Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Tess ne csináld. - nézett rám szigorúan Margot.
-Mégis mit? - értetlenkedtem.
-Ne kezeld félvállról a dolgot, örülj inkább.
-Miért örüljek? Nem ő a kedvenc pilótám te is tudod, és nem neki szurkoltam. - vontam vállat.
-Mert a barátod és szüksége van a támogatásra.
-Nem akarok beleszólni, de nem igazán vagyunk jó barátok. Ha feltűnt volna, próbálunk minél több időt egymástól távol lenni, még ha egy baráti társaságban is vagyunk. Sőt, miért pont az én támogatásom kéne neki? Itt vagytok ti, a több százezer rajongója és a családja. Szerintem túléli, ha én nem hevernek a lábai előtt.
-Áltatod magad. Mindenki érzi ahogy izzik körülöttetek a levegő, látjuk ahogy egymásra néztek. Te csak próbálod elhitetni magaddal és mindenki mással, hogy nem érdekel, de legbelül nagyon is vonz téged valami benne.
-Elég! Nem érdekel, hogy híres forma 1-es pilóta, nem izgat, hogy most már kétszeres világbajnok és az se érdekel, hogy mit vált ki belőlem. Ő híres Margot én még csak egy barátjának se vagyok mondható, és valószínűleg ki nem állhat. Semmi esély az egésznek, ezért nem foglalkozok vele.
-Csak te gondolod azt, hogy utál pedig nem. De gyere, fejezzük be a sminked és irány a meglepi buli ahol felhívjuk rád a figyelmét. - visszafordított maga felé és pár ecsetvonással később büszkén nézett végig rajtam.
Hagyta, hogy pár percig még üljek a széken és gondolataimban merüljek, de utána egyből a kezembe nyomta a fekete csizmám és kabátom jelezve, hogy indulni kell.
Egy fél óra után kiszálltunk a kocsiból és bementünk a fülledt levegővel teli helyiségbe. Nem mondanám, hogy kevesen voltak, de szerencsére hátul a VIP részen megfeleződött az emberek száma.
-Velem vannak! - intett Max a biztonságinak, aki bólintva engedett be minket.
Egy pillanatra elbizonytalanodtam, de Margot megfogta a karom és biztatóan rám mosolygott. Viszonoztam a tettét, és végre elindultunk a többiek felé.
-Sziasztok. - üdvözölt Finn.
-Végre, rátok vártunk. - mérgelődött Sacha.
-Ehhez a kinézethez idő kell barátom. - szólt vissza Margot, majd leült az egyik szabad helyre.
Én is helyet foglaltam a kanapé szélén, és láss csodát, szerencsémnek hála éppen Maximilian ült az oldalamon. Remélem mindenki érzi az iróniát a hangomban.
-Mi a helyzet Teresa?
-Minden a legnagyobb rendben Maximilian.
-Valljátok be, hogy élvezitek a másikat nem a saját nevén szólítani. - húzogatta szemöldökét Finn.
