Szívtelen /M. Peti ff/

Part 20

Peti szemszöge

- Tesó, mi van? Miért pakolsz?

- Mert vissza megyek az exemhez - az életben nem gondoltam, hogy kifogom mondani ezt.

- Te megőrültél?! Nem teheted ezt! Az a nő kicsinál téged. - Megtettem. Nem mondhattam el, miért. Tartok tőle, hogy Emma bántani fogja őket. Így talán jobb mindenkinek. Ahogy magamat ismerem amúgy is elcsesztem volna, ha összejövünk Mírával.

- Áá, drágám. Végre itt vagy. Már vártalak. - Hát én nem. Pff, életem végéig ezzel a nővel kell élni?

- Ne vágj már ilyen képet. Egy jó hírem van neked. Én mondjuk nem örülök neki. Míra felébredt.

- Hála az égnek. De te ezt honnan tudod?

- Fogalmazzunk úgy, hogy kapok információkat. - Még közölte, hogy be mehetek meglátogatni és elmondani, hogy összejöttünk újra.

A kórházban

Ezt nem tudom megtenni vele. Mi van, ha szeret és ezzel összetöröm? Nem tudom elviselni ezt a gondolatot. A kórterméhez érve, láttam, hogy nincs egyedül. Vele volt Petra és Májló. Ez remek.

- Sziasztok - köszöntem, és bementem. Milo felvont szemöldökkel nézett rám. Nem csodálom, nem számított erre, a veszekedésünk után.

- Szia... - köszönt Míra is. Mintha egy kicsit elpirult volna.

- Magunkra hagynátok egy percre? Köszönöm. - Amikor mindenki kiment, oda léptem hozzá és leültem a mellette lévő székre. És akkor... megcsókolt!! Nem tagadom, elég jó volt, szóval vissza is csókoltam. De eszembe jutott, hogy miért is jöttem.

- Öhm... én sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. - sóhajtott - Csak azt tudom, hogy én szeretlek. Teljes szívemből.

- Figyelj rám! Én... nem szerethetlek. Újra összejöttem Emmával. - Itt, ennél a pontnál le sokkolódott. Egy könnycsepp folyt le az arcán. Ne, ne, ne, ne. Csak ne sírjon.

- De hát miatta.... - félbe szakítottam.

- Sajnálom. Ezt és minden korábbi dolgot is.

Bárcsak elmondhatnám neki az igazat úgy, hogy biztos lehetnék benne, hogy nem esik baja. De... mi lenne, ha felfogadna egy testőrt? Ha Emma elmegy otthonról, fel kell hívnom Milot. Vagy Petrát.