezdtem zavartan - Valkusz Mira vagyok.

-Tudom. - válaszolt, majd tovább bújta a telefonját. Hát oké. Majd máskor megismerkedünk.

-És mit akartok enni? Én spagettire gondoltam. Jó lesz? - Milo azt mondta, hogy neki jó, így kérdőn néztem Petire. - Neked jó lesz?

-Nekem mindegy. - Nem valami kedves. Vajon mindig ilyen?

⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

story_szerelem köszi az ötletet❤️