HAPPY END - Lando Norris fanfiction

3.

- Na és mondd, neked hogy alakult az estéd? Miután elváltunk egymástól, teljesen eltűntél. – fordult át hasra Sophie, így próbált rámnézni.

- Nem hiszem, hogy el fogod hinni azt, amit most mondani fogok. – túrtam a hajamba, mire legjobb barátnőmnek felcsillant a szeme. – Valamilyen furcsa módon kihallgattam, ahogy Lando Norris veszekszik a féltékeny barátnőjével, majd az egész estét velem töltötte.

- Hogy tessék? – ugrott fel azonnal. – Lando Norris miattad veszekedett a barátnőjével?

- Nem, nem, félreérted! – ráztam a fejemet hevesen. – Na jó, inkább elmesélem az egészet, mert ez így tényleg zavaros.

Elkezdtem onnan, hogy kimentem egy kis friss levegőt szívni és befejeztem ott, hogy elköszöntünk egymástól. Hosszabb ideig tartott, mint gondoltam, mert közben mindig eszembe jutott egy plusz információ, amit meg akartam osztani Sophie-val, így ugráltunk az időben, míg végül kilyukadtam a történet végénél. Sophie csillogó szemmel hallgatott végig, közben nagyokat sóhajtozott.

- Ez a legwattpadpotenciálisabb történet, amit valaha hallottam. – összegezte végül ennyivel.

- Azért ezzel nem teljesen értek egyet. – ingattam a fejem. – Jó volt vele beszélgetni, de mint csak egy barát vagy egy ismerős. Valószínűleg ez egy egyszeri alkalom volt, a veszekedés után neki sem volt kedve bulizni, meglátott engem, érezte rajtam ugyanezt az energiát és elütötte az időt egy kis szocializációval. Ennyi történt.

- Zóra, ez az ember Lando Norris. A világon bárkit megkaphatna, egyetlen csettintéssel, ráadásul rengetegen ismerik. Szerinted odamenne csak úgy bárkihez beszélgetni, főleg úgy, hogy előtte nap interjúvoltad meg, tehát bármit közzétehetsz róla bárhol? – érvelt Sophie.

- Nem tudom. – grimaszoltam. – Kell, hogy legyenek szándékai?

- Nem kellenek, hanem vannak. – vágta rá Sophie.

- Barátnője van. – emlékeztettem rá.

- Akivel előtte veszett össze.

- Összeveszett és nem szakított. – helyesbítettem.

- Attól még van szeme és egy kis megingás csodákra lehet képes. – erősködött továbbra is Sophie.

- Könyörgöm, egy csomó modell is ott volt a partin, ha annyira ismerkedni akart volna, velük tette volna meg. – forgattam a szememet a makacsságán.

- Oscar is neked vett italt és nem nekik. Tudsz te valamit, hogy csak úgy vonzod ezeket az angol nyelvterületről származó pilótákat. – kacsintott.

- Egy, Oscar nem nekem vette, csak megsajnált, mert annyira szerencsétlenül álldogáltam egyedül. Kettő, egyik se akar tőlem semmit, szóval ne képzelődj. – sóhajtottam egy nagyot.

- Annyira sajnálom, hogy nem láthattalak titeket együtt. Akkor biztos, hogy stabilabbak lennének az érveim, amik alátámasztják, hogy igazam van. – gondolkodott el.

- Ezt én is sajnálom, mert akkor nem is mennél most az agyamra. Szép este volt, de nem kell ennél többet beleképzelni. – próbáltam lezárni ezt a beszélgetést.

- Majd meglátod. – bizonygatta.

- Igen, a semmi hangosabban fog beszélni majd, mint én. Ejthetjük a témát?

- Igen. De csak ma estére, mert elfáradtam. Visszamegyek a szobámba. – tápászkodott fel és indult el az ajtó irányába. Azért, amikor már a kilincsen volt a keze visszafordult felém és egy puszit dobott felém.