Part 8

136 2 3
                                    

Ez... pozitív. Hála az égnek. Várjunk...  pozitív?! Neeeeee. Ez lehetetlen. És? Ki az apa? Pont velem kell, hogy ez történjen. Az egész életem romokban hever előttem. Muszáj kiderítenem, hogy kivel voltam az éjszaka.

- Na? Megcsináltad a tesztet?

-Igen... - Válaszoltam elcsukló hangon. El kell mondanom neki, hogy pozitív. És ennél a pontnál kitört belőlem a zokogás.

- Hugi, mi a baj? Istenem... csak nem vagy terhes?!

- Dheee - sírtam tovább, Milo pedig leült mellém és átölelt. Nem mondott semmit, de láttam rajta, hogy sajnálja.

- Én nem tudlak elvinni a nőgyógyászhoz. - szólalt meg 3 perc néma csönd után. - Nem lenne gond, ha Peti vinne el holnap?

- Rendben, de én most inkább egyedül lennék.

Time skip

  Már este van. Egész délután gondolkodtam. Szörnyen érzem magam, mert elgondolkostam azon hogy elvetetem. Hogy lehetek ennyire szívtelen? Természetesen úgy döntöttem, higy nem vetetem el. Végül is 10 éves korom óta anyuka szerettem volna lenni. Emlékszem, hogy amikor valaki megkérdezte, higy mi akarok lenni, mindig azt válaszoltam, hogy anya. Ebben a másodpercben nyitott be a szobába Peti.

- Szia... Hallottam a hírt. Jól vagy?

-Hogy lehetnék? 17 évesen senki nem akar szülni. De jól esik, hogy érdekel. - mosolyodtam el.

- Ugyan, engem nem érdekek, csak Milo szólt, hogy el kell vigyelek. Kiváncsi voltam, hogy mennyire szenvedsz. - Mondta kegyetlenül és kiment. Hát ez nagyon jól esett....

⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️ ⭐️

Sziasztok!
Legyen Peti szemszögéből is rész?

Szívtelen /M. Peti ff/Where stories live. Discover now