Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nem kényszeríthetsz rá. – fontam össze a karomat a mellkasom előtt.
-Senki sem kényszerít semmire Kylie, de itt kell lenned. – állított meg az út közepén Jasmine. -Ismerlek amióta szereted és követed a sportot és igen, tudom, hogy valami megváltozott az elmúlt hetekben, de ez nem változtat a szenvedélyeden. Nem tudom mi van veled, de én veled szeretnék most itt lenni, úgyhogy kezdj el szépen mosolyogni mielőtt belépünk a Paddock-ba. Nem akarom, hogy azt higgyék kivégzésre hozlak.
-Sose hívsz Kylie-nak. – húztam össze a szemöldököm.
-Csak ha mérges vagyok. – vonta meg a vállát.
Szám szélét rágva próbáltam mérlegelni a lehetőségeim, de ahogy a mellettem álló lányra néztem tudtam, nincs semmi esélyem kibújni ez alól.
-Fel akarlak készíteni téged a mai napra.
-Miért, mi fog történni? – ráncolta a homlokát.
-Még én magam sem tudom. De valami fog és garantálom, hogy nem lesz kellemes.
-Mióta vagy ilyen pesszimista?
-Oh, fogd be. – löktem meg játékosan a vállát.
-Mehetünk? – tartott felém a karját.
Mosolyogva belekaroltam és hagytam, hogy maga után húzzon.
Minden irányba kapkodtuk a fejünket de engem kevésbé hatott meg a hely mint Jas-t. Folyton ugrált örömében és amint fontos embert látott elrohant képet csinálni velük, amiért nem is igazán hibáztatom, én is így tettem volna ha nem máshol jártak volna a gondolataim. Nyugodtan sétáltam mellette, néhány esetben futottam mögötte, ez esetben az utóbbi, amikor megtorpant, én meg lendületből nekiütköztem.
-Mi a...?
-Cshhh. – tapasztotta be a számat. -Itt vannak. – suttogta.
-Kik vannak hol? – értetlenkedtem.
-Nézd. – elengedett és előre fordult kitisztítva előttem a terepet.
Ott álltak 6-an szinte körbe állva a brit férfit, aki éppen nevetett valamin, amit társai mondtak és beletúrt göndör hajába. Megérezhette, hogy figyelik, mert hirtelen rám kapta a tekintetét és lassan lehervadt a mosoly az arcáról. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban és megszakítottam a szemkontaktust.
-Jössz?
-Hova? – ráztam meg a fejem.
-Hát hova? Ne legyél butus. – kuncogott fel a barátnőm.
