Szívtelen /M. Peti ff/

Part 21

Záró rész 1.

Míra szemszöge

Hányszor tud még megbántani? Belül éreztem, hogy nem jó ötlet őt szeretni. És milyen igazam volt. De hát az érzéseknek nem lehet parancsolni. Igaz?

- Áhh, felébredt? - jött be az orvos. Ez a világ egyik legostobább kérdése. Nem, éppen alszok. Pfff.

- Igen.

- Szóval. A jó hír, hogy csak egy hétig kell itt maradnia, ami az ön esetében szerencse. - Ez fantasztikus. Elkéne menni a tankönyveimért a suliba, mivel magántanuló leszek a gyerek miatt. - A rossz hír pedig, hogy - Kis szünet - a babája elvetélt.

- MIII?!

- Őszinte részvétem - e...ez nem lehet. Az életem maga pokol.

Petra szemszöge

Míra maga elé meredve ül már egy fél órája. Hiába szólongattam, szótlanul ült tovább. Inkább mennem kéne, szerintem most magányra van szüksége. Szörnyű tragédia.

- Várj, ne menj el. - szól folytott hangon. - Peti vissza ment a volt barátnőjéhez.

- Tudom, és hidd el, nagyon sajnálom. És a babát is - Ezt nem kellett volna, mert kitört belőle a sírás. Mit csináltam?

- Istenem... nem akartam, bocsi, hogy eszetbe juttattam.

- Meg fogom ölni - mondta halkan, de határozottan.

- Kit? Mondd el, hátha kitudunk találni a gyilkosság helyett mást.

- Emmát. Ő miatta vagyok itt. Bele rúgott a hasamba ami miatt el estem.

- Ez a csaj tiszta pszichopata. Hívjuk a rendőröket?

- Nem tudom. Ki tudja, lehet, hogy lehallgat minket. És ide jön megölni. Vagy mást csinál...

Ebben van valami. Érdekes hangokat hallottam kintről, szóval elmentem megnézni, mi tőrténik. Nem láttam semmi különöset, csak Míra orvosát. Ő viszont hevesen vitatkozott valakivel. Nem láttam a másik személyt, szóval kicsit közelebb mentem. És Emma volt ott. Ezt feltétlenül ki kell hallgatnom. Előtte még bekapcsoltam a hangfelvételt. Így szólt a párbeszédük:

- Sikerült a terved, kicsim?

- Igen, sikerült megzsarolnom Petit. - ez nagyon érdekes.

- Nagyon jó. Én meg úgy tettem, ahogy mondtad, Emma. Direkt nem mentettem meg a gyerekét.

- Köszi, apa!

Ez hihetetlen. Elbúcsúztam Mírától aztán már mentem is kifelé a kórházból.
Írtam Májlónak egy sms-t, hogy jöjjön értem és elküldtem neki a hangfájlt.

- Áljon csak meg, kisasszony!

- Miben segíthetek? - mosolyogtam a dokira, pedig legszívesebben felpofoztam volna.

- Ön szerint nem vettem észre, amikor lehallgatott? Adja ide a telefonját!

- Még mit nem. - erre kicsavarta a kezemből. Hol van már Milán?

- Nagyon ravasz, kis hölgy. Ezt most szépen kitörlöm. Tessék. Köszönöm az együttműködést. - Dobta nekem a telóm. Milo pont akkor érkezett, amikor eltűnt.

- Szia - köszönt idegesen. - Irány a kapitányság.

- Mi? Megkaptad a hangüzit?

- Igen. Láttam, hogy kitörölted. Pont időben mentettem el. Miért törölted ki?

- Az orvos utánam jött, és ki vette erőszakkal a kezemből.

- Legszívesebben most vissza mennék és felrúgnám a holdra. - ezen a körülmények ellenére egy kicsit elmosolyodtam.

⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️

Sziasztok!
Hát, még is csak hamarabb jött a zárórész. Tényleg sajnálom, de ez most így jött ki. Holnap jön a zárórész 2, és talán az új könyvből is egy fejezet.