Az élet egy állandó hullámvasút. Egyszer lent vagyunk, másszor fent attól függően, hogy merre visz a rögzített vas út. A színes, csilivili vagy éppen szürke és lehangoló kocsikba utasok szállnak fel az alapján, hogy éppen melyik körítés áll hozzájuk a közelebb, melyikkel tudnak azonosulni. Vannak olyanok, akik csak egyetlen körre ülnek fel, mások egészen hosszú ideig utaznak.
Sosincs két ugyanolyan kör, mint ahogyan két ugyanolyan nap sem. Annyi tényező változhat. Az egyetlen, ami állandó, az az, hogy sosem áll egyhelyben. Mindig tart valahova, a jármű robog előre, és amíg ezzel a járattal utazol, nincs időd igazán megpihenni. Utasként megteheted, hogy csak ülsz a kocsiban és nézelődsz, de ha igazán szerencsés vagy, kezedbe veheted a kormányt és dönthetsz a következő elágazásnál.
Valahogy ilyen az élet is. Tart előre megállíthatatlanul, időt sem hagyva arra, hogy néha visszapillantsunk, csak hogy láthassuk, hogy mi van mögöttünk. Mindig érkeznek új megállók, új ingerek, új kihívások. Ízek, illatok, szerelmek. Barátok. Ellenfelek. Néha a legnagyobb saját magunk.
Mindannyiunk hullámvasútja különbözik egymástól. Mások a formák, mások a színek, mások az érdeklődők. Az egyetlen tény, amely mégis hasonlóvá teszi az összeset az az, hogy mindannyian abban reménykedünk, hogy az út végén megtaláljuk majd a saját Happy End-ünket.
YOU ARE READING
HAPPY END - Lando Norris fanfiction
FanfictionStrenner Zóra nem a határozottság embere. Folyamatosan fél az ismeretlentől, az életét a fejében éli és hiába zavarja ez őt és egész környezetét, nem tud ebből kiszakadni. Az egyetlen dolog, amiben megtalálta a saját komfortját, az a Forma-1 világa...
